Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-09-08 / 37. szám

sem, hogy felfrissítse a szomjazó földeket. Taiszija Szaljajeva itt is, ott is megtapogatta a földet, amely olyan volt, mint a páncél. Lehet, hogy elpusztul a gabona még mielőtt termést hozna?

Utolért minket a harmadik részleg vezetője, Melnyik, aki a juhtenyésztő telepen maradt le tőlünk.

— Ha még egy hétig tart ez a szárazság, kiég a gabona — sóhajtott.

Taiszija Szaljajeva letépett néhány búzaszálat. Elgondolkodva úgy emelte őket arcához, mintha virágok volnának.

— Magnak nyoma sincs — mondta Melnyik —, pedig a kalászok még élnek.

— Dehogy nincs — mondta Taiszija Szaljajeva. — Nem gondolkoztál még rajta, milyen csodálatos a természet rendje? Nemcsak az ember vagy az állat hagy utódot maga után, hanem a búza is. Bárhogyan égeti is a nap, nézd, magot érlelt, ha keveset is. Utódokat. így van ez.

A szovhozigazgató kezében ott ágaskodtak a búzaszálak.

— Mégis lesz eső — csatlakozott Szaljajeva derűlátásához Melnyik. — Hírt kaptam felülről. Arra ébredtem reggel, hogy hasogatnak a csontjaim. No, gondoltam, rendbe jövünk, különben mitől újult volna ki a reumám.

Este, amikor egész Tyerenszaj a tévékészülék előtt ült, megdördült az ég a falu fölött. Taiszija Szaljajeva mezítláb, könynyü köntösben kiszaladt a tornácra. Friss, hűvös szél csapta meg. Az arca nedves lett az esőcseppektől. Egy-két perc múlva fekete foltok sötétlettek a veteményes száraz porában. Mennydörgőit, és eleredt az eső. „Ess, esőcske, ess" — biztatta Szaljajeva mosolyogva.

Egyre sűrűbben maradt esténként az

V. FROLOV

Az orenburgi sztyeppen

A sztyepp mindig, minden évszakban gyönyörű. Szépek az egymásba olvadó színárnyalatok, kellemes a szél, a friss illatok. Télen hóviharok, csípős szelek kavarognak fölötte, csöndes, hideg napokon vakítóan csillog a hó. Tavasszal hóvirág, majd piros tulipánok borítják el a kanyargós folyók partjait és a dombok közt megbújó tisztásokon traktorok dohognak.

A nyár különleges errefelé. Előfordul, hogy kora tavasztól egészen szeptemberig egyetlen csöpp eső sem esik. A nap rőt gömbként, lomhán úszik az égen, köröskörül mindent szürkésbarnára éget, és a hatalmas búzatáblák, a megpörkölt kalászok elepednek a szomjúságtól. Ha esik az eső, a sztyepp dús terméssel ajándékozza meg az embert. Ám a szárazság gyakoribb.

Különösen szép a sztyepp ősszel, amikor a mezei szil lehullatja lombját, amikor a szántás fekete négyszögeit az őszi vetés zöld és vöröses foltjai tarkítják. A településeken ilyenkor jókedv uralkodik. A gabona már a magtárakban van, jöhet a tél.

Ezen a sztyeppen, az adamovkai járásban 50 éves a szűzföldi Szovjetunió szovhoz; vezetője Taiszija Szaljajeva.

A nyár valóban nehéz volt.

— Uramisten! Mikor lesz már vége ennek a hőségnek? — fohászkodott halkan Szaljajeva.

Lassan jártuk a mezőt. A nap lustán lebegett a sztyepp fölött, olyan forróság volt, hogy az ember füle is csengett tőle. Mennyi munkát fektettek ezekbe a dombhajlatokon kizöldülő növényekbe! És tavasz óta nem esett egyetlen csöpp eső

Ш 4

irodájában. Rövid a nap, nem futja mindenre. A szovhoz hatalmas, körülbelül 60 000 hektár föld tartozik hozzá, csak a szántó 34 000 hektár. Mire eljut az egyik részlegbe, találkozik az emberekkel, a szakértőkkel, már fél nap eltelt.

Azokban a napokban gyakran gondolt V/aszilij Karpovra, a szovhoz előző igazgatójára. Nagyon értett a gazdálkodáshoz. Váratlan halála után a szovhoz elárvult. Tyerensjajban és Adamovkában elkezdték törni a fejüket, kit javasolhatnának az igazgatói tisztre. Akárhányszor végiggondolták a lehetőségeket, mindig Taiszija Szaljajevát találták a legalkalmasabbnak. Tapasztalt, fiatal agronómusként került ide, sokat dolgozott, nagyon igyekezett. Rábízták az egyik részleget, mintaszerűvé fejlesztette. Rövidesen ö irányította a

szovhoz gazdasági irodáját. Végül is úgy határoztak az emberek, Szaljajevának ajánlják föl, hogy álljon a szovhoz élére.

Megtanácskozta a dolgot otthon. Férje a fejét csóválta, hiszen ő, a mezőgazdasági gépek tapasztalt szakembere tudja, milyen nehéz vezetőnek lenni. És mégis azt tanácsolta feleségének, vállalja el a megbízatást. Szaljajeva azonban nem sietett. Kért a járástól egy hozzáértő főagronómust. Az előző nem boldogult. Kérését teljesítették. Ezek után rászánta magát.

Ez a harmadik önálló aratása.

Mihail Zsukov, az Oroszországi Föderáció érdemes gépésze, a szocialista munka hőse így beszél erről az aratásról:

— Dolgoztunk, nem néztük az órát. Hiszen így van ez itt nálunk, Orenburg vidékén, jön a felhő, mindent eláraszt a víz, de a szél gyorsan fölszárítja a földeket, nincs időnk bámészkodásra. Úgy vélem, csak szakembereink és az igazgatónk okos taktikájának köszönhetjük, hogy veszteség nélkül be tudtuk takarítani a gabonát. Szaljajeva mindig ott volt, ahol rendet kellett teremteni. Mindig nyugodt, tevékeny, barátságos. Ugyanakkor kérlelhetetlen is. Elmondok egy példát. Nálunk, az első részlegben mindenki jól ismeri Vagyim Szármanovot. Brigádvezetö létére az aratás kellős közepén ünnepelte meg a születésnapját. „Eleredt az eső, mondta, akár lakomázhatunk is." Megjött Szaljajeva, rögtön gyűlést hívott össze. Mit gondol, mit csinált? A brigádvezetőt leváltotta, és kiadta a részleg vezetőségének az utasítást, hogy reggelre tegyenek javaslatot az új brigádvezető személyére. És bátran mondhatom, senki sem sértődött meg, nem ítélték el a szigorú bánásmód miatt. Hiszen az aratás nagyon fontos dolog. Bizony.

Taiszija Szaljajeva igazi sztyepplakó. ha nem is itt, hanem a szaratovi pusztákon született. Apja juhász volt, a Nagy Honvédő Háború idején halt meg. Amikor Taiszija felnőtt, és el kellett döntenie, milyen pályát válasszon, felült a vonatra, elutazott Uralszkba az unokanővéréhez. Beállt takarítónőnek a vasúti fűtőházba. Nappal dolgozott, este pedig sietett a mezőgazdasági technikumba. Miután kitűnő eredménnyel elvégezte, beiratkozott az egyetemre. A fiatal agronómust Tyerenszajba irányították. Itt találta meg a helyét, itt születtek a gyerekei, itt alakította ki az életét.

Természetesen meg sem fordult a fejében, hogy ő lesz a nagy gazdaság igazgatója. De ha így alakult, igyekszik, hogy szégyenben ne maradjon.

Miben rejlik varázsának, munkabírásának titka? — kérdeztem magamtól. Természetesen a tudásában, mély és sokoldalú ismereteiben. Érdeklődése nem korlátozódik a termelési kérdésekre. Szereti a zenét, sokat olvas, kitűnő szervező, mondhatnánk, egy jól összehangolt együttes karmestere. Az is az ő érdeme, hogy gondolkodó, kezdeményező gazdasági szakembereket válogatott össze.

Szaljajeva mindenkivel előzékeny. Bele tudja élni magát annak a gondolataiba, érzéseibe, akivel beszélget.

Nyugalma, ügye igazába vetett meggyőződése, szívélyessége, mások iránti együttérzése és segítőkészsége, megfontoltsága, úgy is mondhatnám, bölcsessége mindenkiben bizalmat ébreszt a szovhoz elnöke iránt. Ezért vonzódnak hozzá az emberek, és nem bánták meg, hogy őt állították erre a magas posztra.

Az emberek tisztelettel beszélnek róla is, vele is.