Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-08 / 37. szám
VISSZHANG Д EGÉSZSÉGÜNK VII И 11 II III 11 И TMNACSADÓ I NÉGYSZEMKÖZT Aláírás — önvállalás Rendszeres olvasója vagyok a Nő hetilapnak. Sok érdekes dolog van benne, és a mai napig úgy gondoltam, hogy ez mind igaz. De most, hogy elolvastam a 33. számban a „Csak egy fagylalt" című írást, egészen más a véleményem, mivel a cikkben említett üzlet vezetője vagyok 16 éve. Hogy a cikkben említett dolog megtörtént-e, nem tudom. Szeretnék róla meggyőződni, csak úgy tudnék bővebben hozzászólni. Szerintem a levél írója már helyben is reklamálhatott volna, vagy pedig elküldhette volna a címét és nevét is Önöknek. Lehet, hogy a néni valóban pohárba kérte a fagylaltot, de az eladó mellett két fagylaltgép zúg, így nem hallotta. Hogy milyen körülmények között dolgozunk, arról sokat tudnék írni, de röviden csak ennyit: Tornaiján (Safárikovo) ez az egy cukrászda van. közel a buszmegállóhoz. Nyáron a helység turisták által látogatott, a közeli strandfürdő vonzza őket, nemegyszer hat-tízezer látogató van naponta. Aki a levelet küldte, biztosan gyakori vendégünk, láthatja, hogy nem cigarettázással vagy kávézással töltjük munkaidőnket, hanem keményen dolgozunk. Sajnos, nagyon kevés alkalmazott marad meg nálunk a nehéz és fárasztó munka miatt. Ismétlem, nem panaszkodom, de ha esetleg félreértésből van a rágalom, akkor nagyon bánt az eset, és kérem Önöket, írják meg, hogy a névtelen levélíró jöjjön el hozzám, és nekem mondja el, hogyan történt a dolog. Ha igaz, akkor figyelmeztetnem kell azt az alkalmazottat, aki így viselkedett, ha nem, akkor meg tisztázni szeretném az ügyet. Mert amennyire tudunk, eleget teszünk a vevők kívánságának, de ha nyilvánosan és bűntelenül rágalmaznak, azt nem törjük el. Szerintem Önöknek is meg kellene győződni az igazságról, és csak úgy megírni a hasonló cikkeket. Lehet, hogy vannak a kereskedelemben olyan alkalmazottak, akik fölényeskednek, de ha mindig szidják — okkal vagy ok nélkül —- a kereskedőket, akkor az következik majd be, hogy az üzletekben csak olyan eladók maradnak, akik azért dolgoznak, hogy meglegyen a havi fizetésük. A levélíró nem merte a nevét aláírni. Ha igaza van, bátran aláírhatta volna. Enélkül Önök hogy merték közölni a lapjukban! Szerintem az eladó nem vette észre, és ezért adta ostyában a fagylaltot, különben utólagosan sem adott volna poharat! Viszont a poharat nem kell „előkotorni", mert az eladó háta mögött van, egy fél méterre. Válaszukat várom, mivel harmincegy éve dolgozom a kereskedelemben, és nem mindegy, hogy mit írnak a munkahelyemről. Pontos cím: Parlagová Jolana 982 01 Safárikovo, ul. kpt. Nálepku 18 okr. Rimavská Sobota 1981. augusztus 13. Tisztelt Asszonyom! Szíves figyelmébe ajánlom még egyszer a „Csak egy fagylalt" című jegyzetet. Olvassa el türelmesen és figyelmesen. Miben nem értünk egyet ? S hol követett el hibát szerkesztőségünk ? Tisztelettel a szerző: Gyurkovits Róza Mit egyen a beteg? A fűszereket igen kis mennyiségben felhasználhatjuk az étel ízesítésére: kevés édesnemes paprikát, majoránnát, babérlevelet, kakukkfüvet, szerecsendiót, tárkonyt, ánizst, fahéjat, szegfűszeget, vaníliát. A száraz fűszerek mellett a paradicsom, a nem csípős zöldpaprika, a paradicsompüré, a pirított zöldség vagy sárgarépa, a gyümölcsecet, a citromlé és -héj, a narancshéj, a tej, a tejföl, a sajt, a tejszín is kitünően ízesít. Konyhasóból csak a szükséges mennyiséget használjuk, nincs a szervezetnek a nálunk szokásos napi 1—2 deka sóra szüksége, ötöd-tizedrésze is elegendő lenne. Inkább pároljunk, főzzünk kevés vízben, akkor a nyersanyagok természetes sajátos íze, sótartalma megmarad. A kuktafazék használata a főzés idejét felére-harmadára csökkenti. A sütőben, teflon serpenyőben sütött ételekhez nem használunk zsírt vagy csak keveset — ezzel is az emészthetőséget fokozzuk. A sütőben sütött készítményeket tepsi helyett alufólia lemezbe tehetjük, szépen megsül, ízletes lesz, mert a nyersanyagban levő jóízű anyagok teljes egészében megmaradnak az ételben, s az alufóliában sütéshez nem szükséges zsír. A beteg ételét mindig frissen, közvetlen fogyasztás előtt készítsük el, táplálóbb, könnyebben emészthető, izletesebb, zamatosabb a friss étel. A betegség sokszor okoz étvágytalanságot. Minél kisebb az ételadag, annál kevésbé ijed meg a beteg az étkezéskor rá váró feladattól. Inkább adjunk lehetőségünk szerint két-háromféle ételből egy-egy keveset, csinos edényben, tisztán, gusztusosán, finoman, ízlésesen díszítve, mint egyféléből nagyobb mennyiséget. Az étel elfogyasztásához, majd az emésztéshez kényelem, nyugalom, csend szükséges. A kellemes körülmények között elfogyasztott ételek jó közérzetet, hangulatot, megelégedést keltenek. Az egyes fogások között annyi időt hagyjunk, amennyi az étel elfogyasztásához okvetlenül szükséges. Az emberek általában megszokják, hogy a reggelit, ebédet és vacsorát mindig azonos időben fogyasszák el. SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonkét éves. 145 cm magas, barna hajú, kék szemű 'lány társaság hiányában ezúton szeretne megismerkedni becsületes, intelligens fiúval huszonhat éves korig. Fényképes leveleket kér. Jelige: „Tavasz" Húszéves fiatalember, aki most tölti katonai szolgálatát, ezúton szeretne megismerkedni becsületes, komoly, korban hozzáillő lánnyal. Jelige: „Október 1982" Huszonnégy éves, 170 cm magas, vigkedélyű fiatalember, ezúton szeretne megismerkedni becsületes, házias munkásnövel, aki boldog családi életre vágyik úgy, mint ő. Kalandorok kíméljék. Csak fényképes levelekre válaszol. Jelige: „Hol van a boldogság" A nevelőszülői gondoskodás 1. A kiskorú gyermekek nevelésével kapcsolatban szólnunk kell az 1973. évi 50. számú törvényről, amely a nevelőszülői gondoskodás intézményének bevezetésével a családjogi törvény rendelkezéseit egészíti ki. Azokban az esetekben, amikor a kiskorú gyermekek nevelését a szülök nem tudják biztosítani, az arra hivatott állami szervek, a nemzeti bizottság, a bíróság, elsősorban a családjogi törvény alapján tesznek megfelelő intézkedéseket, amelyekről már az előzőekben szóltunk. Ha azonban ezekkel — például az intézeti nevelés elrendelésével vagy az örökbefogadással — sem lehet a kívánt célt elérni, sor kerülhet rá, hogy a gyermeket más, erre alkalmas személy, ún. nevelőszülő gondoskodására bízzák. Erre akkor kerülhet a sor, ha a kiskorú gyermek nevelése a szülőknél — nyilvánvalóan tartós okokból — nincs biztosítva és a gyermek érdeke megkívánja, hogy más, a nevelésre alkalmas személy gondjaira bízzák. A nevelőszülői tisztség betöltésére alkalmas személyekről a járási nemzeti bizottságok külön jegyzéket vezetnek. Ebbe a jegyzékbe — a helyi nemzeti bizottságokkal együttműködve — olyan személyeket vesznek föl, akik az előzetes kivizsgálás szerint a törvényes követelményeknek megfelelnek, tehát akiknek a személyi, a családi és a lakásviszonyai, a munkához való viszonyuk, polgári és erkölcsi feddhetetlenségük, egészségi állapotuk biztosíték arra, hogy a tisztségüket a gyermek javára fogják gyakorolni. Nevelőszülő lehet egyes személy vagy házaspár is. A nevelőszülői gondoskodást a bíróság rendeli el, s ez a gyermek nagykorúságáig tart. Megszűnik azonban a gyermek vagy a nevelőszülő halálával is. Ha a nevelőszülői tisztséggel házaspárt bíztak meg, akkor ez a házasságuk felbontásával vagy valamelyikük halálával is megszűnik. Az utóbbi esetben a túlélő házastárs válik a kiskorú gyermek egyedüli nevelőszülőjévé. Fontos okokból a bíróság is megszüntetheti a nevelőszülői gondoskodást. Ha a nevelőszülő kéri megbízása megszüntetését, a bíróság ezt mindig megteszi. A nevelőszülőnek a gyermek nevelésében ugyanolyan jogai és kötelességei vannak, mint a szülőnek. A gyermek képviseletére azonban csak a mindennapi, folyó ügyekben jogosult. A többi ügyben, tehát olyan esetekben, amelyek meghaladják a mindennapi, szokásos intézkedések keretét (például fontosabb személyi vagy vagyonjogi ügyekben, vétel, eladás stb.) a gyermek képviseletére a törvényes képviselője (tehát a szülő) hivatott. Ha azonban a nevelőszülő úgy véli, hogy a törvényes képviselő intézkedése ellentétben van a gyermek érdekeivel, a bírósághoz fordulhat és ennek a döntését kérheti. Dr. B. G. Kedves Fiatalasszony! „Tükröm, tükröm.. ."jeligéjű levelére csak így, a nyilvánosság előtt válaszolhatok. Minden nőnek jó tudnia, amivel kapcsolatban véleményemet kérdezi, s az sem változtat ezen, ha a férfiak is elolvassák a női „titkokat". „A Ludasba való viccnek vettem — írja —, amikor a férjem egy baráti társaságban eltöltött est után azt mondta: itt egy százas, költsd kozmetikusra. Minden hónapban betervezzük a költségvetésbe." Ön nem tudta, hogy nevessen-e vagy sírjon, netán megsértődjön. Jól tette, hogy hallgatott. Azóta is töpreng, a tükörben nézegeti önmagát vajon mi történt: rnegcsúnyult-e, vagy a férje ábrándult ki hirtelen eddig szépnek, vonzónak mondott feleségéből? „Mindig azt mondta, azért szeretett belém, mert olyan természetes vagyok." Női önbizalmunk manapság kezd ún. női hiúságunk rovására menni. Egy biztos, amin a szépet szerető férfinak tizenéves korunkban megakadt a szeme, néhány év múlva nem kell, hogy ugyanolyan vonzónak, egyedülvalóan szépnek tartsa. Az ő ízlése is változhat, alakulhat. Viszont ami tizen-huszonéves korunkban vonzó küllemünk alapja volt, természetes haj, nem tépett szemöldök, festetten száj — később, amikor már nem fiatal, csak „fiatalos", hangsúlyozás, „segítség" nélkül már nem az. ami volt. Van, akibe férje valamikor, lánykorában hosszú, sima hajáért szeretett belé, vagy mondjuk, mert nem viselt melltartót. Az egykori lobogó hajú, vagy hetyke mellű leány negyvenéves asszonyként ugyanilyen hajjaj melltartó nélkül — enyhén szólva — kínos látvány. Vannak nők, akik úgy vélik, ha valaki egyszer megszerette őket, ez az érzés tartós, semmit sem kell tenni érte. A maguk emberi módján jól gondolják, hiszen belső értékeik ellenében meg is érdemük, el is várhatják a mély, a tartós éneimet. Csakhogy: a társuk nemcsak ember — férfi is. S a baráti társaságban, munkahelyen más nőket is meglát. Akarva-akaratlan azok viszonylatában is a legkülönbnek, a legvonzóbbnak akarja látni a párját És a nő, amíg nem volt biztos a szerelem, amíg nem lett belőle házasság, ugyancsak igyekezett, hogy belső vonzását külső megjelenésével is érvényre juttassa. Hogy kozmetikával-e vagy fodrásszal, esetleg ruháival? Amivel kellett. S amikor a másikban „biztos lett", azt hitte, lehet fésületlen, ápolatlan is néha, a férfi — mindenképpen szereti. Sajnos, az összes férfi nagyon erélyes tiltakozása ellenére is állítom, ilyen nincs, akkor sem, ha ezerszer állítanák: én mindenképpen csak téged szeretnélek, bármilyen lennél, bármilyenné változnál. Mert változik — s lassan öregszik az ember. Nem a megőrzött ifjúság illúziója kell: inkább a kornak megfelelő ápoltság. Tegyem még hozzá az eleget nem ismételhető mondást: nem megszerezni, megnyerni nehéz valakit — hanem megtartani. S ha egy férj erre figyelmezteti, vagy kéri a feleségét, mennyivel könnyebb törődni magunkkal, mint ennek híján az elmúlt szerelmen, máshoz pártolásán keseregni, vagy élni egymás mellett közömbösen. Furcsa kényes portéka a szerelem, ahogy lehet — vigyázzon rá. S ha kell, így is. A mai nő ápoltságához ez is hozzátartozik. Szeretettel üdvözli: Ш11 j
