Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-01 / 36. szám
Kuckó BERZE NAGY JÁNOS AZ ARANYPARÁZS Volt egyszer két testvér, az egyik nagyon gazdag volt, a másik nagyon szegény. A gazdagnak sok földje volt, nagy ménese, gulyája, a szegénynek még csak egy sovány kecskéje se, de gyereke annál több, mig a gazdagnak se fia, se lánya nem volt. Elküldi egyszer a szegény ember az egyik gyereket, hogy kérjen a gazdagtól valami kis lisztet meg savót, hadd egyenek valamit. De bizony a gazdag testvér nem adott semmit, a szegény ember gyereke sirva jött haza. Bánkódott a szegény ember eleget, hogy a gazdag testvére nem segíti semmivel. Sírtak a gyerekek, hogy éhesek, hát fölkerekedett a szegény ember, elment a szomszéd faluba dolgozni. Este, mikor hazafelé ment, látta, hogy az erdőben tűz ég. Gondolta, megmelegszik egy kicsit, mert nagyon hideg volt. Mikor közelebb ment, látta, hogy egy öregember ül a tűz mellett. Jó estét, öregapám — köszön a szegény ember. Neked is, fiam, hát te merre jársz? A szegény ember elpanaszolta a bánatát, aztán elköszönt az öregtől, és hazament. Otthon még jobban sírtak a gyerekek, mert egész nap alig ettek valamicske krumplit, és nagyon fáztak is. A szegény ember azt mondta a feleségének: — Eredj el a testvéremhez, adjon legalább egy kis para zsat, mert megfagynak ezek a gyerekek. Elment a szegény asszony, de csakhamar sírva jött vissza, mert a gazdag testvér még parazsat se adott. — No, majd hozok én — mondta a szegény ember —, csak egy kicsit messze van. És elindult, vissza az erdőbe. Az öregember még mindig ott ült a tűz mellett. Attól kért a szegény ember parazsat. — Vigyél csak, fiam, egy jó kalapra való parazsat! Ami nem fér a tűzhelybe, terítsd szét pz udvarban. A szegény ember megköszönte és vitte haza a parazsat. Olyan jó meleg lett a szobában, hogy a felét kivitte az udvarba. Másnap reggel, mikor felébredtek, látják ám, hogy a tűzhely tele van arannyal. De még az udvar is, ahová a fölösleges parazsat szórták. Mikor fölszedték a sok aranyat, meg akarták mérni, hogy mennyi van, de nem volt a házban véka. Elment a szegény ember a testvéréhez vékáért. — Adok — mondta a gazdag —, de csak úgy, ha holnap ledolgozod! A szegény ember megígérte. Otthon megmérték a> sok aranyat, bizony éppen hét véka tele lett. Mikor az egyik gyerekkel visszaküldték a vékát, a gazdag megkérdezte, hogy mit mértek vele. A gyerek azt felelte, hogy ő nem tudja. Hanem a gazdag meglátott a véka alján egy csillogó aranyat. A nagy sietségben nem vette észre a szegény ember, hogy még egy arany van a vékában. Nosza, futott is a gazdag a szegényhez, mintha kutya harapta volna, hát csak elállt szeme-szája a sok arany láttán. — Ez meg honnét van? — kérdezte nagy irigyen. A szegény ember elmondta, hogy az öregtől kapott az erdőn parazsat, a fölösleget szétterítette az udvaron, abból lett az arany. Megörült a gazdag ember, mindjárt ment is az erdőbe, de nem egy kalapra valót hozott a parázsból, hanem egy üsttel. Vitte haza boldogan, még futott is, olyan jó kedve kerekedett. Bolond az én testvérem — gondolta —, igaz, mindig is ilyen volt. Majd én megmutatom, hogy több aranyam lesz! Otthon aztán nemcsak az udvarban terítette szét a fölösleges parazsat, hanejm vitt belőle a csűrbe meg a padlásra is. Nem is tudta kivárni a reggelt, már hajnalban fölkelt, hogy összeszedje az aranyat. Ez volt a szerencséje, mert ha még tovább is az ágyban marad, ő is benn égett volna a házban. Mert bizony az egész ház leégett, a gazdag ember meg koldusbotra jutott. TAKÁTS GYULA Szüreti vers Szüretelnek, énekelnek, láttál-e már ennél szebbet? Dió, rigó, mogyoró! Musttal teli kiskancsó! Sose láttam szebbet, Akkora fürt, alig bírom. Egy fürtből lesz akó borom. Dió, rigó, mogyoró, csak úgy nevet a kancsó. Az sem látott ilyent. Az öregnek aszú bor jár. A gyereknek must csordogál. Dió, rigó, mogyoró, szüretelni jaj de jó. Igyunk erre egyet! LA FONTAINE Valkó Sándor illusztrációja A tücsök és a hangya Mit csinált a tücsök nyáron? Csak muzsikált hét határon. Aztán jött a tél a nyárra, s fölkopott a koma álla. Szomszédjában élt a hangya. Éhen ahhoz ment panaszra, s arra kérte, egy kevéske búzát adjon neki télre. „Búzát? — szólt a hangya sógor. Már ez aztán sok a jóból! Tél elején sincs búzád már? Hát a nyáron mit csináltál?” „Mit csináltam? Kérem szépen, muzsikáltam — szólt szerényen Tücsök mester. — Aki kérte, nótát húztam a fülébe!” „Nótát húztál, ebugatta? No hát akkor — szólt a hangya járd el hozzá most a táncot! Jó mulatságot kívánok.” Rónay György átdolgozása Vizi Magdaléna, a padányi (Pádén) alapiskola tanulójának rajza ГТНнЛ KEDVES GYEREKEK! Szeptember érleli a finom édes gyümölcsöket, az óvodásoknak és az iskolásoknak pedig sok-sok örömet, újdonságot hoz. Akár régi óvodás vagy. akár új, érdemes és fontos, hogy megismerkedj az óvodai szokásokkal. Rajzoljátok le. hogyan telik el egv napotok az óvodában. Munkátokhoz kérjétek az óvónénik segítségét. Dolgozhattok színes ceruzával, vízfestékkel, kisebb (A 4-es) rajzlapra. A rajzokat küldjétek be címünkre: A Nő szerkesztősége. 897—36 Bratislava, Martanoviéova 20. A legszebbeket. legértékesebbeket közöljük és szép könyvvel jutalmazzuk.
