Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-08 / 37. szám
Dr. MARTA FERKOVÁ JOGÁSZ, AZ SZSZK NÉPJÓLÉTI ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK FŐELŐADÓJA NEM MINDEGY, KI NEVELI, HOGYAN NEVELI A nemzeti bizottságok ebben az időszakban főleg a nevelő-tanácsadó szolgálatot, a gyermekek társadalmi és jogvédelmének biztosítását és fejlesztését tartották szem előtt. Ezek célja, hogy elsősorban azoknak a kisgyermekes családoknak nyújtson segítséget, amelyek szociális körülményeik miatt nem tudnak gondoskodni a kiskorúak megfelelő ellátásáról, neveléséről. Különös figyelmet fordítottak a sokgyermekes, a csonka, a felbomlófélben levő családokra és alkoholisták családjára. A nemzeti bizottságoknak elég széles a hatáskörük ahhoz, hogy enyhítsék a családi élet felbomlásának káros következményeit vagy esetenként felszámolják a felbomlás okát természetesen a kiskorú gyermekek érdekeit tartva szem előtt. A szociális gondoskodás sok esetben visszatereli a családot a helyes vágányra, amelyen a gyermekek jogvédelme, rendes nevelése és ellátása ismét biztosított. A helyi nemzeti bizottságok feladata, hogy felkutassák és jelezzék a veszélyeztetett kiskorúakat, óvják a gyermekeket a káros hatásoktól és azonnali segítséget nyújtsanak a gyermek egészségét vagy életét — a szülő vagy szülök részéről — veszélyeztető helyzetekben. Tevékenységük fontos része, hogy intézkedéseket foganatosíthatnak a felelőtlen, a családi pótlékkal visszaélő szülők ellen. Az elmúlt öt év alatt a törvénytár 117/1966. sz. törvénye és a hozzá kapcsolt további törvényszerű rendeletek alapján évente összesen mintegy 390 esetben javasolták a családi pótlék megvonását. Ezeket a juttatásokat a helyi és a városi nemzeti bizottságok kapták kézhez, s fedezték belőle az érintett kiskorú gyermekek szükségleteit. Mivel a helyi és a városi nemzeti bizottságok gyakorlata e téren meglehetősen eltérő, a közeljövőben a járási nemzeti bizottságok feladata lesz az összehangoltabb módszertani irányítás, hogy a helyi és városi nemzeti bizottságok is fokozottabb gonddal érvényesítsék a szóbanforgó törvényt. A nemzeti bizottságok tanácsadó szolgálata kiterjed a gyermekek nevelésére, táplálkozására éppen úgy, mint a gyermektartásra, a szülők kötelességeire, a láthatásra és egyéb család-, illetve munkajogi kérdésekre, valamint felvilágosítással szolgál, milyen igénnyel léphetnek föl a családok. a nők vagy a gyermekek a gondoskodás társadalmi formáit és tartalmát illetően. Hogy az egyes járásokban milyen terjedelemben és összetételben igénylik a szociális szolgáltatásokat, az azoknak a kisgyermekes családoknak a számától függ, amelyek a társadalom segítsége nélkül képtelenek lennének megnyugtatóan rendezni zilált viszonyaikat, vagy amelyekben az egyik, esetleg mindkét szülő bűnöző. A szolgáltatás elsősorban azt jelenti, hogy a nemzeti bizottság hatósági gyámként képviseli a kiskorú gyermekek jogvédelmét a bíróság előtt, valamint intézkedéseket javasol és foganatosít a gyermekek rendes nevelésére és ellátására vonatkozóan. A családok túlnyomó többsége teljesíti nevelő funkcióját, a nemzeti bizottságnak e szolgáltatásaira évente mégis 22,8 ezer kisgyermekes család rászorul. A legtöbb pereskedés a gyermektartási kötelesség elmulasztásáért folyik, kevesebb láthatási ügyekben. Társadalmunk a nemzeti bizottságokon keresztül széleskörű szociális gondoskodásban részesíti azokat a gyermekeket, akiknek a szülei válófélben vannak. A 6. ötéves terv éveiben kimondott válások megközelítőleg kétharmada érintett kiskorú gyermekeket — több mint 35 ezret —, akikre kiterjedt a nemzeti bizottságok ilyen szociális gondoskodása. A nemzeti bizottságok minden segítő szándéka és igyekezete, tanácsadó szolgálatainak kiterjesztése ellenére sem sikerült csökkenteni a válások számát. A kiskorú gyermekek érdekében a járási nemzeti bizottságoknak tovább kell javítaniuk a szociális felvilágosító-nevelö munkát, hatékonyabban kell tevékenységükbe bevonniuk a helyi nemzeti bizottságokat, valamint a gazdasági és a társadalmi szervezeteket. Mindenekelőtt azonban erőteljesebb megelőzőnevelő tevékenységet kell folytatniuk az ifjúság körében — már az alapiskolákban meg kell kezdeni nevelésüket a házasságra és a szülői hivatásra, párhuzamosan a pályaválasztással és a társadalmi életre való neveléssel. A tanácsadó szolgáltatások fejlesztésében nagy szerepet játszhatnak a házassági és a házasság előtt tanácsadók, amelyeknek hálózatát az elmúlt öt év alatt kiépítettünk. Három év óta ezek a tanácsadók viszonylag hasznos együttműködést folytatnak a bíróságokkal is. A gyermek- és ifjúságvédelmi gondoskodás körébe tartozik a rászoruló kiskorú gyermekek neveltetésének megoldása. Itt több forma is számításba jöhet: örökbefogadás, a gyermek elhelyezése állami intézetben vagy gyámszülőknél, vagy a gyermek gyámság alá helyezése. Az utóbbi öt év alatt 6663 gyermek nevelését oldottuk meg egyik vagy másik formában. A hároméves korig szolgáló nevelőintézetek kapacitása Szlovákiában jelenleg 1485 férőhely. Az utóbbi időben ezekben az intézetekben javult az egészségügyi ellátás, és évente 100—150 árvát sikerült örökbefogadó szülőknél elhelyezni, ez azonban az intézeti csecsemőknek csak 15—20 százaléka. Az oktatásügyi minisztérium hatáskörébe tartoznak a nagyobb gyermekek állami intézetei; számuk jelenleg 46, kapacitásuk 2483 férőhely. Ezekből az intézetekből évente körülbelül 50 gyermeket fogadnak örökbe vagy adnak gyámszülők gondozásába. Ennél több gyermek családi nevelését megoldhatnánk, ha nem akadályozna bennünket a szülök kizárólag formális érdeklődése. E téren a nemzeti bizottságoknak kezdeményezőbbnek kell lenniük, és indokolt esetekben kérelmezni a vér szerinti szülök megfosztását szülői jogaiktól. A 6. ötéves tervidőszakban 1544 gyermek talált új otthonra gyámszülöknél. és szociális helyzetük is javult a gyermekenként havonta folyósított 150 korona juttatás által. Az 1977—1979-es években 4 „nagycsalád" létesült, amelyekben 36 gyermekről gondoskodnak. A gyermekek neveltetésének ez a formája kevésbé költséges, ám hatékonyabb, mint az intézeti, ezért a 7. ötéves tervidőszakban továbbfejlesztjük családpótló gondoskodásunknak ezt a formáját. A gyámszülőknél vagy a „nagycsaládokban" elhelyezett gyermekek nevelését, ellátását a nemzeti bizottságok rendszeresen ellenőrzik, és szükség szerint segítséget nyújtanak. A tapasztaltak alapján ez a neveltetési forma jónak bizonyult, jobbak az eredmények, mint az intézetekben, s ezért a jövőben nagyobb figyelmet kell a gyámszülőkre, a „nagycsaládokra" fordítani. Folyamatos szociális gondozásban részesítik a nemzeti bizottságok az ún. nehezen nevelhető gyermekeket és fiatalokat. 1975-től 1980-ig a nyilvántartott nehezen nevelhetők száma csaknem 2600-al növekedett, azaz 24, 8 százalékkal. Közöttük többségben vannak a cigány gyermekek (39 százalék). A növekedés oka elsősorban az, hogy az előző évekhez viszonyítva több 15 éven aluli gyermek követett el büntetendő cselekményt, került összeütközésbe a törvénnyel. Kiskorúak büntetendő cselekményeket szabad idejükben követnek el, ami óhatatlanul ismét felszínre hozza a szabad idő megszervezésének, az iskolakerülésnek. a szeszesitalok fogyasztásának és a toxikomániának ezidáig megoldatlan problémáit. Hogy a helyzeten javítsanak, a nemzeti bizottságoknak hatékonyabban és erőteljesebben kell együttműködniük a többi társadalmi szervezettel, továbbá a bűnüldöző szervekkel, hatékonyabban kell ellenőrizniük az ifjúsági klubokat, a különböző rendezvényeket, s ebbe az ellenőrzésbe be kell vonniuk a közrendészetet is. Intenzív szociális ellátást igényelnek a fiatalkorú bűnözök. Ezen a téren javult a szociális felügyelet együttműködése a rendőrséggel és az ügyészséggel, elsősorban az okok felderítésében, az alaposan kidolgozott véleményezésekben. Viszont még mindig nincs a kellő szinten a nemzeti bizottságok fellépése a fötárgyalásokon, főleg a fiatalkorú, visszaeső bűnözők esetébe, sem olyan védőintézkedések foganatosításakor, mint az alkoholelvonó-kúra vagy a védőgondozás elrendelése. Sem az előbbit, sem az utóbbit nem alkalmazzák kellő hatékonysággal a fiatalkorúak börtönbüntetése alatt. Az ok: a javító-nevelő intézetek kis kapacitása. Ezért az utóbbi időben évente körülbelül 250 nehezen nevelhető gyermek és fiatalkorú (nagyobbára súlyos esetek) intézeti elhelyezése maradt megoldatlan. A nehezen nevelhető gyermekek és fiatalkorúak szociális gondozásában jelentős szerepet játszanak a járási nemzeti bizottságok család- és gyermekvédelmi komissziói azzal is, hogy koordinálják a többi szervek és társadalmi szervezetek tevékenységét ezen a téren. A gyermekek érdekeit szem előtt tartva döntenek a nevelési intézkedésekről, ha szükséges, rendszeresítik a beszélgetéseket a szülőkkel, az iskolával, ha kell, a szülők munkaadójával is. Az 1976— 1980-as években 6199 ügyben intézkedtek, a szülőkkel és a gyermekekkel 7028 alkalommal beszélgettek. Az 1976—1980-as években különösen jelentősek voltak a kiskorú gyermekek élelmezésére fordított juttatások. Szlovákiában ez az összeg a kérdéses években 13,2 millióról (12 743 gyermeknek folyósították) 22,2 millió koronára emelkedett, s ez 17 825 gyermek helyzetén javított. Ezt a segélyt többnyire olyan családoknak folyósították, amelyek önhibájukon kívül kerültek válságba. A szociális gondoskodáson belül egyéb juttatásban az elmúlt öt év folyamán 7367 család részesült, a segélyek összege elérte a 13,4 millió koronát. Ezek megítélésében egyre nagyobb szerepet játszik a rászoruló családok felkutatását célzó terepszemle és természetesen a helyi, a városi nemzeti bizottságoknak is körültekintőbb jelzései, jelentései. A járási nemzeti bizottságok a 6. ötéves terv alatt 721 gyermekes családnak nyújtottak gondozó-szolgálatot, az erre fordított összeg 2 millió korona volt. Megállapíthatjuk, hogy a gyermekekről és a fiatalokról való szociális gondoskodásunk kedvezően fejlődött az utóbbi évek alatt, és elmondhatjuk: hatékony segítséget tudunk nyújtani a rászoruló gyermekeknek és családoknak. Шл
