Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-08 / 37. szám

С/'t a ^eze a'att a mun*<a ~~ ezt mondták régen LU azokra a lányokra, asszonyokra, akik ügyesen és gyorsan végeztek mindenfajta asszonyi munkát. Akiknek a napi főzés, a ház rendben tartása, a szölökapálás és állatgondozás nem esett nehezére, egyaránt jól állt a kezében a kapa, a tü is.

Ilyen jó kedvű és fürge asszony Szlanka Magdolna is Kicsinden (Malá nad Hronom). Soha nem ijedt meg az élettől — mint mondja —, pedig többször kellett újrakezdenie. De megtanulta, hogy a két kezére bízza magát, s mindig azt szeresse csinálni, ami éppen soron következik. Napi papírgyári munkája után Párkányból (Stúrovo) utazik 81 éves édesanyjához Kicsindre, ahol maga kapálja, permetezi mintaszőlöjét, kezeli borát, kis fóliájában óriás paprikát termel, tyúkot és libát nevel, s kikapcsolódásként fest és hímez.

A festés nyomán, az aprólékos tushúzások mintájára kezdett el hímezni. Vékony selyemszállal (legkönnyebben beszerezhető a gépselyem) lágy, könnyű anyagra, muszlinra, zsorzsettra. Talán egyetlen darab sincs ruhatárában, amit ne díszítene valamilyen elszórt vagy csíkba rendezett hímzés. Ruháit és rajtuk a díszítést mind maga tervezi. Kiválasztja a blúznak, a kabátnak, az estélyinek megfelelő anyagot, a motívumot halványan előrajzolja, és jól összeválogatott, az alapanyaggal harmonizáló színű selyemfonállal szálöltéssel kivarrja, a tüfestéshez hasonló módon mindig egymás elé öltögetve. A munka lassú, aprólékos, sok türelmet kíván. A selyemszál és a vékony muszlin könnyen szakad, gubancolódik, ha a varró nem ügyel. De Szlankáné türelemnek nincs híján, sőt élvezi és örömmel nyúl munkájához. S ez meglátszik minden, keze alól kikerült, ízléses, szép és főként eredeti hímzésén. —kocsis-Kép:

Két, selyemszállal muszlinra, illetve selyemre hímzett munkát mutatunk be Szlankáné sok kézimunkája közül. Mindkettő blúznak a dísze.

Könözsi I. felvételei

Ügyes kezek

Szép otthon

A konyha még mindig kulcsfontosságú helyisége lakásunknak. S ha a korszerű háztartási eszközökkel, félkész ételekkel lerövidül is a főzés ideje, mégiscsak ott készül a reggeli, a vacsora, és hétvégeken — ha nincs kirándulásra alkalmas idő — az ebéd is.

Szívesebben sürög-forog az ember, s lehet, az étel is jobb ízű, ha ízlésesen berendezett konyhában fogyasztjuk.

A nyers, színtelen lakkal bekent asztallal és négy székkel — melyek lapja sodort gyékényből, csuhéból vagy spárgából készült —, hozzá a tálalóasztalt és konyhaszekrényt helyettesítő polcokkal hangulatos étkezősarkot alakíthatunk ki a konyhában, a hallban vagy az ebédlőben. Az asztalra kerülő tárgyak (tányérok, poharak, csészék, cukor- és sótartó stb.) elválaszthatatlan elemei nemcsak az ünnepi terítéknek, hanem a hétköznapinak is. Az olajos-,

ecetes-, mustárosedényt, az alátéteket, üvegnyitót, dugóhúzót is válasszuk meg gondosan. Azért is, mert ezek gyakran maradnak asztalunkon — megkívánják, hogy formájuk, anyaguk nemes legyen, összhangban a berendezéssel. Gondoljuk meg, hányszor vesszük kézbe, használjuk, nézünk rá tálalás után. Megéri tehát, hogy inkább drágább legyen. Ha gondosan kiválasztjuk a kávéskészletet, nem egészíthetjük ki olyan cukortartóval, amelyet hétvégi kiránduláskor viszünk magunkkal. Ugyancsak nem szép látvány az ajándékboltokban kapható csecsebecse-fogvájótartó a kerámiatányérok között. A használati tárgyak természetességükkel, törékenységükkel, fényükkel vagy éppen fénytelenségükkel hatnak ránk, s ha zsibvásári összevisszaságban helyeznénk egymás mellé, a legszebb, legotthonosabb környezet összhangját is megbontanák.

E3 -y