Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-08 / 37. szám

sem, hogy felfrissítse a szomjazó földeket. Taiszija Szaljajeva itt is, ott is megtapo­gatta a földet, amely olyan volt, mint a páncél. Lehet, hogy elpusztul a gabona még mielőtt termést hozna? Utolért minket a harmadik részleg veze­tője, Melnyik, aki a juhtenyésztő telepen maradt le tőlünk. — Ha még egy hétig tart ez a szárazság, kiég a gabona — sóhajtott. Taiszija Szaljajeva letépett néhány bú­zaszálat. Elgondolkodva úgy emelte őket arcához, mintha virágok volnának. — Magnak nyoma sincs — mondta Melnyik —, pedig a kalászok még élnek. — Dehogy nincs — mondta Taiszija Szaljajeva. — Nem gondolkoztál még raj­ta, milyen csodálatos a természet rendje? Nemcsak az ember vagy az állat hagy utódot maga után, hanem a búza is. Bár­hogyan égeti is a nap, nézd, magot érlelt, ha keveset is. Utódokat. így van ez. A szovhozigazgató kezében ott ágas­kodtak a búzaszálak. — Mégis lesz eső — csatlakozott Szal­jajeva derűlátásához Melnyik. — Hírt kap­tam felülről. Arra ébredtem reggel, hogy hasogatnak a csontjaim. No, gondoltam, rendbe jövünk, különben mitől újult volna ki a reumám. Este, amikor egész Tyerenszaj a tévéké­szülék előtt ült, megdördült az ég a falu fölött. Taiszija Szaljajeva mezítláb, köny­­nyü köntösben kiszaladt a tornácra. Friss, hűvös szél csapta meg. Az arca nedves lett az esőcseppektől. Egy-két perc múlva fekete foltok sötétlettek a veteményes száraz porában. Mennydörgőit, és eleredt az eső. „Ess, esőcske, ess" — biztatta Szaljajeva mosolyogva. Egyre sűrűbben maradt esténként az V. FROLOV Az orenburgi sztyeppen A sztyepp mindig, minden évszakban gyönyörű. Szépek az egymásba olvadó színárnyalatok, kellemes a szél, a friss illatok. Télen hóviharok, csípős szelek ka­varognak fölötte, csöndes, hideg napokon vakítóan csillog a hó. Tavasszal hóvirág, majd piros tulipánok borítják el a kanyar­gós folyók partjait és a dombok közt megbújó tisztásokon traktorok dohognak. A nyár különleges errefelé. Előfordul, hogy kora tavasztól egészen szeptembe­rig egyetlen csöpp eső sem esik. A nap rőt gömbként, lomhán úszik az égen, körös­körül mindent szürkésbarnára éget, és a hatalmas búzatáblák, a megpörkölt kalá­szok elepednek a szomjúságtól. Ha esik az eső, a sztyepp dús terméssel ajándékozza meg az embert. Ám a szárazság gyako­ribb. Különösen szép a sztyepp ősszel, ami­kor a mezei szil lehullatja lombját, amikor a szántás fekete négyszögeit az őszi vetés zöld és vöröses foltjai tarkítják. A telepü­léseken ilyenkor jókedv uralkodik. A ga­bona már a magtárakban van, jöhet a tél. Ezen a sztyeppen, az adamovkai járás­ban 50 éves a szűzföldi Szovjetunió szov­­hoz; vezetője Taiszija Szaljajeva. A nyár valóban nehéz volt. — Uramisten! Mikor lesz már vége en­nek a hőségnek? — fohászkodott halkan Szaljajeva. Lassan jártuk a mezőt. A nap lustán lebegett a sztyepp fölött, olyan forróság volt, hogy az ember füle is csengett tőle. Mennyi munkát fektettek ezekbe a domb­hajlatokon kizöldülő növényekbe! És ta­vasz óta nem esett egyetlen csöpp eső Ш 4 irodájában. Rövid a nap, nem futja min­denre. A szovhoz hatalmas, körülbelül 60 000 hektár föld tartozik hozzá, csak a szántó 34 000 hektár. Mire eljut az egyik részlegbe, találkozik az emberekkel, a szakértőkkel, már fél nap eltelt. Azokban a napokban gyakran gondolt V/aszilij Karpovra, a szovhoz előző igazga­tójára. Nagyon értett a gazdálkodáshoz. Váratlan halála után a szovhoz elárvult. Tyerensjajban és Adamovkában elkezd­ték törni a fejüket, kit javasolhatnának az igazgatói tisztre. Akárhányszor végiggon­dolták a lehetőségeket, mindig Taiszija Szaljajevát találták a legalkalmasabbnak. Tapasztalt, fiatal agronómusként került ide, sokat dolgozott, nagyon igyekezett. Rábízták az egyik részleget, mintaszerűvé fejlesztette. Rövidesen ö irányította a szovhoz gazdasági irodáját. Végül is úgy határoztak az emberek, Szaljajevának ajánlják föl, hogy álljon a szovhoz élére. Megtanácskozta a dolgot otthon. Férje a fejét csóválta, hiszen ő, a mezőgazdasá­gi gépek tapasztalt szakembere tudja, mi­lyen nehéz vezetőnek lenni. És mégis azt tanácsolta feleségének, vállalja el a meg­bízatást. Szaljajeva azonban nem sietett. Kért a járástól egy hozzáértő főagronó­­must. Az előző nem boldogult. Kérését teljesítették. Ezek után rászánta magát. Ez a harmadik önálló aratása. Mihail Zsukov, az Oroszországi Föderá­ció érdemes gépésze, a szocialista munka hőse így beszél erről az aratásról: — Dolgoztunk, nem néztük az órát. Hi­szen így van ez itt nálunk, Orenburg vidé­kén, jön a felhő, mindent eláraszt a víz, de a szél gyorsan fölszárítja a földeket, nincs időnk bámészkodásra. Úgy vélem, csak szakembereink és az igazgatónk okos tak­tikájának köszönhetjük, hogy veszteség nélkül be tudtuk takarítani a gabonát. Szaljajeva mindig ott volt, ahol rendet kellett teremteni. Mindig nyugodt, tevé­keny, barátságos. Ugyanakkor kérlelhe­tetlen is. Elmondok egy példát. Nálunk, az első részlegben mindenki jól ismeri Va­­gyim Szármanovot. Brigádvezetö létére az aratás kellős közepén ünnepelte meg a születésnapját. „Eleredt az eső, mondta, akár lakomázhatunk is." Megjött Szaljaje­va, rögtön gyűlést hívott össze. Mit gon­dol, mit csinált? A brigádvezetőt leváltot­ta, és kiadta a részleg vezetőségének az utasítást, hogy reggelre tegyenek javasla­tot az új brigádvezető személyére. És bát­ran mondhatom, senki sem sértődött meg, nem ítélték el a szigorú bánásmód miatt. Hiszen az aratás nagyon fontos dolog. Bizony. Taiszija Szaljajeva igazi sztyepplakó. ha nem is itt, hanem a szaratovi pusztákon született. Apja juhász volt, a Nagy Honvé­dő Háború idején halt meg. Amikor Taiszi­ja felnőtt, és el kellett döntenie, milyen pályát válasszon, felült a vonatra, eluta­zott Uralszkba az unokanővéréhez. Beállt takarítónőnek a vasúti fűtőházba. Nappal dolgozott, este pedig sietett a mezőgazda­­sági technikumba. Miután kitűnő ered­ménnyel elvégezte, beiratkozott az egye­temre. A fiatal agronómust Tyerenszajba irányították. Itt találta meg a helyét, itt születtek a gyerekei, itt alakította ki az életét. Természetesen meg sem fordult a fejé­ben, hogy ő lesz a nagy gazdaság igazga­tója. De ha így alakult, igyekszik, hogy szégyenben ne maradjon. Miben rejlik varázsának, munkabírásá­nak titka? — kérdeztem magamtól. Ter­mészetesen a tudásában, mély és sokol­dalú ismereteiben. Érdeklődése nem kor­látozódik a termelési kérdésekre. Szereti a zenét, sokat olvas, kitűnő szervező, mondhatnánk, egy jól összehangolt együt­tes karmestere. Az is az ő érdeme, hogy gondolkodó, kezdeményező gazdasági szakembereket válogatott össze. Szaljajeva mindenkivel előzékeny. Bele tudja élni magát annak a gondolataiba, érzéseibe, akivel beszélget. Nyugalma, ügye igazába vetett meggyő­ződése, szívélyessége, mások iránti együttérzése és segítőkészsége, megfon­toltsága, úgy is mondhatnám, bölcsessé­ge mindenkiben bizalmat ébreszt a szov­hoz elnöke iránt. Ezért vonzódnak hozzá az emberek, és nem bánták meg, hogy őt állították erre a magas posztra. Az emberek tisztelettel beszélnek róla is, vele is.

Next

/
Thumbnails
Contents