Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-15 / 38. szám
havi 50, egyéb területeken havi 35 rubel. Tovább hosszabbodik a szülés utáni, fizetés nélküli gyermekgondozási szabadság lehetősége is, amely alatt az anyák munkaviszonya nem szakad meg, beosztásuk változatlan marad. A két vagy több tizenkét éven aluli gyermeket nevelő anyák három nap fizetett pótszabadságot kapnak. A fizetett gyermekápolási szabadságot a tizenegyedik ötéves tervben 14 napra emelték. A határozat egész sor olyan intézkedést is tartalmaz, amely a gyermekes családok anyagi helyzetének javítását szolgálja. Például a munka mellett tanuló anyák az első gyermek születésekor 50, minden további gyermek születésekor 100 rubel juttatásban részesülnek. Húsz rubelra emelték a 16 éven aluli, illetve a tanuló és ösztöndíjban nem részesedő 18 éven aluli gyermeküket egyedül nevelő anyák állami támogatását. Ezeknek az intézkedéseknek a megvalósítására a szovjet állam több mint kilencmilliárd rubelt fordít. A további küszöbön álló intézkedések a gyermekintézmények munkájának, az iskolán kívüli gyermekfoglalkozások, az anya- és gyermekvédelem, a gyermekes családok lakáshelyzetének javítására irányulnak. Ezek végrehajtásában közvetlenül résztvesznek a szakszervezetek is, különös figyelemmel kísérve a nők munkakörülményeit és a nők pihenésének, szanatóriumi elhelyezésének megszervezését. A szovjet nők, mint az egész szovjet nép, megértik, hogy a társadalom csak azt tudja elosztani, amit munkájával megtermelt. A nők milliói élen járnak a szocialista munkaversenyben, kifejezve hazafias érzelmüket, bizalmukat az SZKP bel- és külpolitikájában. A bolgár nők a napokban ünnepelték hazájuk felszabadításának 37. évfordulóját. — Bulgária földjéről éppen olyan nehéz beszélni, mint megragadni a madár röptének egyetlen pillanatát — vallja Liljana Sztefanova, Dimitrov-dijas bolgár költönö a Zsenata dnyesz-nek adott interjújában. — Ma minden mozgásban van Bulgáriában. A haladás jellemzője a pattogó ritmus, a viharos száguldás a még föl nem tárt távlatok felé. Nincs ma természetesebb a bolgár nép, a bolgár nők számára, mint a szenvedélyes épitőmunka, a távolságok leküzdésének vágya, a gondolat, az akarat, a szellem szárnyalása. Ez a mozgás újjá formálja az ország arculatát, páratlan szépségű vonásokat vés rá. A bolgár nép megtanulta fölfedezni a jövő pontos, jólétet biztosító körvonalait, és biztonsággal meg is tudja közelíteni azt. Az ismeretek elsajátítása, a tudásvágy meghatározója a haladás ütemének. Hogy lehetne ott már írástudatlanságot emlegetni, ahol a három-ötéves gyerekek nyolcvanöt százaléka óvodába járhat — ötvennégy százalékuk egész napos óvodába — ahol teljes ellátásukról is gondoskodnak. S hogy a szociális gondoskodás milyen jelentős tényezőjét képezi az ország politikájának, jelzik a távlati tervek is, miszerint 1985-ig a kicsinyek kilencvenegy százalékát, 1990-ig valamennyi hat évnél fiatalabb gyereket szeretnék óvodássá avatni. Mert az édesanyák csak így tudnak nyugodtan dolgozni és tanulni, ismereteket gyarapítani. A haladást szolgálja az oktatásügy egész területén a tanulók állandóan növekvő száma. A 6. ötéves terv idején többek között százötvenezer dolgozó nyert szakképesítést a középiskolákon, számuk a 7. ötéves terv idején már százhetvenötezerre emelkedik. A főiskolákon pedig négyszer annyian tanulnak, mint a felszabadulást követő első években. Az iskolai klubok, étkezdék is egyre szaporodnak, évről évre több kisiskolás — ez évben majd négyszázezer — üdül az úttörőtáborokban. A mai Bulgária virágzó, fejlett szocialista állam. Az ifjúsági házak, új iskolák, népi olvasótermek, nyugdijasotthonok, sportpályák, sportcsarnokok, bevásárló központok, a szolgáltatások házai tükrözik a változást, a jólétet, amely a bolgár nép, a bolgár nö, a bolgár család életét jellemzi. Bulgáriában utazgatva mindenütt vidám gyereksereggel találkozik az ember. Egészségesek, mosolygósak, tiszta szeműek, derűsek. Mint a cél, amelyre az ország népe feltette életét. JANDÁNÉ H. MAGDA HEINRICH BÖLL KMHrfRINb BLUM éiuésztétt TISZTESSÉGÉ Katharina Blummal közölték, hogy mehet. vagy várakozhat tetszése szerinti helyen, de hazamenni nem óhajtott, végképp megutálta a lakását, mondta, inkább megvárná egy zárkában, míg Else Woltersheim kihallgatása lezajlik, aztán vele menne haza. Csak ebben a pillanatban húzta elő Katharina a táskájából a ZEITUNG két számát, és kérdezte, hogy nem tehetne-e valamit az állam — ezt a szót használta —, nem ■tudná-e megvédeni ettől a szennytől, és helyreállítani az ő elvesztett tisztességét. Nagyon is tudja ö most már, mondta, hogy kihallgatása föltétlenül jogos volt. még ha nem is érti, minek ez az ..aprólékos kurkászás az életében’", de szerinte megfoghatatlan, hogy a kihallgatás részletei — mondjuk, a férfivendég-dolog — hogyan juthattak a ZEITUNG tudomására, és honnan az a sok összehazudott és összeszélhámoskodott vallomás. Erre Hach államügyész szólalt meg, mondván, hogy a Götten-ügy iránt mutatkozó óriási közérdeklődés ismeretében természetesen ki kellett adni egy sajtónyilatkozatot, sajtókonferenciára még nem került sor, de most már alighanem ez sem lesz mellőzhető, tekintettel arra az izgalomra és félelemre, amit Götten eltűnése okozott, és azt. ugye, ő, Katharina tette lehetővé. Egyébként meg Katharina most, Göttennel való ismeretsége révén „kortörténeti személyiség” lett, és ezzel a jogos közérdeklődés tárgya. A sajtóközlemények sértő, netalán rágalmazó részleteit magánvád tárgyává teheti, és amennyiben kiderülne, hogy a vizsgálatot végző hatóságon belül vannak „szivárgási pontok”, akkor a hatóság, ebben biztos lehet, ismeretlen személy ellen följelentést fog tenni, őt pedig jogai érvényesítésében segíteni fogja. Ezek után Katharina Blumot átkísérték egy cellába. Az erős őrizetet mellőzték, csupán egy fiatalabb női segéderőt adtak mellé, fegyvertelenül, s ez, Renate Zündach. végig vele volt. utóbb pedig azt jelentette, hogy Katharina Blum egész idő alatt — körülbelül két és fél órán át — semmi mást nem csinált, csak a ZEITUNG két számát olvasta egyfolytában, újra meg újra. Teát, szendvicset, mindent elutasított, nem élesen, hanem „majdnem kedves, fásult hangon”. Továbbá elutasított minden beszélgetést, amivel ő, Renate Zündach megpróbálkozott, hogy divat, mozi, tánc ürügyén elterelje Katharina figyelmét. Erre ő, hogy segítsen az asszonyon, aki valósággal belegabalyodott a ZEITUNG makacs olvasásába, átmenetileg átadta a felügyeletet Hüften kartársnak, és az archívumból előszedte más lapok közleményeit, amelyek nagyon is tárgyilagosan adtak hírt a Katharina Blum körüli bonyodalomról meg az asszony kihallgatásáról, lehetséges szerepéről. Rövid hírek a harmadik, negyedik oldalon: még az asszony teljes neve sem állt bennük, csak mint bizonyos Katharina В. háztartási alkalmazottat említették. Az „Umschau”-ban például csak tízsoros hír jelent meg. természetesen fénykép nélkül, s ez arról szólt, hogy egy mindenképpen feddhetetlen személy szerencsétlenségére belekeveredett az ügybe. Mindez nem vigasztalta Katharina Blumot — Renate Zündach tizenöt újságkivágást rakott oda elé —, s csak ennyit jegyzett meg: „Ugyan ki olvassa ezt? Ahány embert ismerek, mind a ZE1- TUNG-ot olvassa!” 28 Annak tisztázására, hogy Götten mi módon kerülhetett Else Woltersheim házi báljába, legelőször magát Elsét hallgatták ki, és első perctől fogva látszott, hogy az asszony, noha nem viselkedett egyértelműen ellenségesen, mégis ellenségesebben állt szemben az egész nyomozó bizottsággal, mint Katharina Blum. Előadta, hogy 1930-ban született, vagyis 44 éves. hajadon, foglalkozása gazdaszszony. oklevele nincsen. Mielőtt érdemben vallott volna, „közönyös, szinte sivatagian száraz hangon, amitől elemibb erejű lett a felháborodása, mintha szitkozódni vagy kiabálni kezdett volna”, szóvá tette a ZEITUNG Katharina Blum-cikkeit. továbbá azt a tényt, hogy valaki nyilvánvalóan részleteket ad tovább a kihallgatás anyagából ennek a sajtóterméknek. Világos, mondta, hogy Katharina szerepét meg kell vizsgálni, de kérdés, hogy lehet-e felelősséggel „földúlni egy fiatal életet”, ahogy ezt most teszik. Ő, mondta, születése perce óta ismeri Katharinát. és máris látja rajta a rombolást meg a leromlást is, ami tegnap óta észrevehető. Ő nem pszichológus, mondta, de az a tény, hogy Katharinát láthatólag nem érdekli többé a saját lakása, holott nagyon is ragaszkodott hozzá, és nagyon hosszú ideig megdolgozott érte. szerinte nagy veszélyt jelez. Else vádló szóáradatát nehéz volt megszakítani, még Beizmenne se igen bírt vele, s csak amikor közbeszólva szemére vetette, hogy minek engedte be Göttent, mondta az asszony, hogy még a nevét se tudta, be se mutatkozott a férfi, más se mutatta be neki. Csak annyit tud, hogy Götten a kérdéses szerdai napon 19.30 óra tájban Hertha Scheumel kíséretében állított be. a lány Claudia Sterm nevű barátnőjével együtt, azt meg egy sejknek öltözött férfi kísérte, akiről csak annyit tud, hogy Karinak hívták, és utóbb nagyon is furcsán viselkedett. Hogy Göttennel bármi meg lett volna beszélve, arról szó sem lehet, amellett korábban a nevét sem hallotta, pedig Katharina életének még a legapróbb részletéről is tudomása van. Amikor azonban elébe tárták Katharina vallomását a „különös autózások”-ról, Else kénytelen volt elismerni, hogy ezekről semmit sem tudott, ez pedig döntően megingatta azt az állítását, hogy ő Katharina életének minden részletét ismeri. A férfivendéget érintő kérdésre zavartan annyit válaszolt, hogy miután nyilván Katharina sem mondott róla semmit, ő is megtagadja a választ. (folytatjuk)
