Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-08 / 37. szám
nem megy" — így a mérhetetlenül megterhelt falusi tanító. Ma ez az analfabéta egy Rajna menti kisváros nyomdájában dolgozik, a rotációs gépnél. Munkatársai közül senki még csak nem is sejti, hogy nem tudja elolvasni a rotációs gépről lekerült lapokat, prospektusokat. Antonia 57 éves, öt gyermek anyja, a bajorországi kis falu iskolájában a kötelező hat év alatt egyszer sem jelentkezett. A lelkész, aki rajta kívül még húsz falusi gyerekkel délelőttönként textusokat és énekeket bifláztatott, semmit sem vett észre. Antonia ma bedolgozó: a vasúti kocsik, repülőgépek fejpárnáinak huzatait varrja össze géppel. Száz évvel ezelőtt Poroszországban az analfabéták még tudtak számolni. Később már csak arra ügyeltek, hogy a városházán a házasulandók le tudják írni nevüket. 1883-ban 10 000 jegyespár közül 354 férfi és 539 nő rajzolt három keresztet a neve helyett, harminc évvel később már csak 6 férfi és 26 nő. Az Írástudatlanság utolsó hivatalos felmérése Németországban 1912-ből származik. Ami ezután következett, azt sem a statisztikusok, sem a politikusok nem vették tudomásul. Senki sem érzi magát „illetékesnek" az NSZK- ban a felnőtt írástudatlanok ügyében. Amikor a beszédhibások országos szövetsége két évvel ezelőtt az analfabétákra vonatkozó tájékoztatást kért a művelődésügyi minisztériumtól, senki sem tudott konkrétan hozzászólni e kérdéshez. Csak felhívták a figyelmet, hogy milyén költséges lenne a problémával foglalkozni. Walter Börsch, hamburgi professzor szerint minden egyszerű: „az extrém oktatási hiányossággal küzdők között nagyon sok a megrögzött iskolakerülö. Tehát önmagukat zárják ki a póttanitás és egyéb intézkedések hatása alól." Szerencsére nem mindenki egyszerűsíti le a dolgokat. Néhány fiatal pedagógus — ők kezdeményezték — időt, fáradságot nem sajnálva oktatja a felnőtt írástudatlanokat az első osztály anyagára. Monika Wagener és Frank Drecoll két évvel ezelőtt indították el Brémában az „alaptanfolyamot’'. Huszonöt tanítványukkal — 17-töl 56 éves korig — csoportosan is, egyénileg is foglalkoznak. Vannak közöttük segédmunkások, iparosok, háziaszszonyok, munkanélküliek. Miután ilyen célra semmilyen tananyagra sem támaszkodhatnak, a gyakorló szövegeket maguk állítják össze, s ennek megvan az előnye, mert a tanulók mindennapi életéből indulhatnak ki. A tanulók egyike Brunhilde Zerenner. Amikor legidősebb lánya halálos sérülést szenvedett, a 39 éves nő szerette volna az unokáját örökbefogadni, de a gyámhatóság visszautasította a kérvényét azzal, hogy mint analfabéta nem biztosíthatja a gyermek megfelelő nevelését. Amikor a brémai középiskola meghirdette a sajtóban és a rádióban az író-olvasótanfolyamot, hamarosan ötszázan is je lentkeztek. Ketten ezt nem vállalhatták, a hosszú listát elküldték más középiskoláknak is. Monika Wagener: „Más iskoláknak is be kell kapcsolódniuk ebbe a munkába, mert nem kiegészítő tanfolyamokról van szó, csupán annyiról, amennyi a túléléshez szükséges. És ezek az emberek nem várhatnak, éppen akkor, amikor végre elszánták magukat, hogy kilépjenek az ismeretlenség homályából." Ilyen tanfolyamokat olyan városokban is rendeznek, ahol sok a vendégmunkás. A felfedezés, hogy nincsenek egyedül, akik nem tudják elolvasni az újságot, a ragyogó fényreklámokat, a jelzőtáblákat, számukra óriási megkönnyebbülés. Másfél két évig marad együtt a hat-hat személyből álló csoport, két irányítóval, akik az önként vállalkozó szociális dolgozókból, pszichológusokból, pedagógusokból kerülnek ki. Az utolsó szakaszban egy iskola tanfolyamán vesznek részt, ezután záróvizsgát tesznek. Persze, nem megy minden simán. Az egyik tanító szerint: „Mindig kérdéses, hogy ezekre a tanfolyamokra kiket lehet elküldeni, mert az itt tanulók többé-kevésbé a hagyományos iskolai praktikákkal találkoznak újból. Még tanítanak olyanok is ezeken a tanfolyamokon, akik előszeretettel használják a „háklis" tollbamondásokat. Ez pedig semmiképpen sem a legjobb módszer. A helyes út a megértésen keresztül vezet." „Meg akarunk tanulni beszélni, írni és olvasni, de a hivatalok ehhez egy fillérrel ?em járulnak hozzá. Jogunk van a díjmentes oktatásra, ha az iskola ezt nem tudta megadni." Sok tanfolyamon ez az első összefüggő szöveg, amit a tanulók leírnak. Gudrun Meise pedagógus 1978-ban indította tanfolyamát az egyik hamburgi fegyházban. A tanulók között több olyan férfi akadt, akinek életében addig soha nem volt ceruza a kezében. Gerhard Butenhof ezeknek egyike. S mint a „Stern” riportere írja, a börtönben tanult meg írni, olvasni, végül még középiskolát is végzett. Azóta nem szorul lopásra, betörésekre. Hadd mondjuk hát el azt is, amit a magazin riportere elhallgatott. Mert szépen ábrázolja az egyéni erőfeszítéseket, meghatóan mutat rá néhány fiatal vagy középkorú tanár „emberbarát" akcióira, ám egy ország, egy rendszer hozzáállásának értékelése valahogy kimarad a riportból. Mert az emberi tettek egy fejlett ipari ország „szépséghibáit" tán feledtethetik, de a lényeg ott marad a háttérben: milliónál is több munkanélküli az NSZK-ban, közel ennyi vendégmunkás dolgozik itt, a statisztikák szerint sokkal alacsonyabb bérekért, magasabb munkatermelékenységgel, mint a nyugatnémet állampolgárok; az analfabéták, vagy az alig írni-olvasni tudók pedig titkolják fogyatékosságukat, mert az utcára kerülnének, vagy szintén kisebb bérért lennének kötelesek dolgozni, noha ezidáig társaikkal egyenértékű munkát végeztek. Vagyis: a tudatlanság fölszámolásával a kizsákmányolás egyik formájáról kellene lemondani! Erre pedig az a társadalom nem hajlandó. Feldolgozta: LÁNG ÉVA HlüNRICH BÖLL KNHrfRIMb BLUM (MSZTETT TISZTESSÉGÉ Minden rendelkezésre álló összeget, nagyon csekélyei is. azonnal fölhasznál, nagy* kamattal terhelt hitelét törleszti, a hitelkamat néha majdnem kétszerese a betétkamatnak. egy zsírószámla meg jószerivel semmit se kamatozna. Amellett drága és körülményes neki a csekkforgalom. Állandó költségeit. a háztartását meg a kocsit készpénzzel fizeti. 25 Némi torlódás, amit feszültségnek is lehet nevezni, bizony elkerülhetetlen, mivel valamennyi forrást egyetlen mozdulattal és egyszerre nem lehet úgy át- és leereszteni, hogy az. ármenlesített terep azonnal láthatóvá váljék. Fölösleges feszültségeket viszont kerüljünk el. és tisztázzuk e helyütt, hogy ezen a napon, pénteken reggel, miért volt Beizmenne is. Katharina is olyan szelíd, majdnem lágy vagy éppenséggel kezes. Katharina még félénk vagy megfélemlített is. Mert igaz ugyan, hogy Else Woltersheim egyik kedves szomszédasszonya bedugta a lakás ajtaja alatt a ZEITUNG-ot. és a lap mind a két asszonyból dühöt, botránkozást, fölháborodást. szégyenkezést és félelmet váltott ki, de a Blornával folytatott azonnali telefonbeszélgetés enyhítően hatott, és mivel alighogy a két rémült nő átfutott a ZEITUNG-cikken, és Katharina telefonon beszélt Blornával. máris megjeleni Plctzer rendőrnő, aki nyíltan elismerte, hogy Katharina lakását természetesen szemmel tartják, ennélfogva tudták, hogy itt fogják megtalálni az asszonyt, most pedig sajnos — és sajnos Elsét is — elő kell vezetnie kihallgatásra, a rendőrnőnek ez a nyílt és kedves modora egyelőre lecsillapította a ZEITUNG okozta ijedelmet, és Katharinát újra egy boldogító éjszakai élmény foglalkoztatta: Ludwig telefonált, mégpedig onnan! Szerelemről sem beszéltek, azt nyomatékosan — már akkor, amikor útban haza a kocsiban ültek — megtiltotta Katharina. Nem. nem, jól van. persze szívesebben volna nála és örökre vagy legalábbis sokáig együtt vele. legszívesebben persze mindörökre, és amíg a farsang tart, majd pihen, és soha. soha más férfival nem táncol többé, csak ővele, és soha mást, csak dél-amerikait, és csakis ővele, és hogy ott milyen a helyzet. Nagyon jó, a szállás is, az ellátás is, és ha már Katharina megtiltotta, hogy szerelemről beszéljen, akkor csak annyit, hogy nagyonnagyon-nagyon kedves neki, és egy nap — hogy mikor, azt nem tudhatja, tán csak hónapok múlva, de tán egy évbe vagy kettőbe is beletelik — érte fog menni, elviszi magával, hogy hova. azt még nem tudja. És így tovább, már ahogy olyanok beszélgetnek telefonon, akik nagyon vonzódnak egymáshoz. Semmi bizalmas célzás, arról a műveletről meg, amit Bcizmenne (vagy. egyre nagyobb valószínűséggel: Hath) olyan nyersen határozott meg, éppenséggel egyetlen szó sem. És így tobább. Amit, ugye, a gyöngéd érzelem az ilyenek szájába ad. Van mit mondani. Beletelik tíz perc. Talán még több is volt. mondta Katharina Elsének. Talán utalhatunk a két gyöngéd ember konkrét szókincse tekintetében némely modern filmre. amelyben meglehetősen sokat csevegnek telefonon — olykor egymástól nagyon távol . és látszólag érdektelenül. Iiz a Katharina és Ludwig közötti telefonbeszélgetés volt az oka Beizmenne oldott, barátságos és nyájas kedvének is. igaz ugyan, hogy miközben ö sejtette, mitől vetkőzte le Katharina teljesen merev konokságát, az asszony természetesen nem sejthette, hogy Beizmenne jókedvének ugyanaz az indítéka, habár az ok nem is ugyanaz. (F.z a figyelmet és meggondolást érdemlő esemény indíttatás lehetne arra. hogy telefonáljunk többet, szükség esetén gyöngéd suttogás híján is. hiszen sohase tudhatja az ember, valójában kinek szerez örömet az ilyen telefonbeszélgetéssel.) De Beizmenne Katharina félénkségének okát is tudta, mert egy további névtelen telefonról is értesült. Kéretik a jelen fejezetbe foglalt bizalmas közlések forrásait nem kutatni, mert mindössze egy fölgyülemlett mellékpocsolya lecsapolásáról van szó. egy dilettáns módon létesített duzzasztógát átvágásáról: csak lefolyatás, illetve folyamlevezetés ez, nehogy a gyönge duzzasztómű álszakadjon, és az egész feszültség elherdálódjék. 26 Félreértések elkerülése végett azt is meg kell állapítanunk, hogy mind Else Woltersheim, mind Blorna természetesen tudta: Katharina annak rcndje-mödja szerint törvényt szegett, amikor Göttennek segített észrevétlenül eltűnni a lakásból, hiszen amikor lehetővé tette szökését, tudnia kellett valamiféle bűncselekményeiről, ha az adott esetben nem is a valóságosakról! Else Woltersheim fejére is olvasta ezt, éppen mielőtt Pletzerné megérkezett, hogy elővezesse őket. Blorna a legközelebbi alkalmat ragadta meg, hogy Katharínát cselekménye büntetendő jellegére figyelmeztesse. Azt sem titkoljuk senki előtt, hogy Katharina így nyilatkozott Else Woltersheimnak Göttenről: „Istenem, hát ő volt az, akinek jönnie kellett, és én férjhez mentem volna hozzá, és gyerekeket szültem volna neki — még ha várnom kellett volna is. évekig, amíg ki nem jön a sittről.” 27 Katharina Blum kihallgatását ezzel lezártnak tekinthették, csak kéznél kellett lennie, hogy adott esetben szembesíthessék a Woltersheim-féle táncmulatság egyéb résztvevőinek a vallomásával. Tudniillik egyetlen kérdést kellett tisztázni, és ez Beizmenne összebeszélési és összeesküvési elmélete szempontjából eléggé fontos volt: hogyan került Ludwig Götten Else Woltersheim házi báljára? (folytatjuk)
