Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-01 / 36. szám
Ifjú szemmel ÉRTÉKEK ÉS ÁLÉRTÉKEK Nem a pénz a legfontosabb Hogy „Ki irigyli tőlünk a fóliázást?"? SENKI! Tisztelt Horváth Gábor, én nem ismerem Önt, de úgy érzem, „paprikás" hangú válaszában van néhány baklövés. Valóban van olyan ember, aki majoránnát, paprikát ültet, s az így megkeresett pénzt arra költi, amire akarja. Házra, autóra, művelődésre, nyaralásra, vagy átviszi a szomszédba és megmutatja. Hadd lássák! Szerintem — lehet, hogy tévedek —, aki a munkahelyén becsületesen dolgozik, nem élhet, nem él „rongyos módra", s gyermekeit sem engedi üres kézzel az életbe az, aki könyvet vesz, nyaralni megy családjával. S lehet, hogy az ilyen embernek — akinek Ön szerint büdös a munka —, aki pimaszul színházba is elmegy, a gyermeke sokkal többet visz magával az életbe, mint fóliázó — vagy másként gazdagodó — „vetélytársáé", aki esetleg csak fóliát lát. Mert igenis megy valamire az okosságával. Azt hiszem, más most nem fóliázhatna, nem építhetne kacsalábon forgó várat, nem írhatna, s a jó ég tudja, mit nem csinálhatna még, ha annak idején Edison, Nobel, Breuer Marcell, Komensky vagy maga Lenin is így gondolkodott volna. Hol lenne a civilizáció, hol lenne békés életünk? Lenne-e valami szép, ami az embernek még akkor is kell, ha azt tagadja?! Az olyan emberek viszik előbbre a világot, akiknek nem a pénz a legfontosabb. Hiába „lóg ki a fenekük az egyöltő ruhájukból". Legalább is szerintem. Molnár Zsuzsa, kilencedikes tanuló Csallóközaranyos (Zl. n. Ostrove) Itt keressen kultúrát Nagy érdeklődéssel olvastam a fóliafaluról a Barátnőben. Megragadta a figyelmemet, ahogy azokat a szorgalmas embereket megszólták, azért mert dolgoznak, és mert többet dolgoznak, mint mások. Az én saját nézetem, hogy ez csak irigykedés ezekre a VITA szorgos, dolgos emberekre. Szerintem nem a kultúra elhanyagolása ott a probléma, mert ma ilyesmi nincs, és nem is lehet, mert a kultúrát ma már házhoz szállítva tálalják. Még aki nem igényli annyira, az sem tudja elkerülni. Ezeknek a fóliázó embereknek is van rádiójuk, televíziójuk, magnójuk, és mindez a kultúrához tartozik. És ezek az emberek nem szalmafedeles, zsindelyes, földes házban laknak, és nem szamárfogaton közlekednek! Hiszem, hogy emeletes házukban fürdőszoba és angol WC van, és autójuk is van! S azt sem tudom elképzelni, hogy ne járjon minden családnak újság, és ne legyen minden lakásban könyvespolc, könyvekkel megrakva. S ha még ez sem kultúra, akkor hogy képzeli a cikk írója a kultúrát? Tisztelettel: Bőd Mária postai kézbesítő, Darnya (Drna) Ne az anyagiak Falun születtem és ott is élek, így jól megfigyelhetem a falusi emberek szorgalmas, munkás életét. Megbecsülöm az iparkodó, nem kapzsi embereket és tisztelem őket. A szüleinket sem a tőlük kapott házért, pénzért becsüljük, ez nagyon kevés lenne. Gyerekeink iránti szeretetünk se nyilvánulhat meg csak az anyagiakban. Szüleimtől én mindig a becsületes munkát láttam, és erre tanítottak bennünket is. Nagyra becsülöm azt az embert, aki a havi fixből vesz egy-egy könyvet, hogy azokat olvassa és összegyűjtse. Az az ember, aki szereti a könyvet, nem elveszett, mert sok tudást meríthet belőle. Könyvesboltjaink is bő választékot kínálnak... De a könyv szeretetét a gyermek a szülői házban kapja, onnan örökli. Diákkoromban az ösztöndíjamból vásároltam első könyveimet, azóta már szép könyvtáram van. A kertemben meg csak virág nyílik ... Nemrég mesélte egy édesanya, hogy hatodikos fia ajándékba Vojtech Zamarovsky A görög csoda című könyvét kérte, mert abban benne van az Akropolisz, amelyről az iskolában már tanult. A nagyobb tudás érdekében hát ne sajnáljuk a könyvért kiadott pénzt, mert az bőségesen kamatozik. A jövő nemzedékét csak így nevelhetjük hazáját szerető, becsületes emberekké, akik továbbfejlesztik a szocialista társadalmat. A könyv a tudás alapja és sokoldalú, közösségi embereket csak úgy nevelhetünk, ha ennek az értékét is megmutatjuk a fiataloknak. Érdi Sándorné, Bajta Csak a betétkönyv? Eredetileg nem volt szándékomban hozzászólni a vitához, mert véleményem, hogy mindenki úgy töltse a szabad idejét, ahogy jónak látja, de Horváth Gábor levelét nem lehet szó nélkül hagyni. Szerinte lusta az, aki a becsületesen ledolgozott nyolcórás munkaidő után művelődéssel, szórakozással tölti napjait; nem épít gyerekének is emeletes házat, nem vesz neki autót, nem ad neki betétkönyvet, csak könyvet, aminek az ő szemében semmi értéke nincs. Ez persze érthető, tisztelt Horváth Gábor, mert Ön túlságosan anyagias, és egy könyv értékét nem lehet csak anyagiakban kifejezni. (Az a szám, amely a borítón árként szerepel csak a nyomdászok, a könyvkötők munkájának egy részét fedi.) Hogy egy jó könyvből mennyit lehet tanulni, csak az tudja, aki szeret olvasni. Aki nem szeret, annak ezt kár lenne magyarázni. Az is biztos, hogy az egyöltö ruhájából csak annak lóg ki a feneke, aki minden pénzét elissza, nem annak, aki könyvet vesz. És nem tudom, kinek a munkájából van több haszna az államnak? Azéból, aki szabad idejében pihen is, ezáltal munkahelyén a maximumot nyújtja, vagy azéból, aki a fóliázás, a fusi fáradalmait esetleg a munkahelyén piheni ki? Persze Önt ez nemigen érdekli, hiszen már felépült az emeletes villája, aminek tálán csak a felét lakja, de a másik fele is berendezett, a kristályvázákban is ott vannak a művirágok, mert az élő virágon naponta cserélni kéne a vizet, s arra már nem marad idő. Megvette a kocsit is, kész a garázs és természetesen a nyári konyha, mert arra is nagy szükség van. Talán csak egy dologról feledkezett meg; hogy nem élünk örökké. Ezért azt ajánlom, építtessen magának egy szép kriptát is, mert az is hozzátartozik az anyagi jólét szimbólumaihoz! Tisztelettel: Pelle Erzsébet, Rimaszombat (Rim. Sobota) Kedves Olvasóink! Vitánkhoz egyre több hozzászólás érkezik, indulatosabb, tárgyilagosabb egyaránt, szerkesztőségünk igyekszik minden véleménynek helyet adni. Arra azonban nem vállalkozunk, hogy névtelen vitacikkeket is közöljünk. Kérjük tehát a hozzászólókat, hogy levelüket teljes nevükkel és címükkel ellátva küldjék, s ha valamilyen oknál fogva nem szeretnék nevüket lapunk hasábjain közzétenni, írják meg, milyen jelzést (vagy jeligét) használjunk. (A címre a honorálás és a vitazáró szervezése érdekében is szükségünk van.) Megértésüket köszönjük, és várjuk további írásaikat. A borítékon tüntessék fel vitánk címét: Értékek és álértékek. A szerkesztőség Ш 17 ’
