Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-25 / 35. szám
I ч“* I N dühödött, s hivatta a hóhérokat, akik nyomban tömlöcbe is vetették Frugileguszt. Mi több, nagy haragjától a herceg újra ágynak dőlt és mély álomba zuhant. Ebből az álmából aztán még egy évre rá sem ébredt föl. Szépségesen szép felesége a kertben sétálgatott egyszer. Meglátta őt a király, és küldte a herceg után, hogy ébressze föl. S ő ment is, beletúrt a hajába, ébresztgette. A herceg erre fel is ébredt, bánatos-szomorúan nézett a feleségére, annak szép, fekete szemébe. De a kedve nem változott. Hogy mi mindennel mulattatták, mi mindennel igyekeztek jobb kedvre deríteni őt?! Nem akármilyen tréfákat eszeltek ki a számára, ám vérszegény viccelődésnek bizonyult mégis minden. A herceg újdonatúj bajáról tudomást szerzett az egész világ, még az a király is, aki annak idején a lányát adta hozzá feleségül — mi már tudjuk, hogyan is végződött az az eset, midőn egy másvalaki ült a lány helyébe —, s ez a király fölkerekedett, hogy meglátogassa a hatalmas királyi vár hercegét... De mekkora volt a meglepetése, amikor nem az 6 lányát találta ott, akit bizony ugyancsak jól ismerhetett! Még haza sem ért, s máris kerestetni kezdte a lányát. Ugyan ki tudhatta volna, hol van?! A legmélyebb tenger legeslegfenekén volt ugyanis, egy kicsike magként elvarázsolva. Annak a varázslónak a műve volt ez az egész, aki elragadta a lányt, amikor beszállt a hintóba. Hogy a király tudomást szerzett minderről — a fele királyságát rá kellett áldoznia —, felcsereknek álcázott követeket küldött a vélt vejének hatalmas királyi várához tartozó országba, hogy a herceget tájékoztassák a varázslat tényéröl. A követek, akik arról egy szót sem ejtettek, hogy a valódi menyasszonya varázslat áldozata lett, mindössze annyit mondtak, hogy a herceget semmi más nem gyógyíthatja ki a szomorúságából, csakis az a magocska (abban volt elrejtve a lány), amely a tenger fenekén fekszik. A herceg, meghallgatta a követeket, aztán. szolgájával és lovaival tüstént útnak is indult a tenger felé. Addig mentek, mendegéltek, mígnem csakugyan megérkeztek a tengerhez. Ott gödröt ástak a homokba és felállítottak két sátrat. Másnap látták, amint egy éles csörü, hatalmas madár ereszkedik a tenger fölé, aztán elmerül a habokban, le, egészen a tengerfenékig. Ez a madár nem volt más, mint maga a varázsló, aki ilyformán járogatott el a hercegnőhöz a tengerfenékre — nem árulok el ezzel titkokat —. s együtt hált vele ott. A herceg épített magának egy hajót, melylyel a viz alá is le lehetett merülni, s elküldte vele a szolgáját, hogy hozzon hírt a tenger mélyéről. Amikor a szolga visszatért, Így szólt a herceghez: „Láttam ott egy magot. Kicsi magocska volt az, de asszony is. S ez az asszony nagyon hasonlít felséged feleségére. Fekete szeme van. Látni lehetett a hajóból." A herceg erre szörnyen dühös lett, maga ült hát a hajóba és alámerült vele a tengerbe. Ugyanazt látta ő is. A varázsló ledobta őket a földre, a komomát azonnyomban föl is falta, s jól is lakott vele. A herceg feleségének, hogy meg ne szökhessen, ki akarta szúrni a szemét. Az könyörögni kezdett, hogy ne tegye, mert rossz vége lehet a dolognak. De a varázsló nem hallgatott rá, kiszúrta a szemét, amire ő újból visszaváltozott Halállá. Vak Halállá. Elkapta a varázsló nyakát, s kitekerte, akár egy csirkéét. Az ö roppant erejének szorítását még senki sem élte túl eddig. A varázslót is egyetlen mozdulattal fojtotta meg. Még ki sem hült a teste, de az otthona már fel is oldódott a varázslat alól; emberek jöttek elő minden zegéből-zugából, akik mindenféle állatként voltak szolgálatba fogva itt, ki kutyaként, ki pedig ilyen vagy olyan háziszárnyasként, egérként, csúszómászóként, denevérként, bolhaként, tetőként és így tovább. Előkerült a herceg is, s hirtelen megpillantotta a feleségét. Elsírta magát, látva, hogy kiszúrták annak szép, fekete szemét és kézen akarta fogni őt. Ám a vak Halál összeroppantotta a herceget is. RUDOLF SLOBODA A MENYASSZONNYÁ VÁLT HALÁL Rudolf Sloboda szlovák író a háború utáni nemzedék egyéni hangú képviselője. Változatos témái közt gyakran vizsgálja az emberi lét végső értékeit, filozófiai mélységű gondolatokat fogalmaztat meg az életről és a halálról, mítoszszerű közegben mozgatott hőseivel. Örökérvényű humanista mondanivalója a szlovák történelem jelentős évfordulóján fokozottan aktuális. azonban észrevette őt és elnyelte a hajójával együtt. Reggel, amikor feljöttek a szabad ég alá, a varázsló kihányta, amit elnyelt, a hajót pozdorjává törte, a herceget pedig kutyává változtatta. Ezt tette a herceg szolgájával meg a lovakkal is. Hét évig tartó varázslat alá fogta őket. A varázsló udvarán mászkálgattak, és ugyanazt az eledelt ették mind. Otthon hiába várták vissza a herceget. Azt tudták, hogy a szomszédos király, a vélt menyasszony apja, rossz tanáccsal látta el őt. Mivel a vitás kérdéseket a Halál férjhezmenetele óta érthető okok miatt háborúskodással eldönteni nem tudták, elkergették a herceg menyasszonyát a királyságból, mondván, hogy menjen csak szépen vissza az apjához. A hercegnő, komornájának kíséretében elindult világgá, hogy megkeresse a férjét, így jutott el a tengerhez is, ahol rátalált a sátor karóira, s azokat fölismerve, azonnal tudta, hogy a herceg járt itt. Sátrat vert hát ö is és figyelgetni kezdte a tengert. A varázsló azonban szagot fogott, s karmai közt mindkettőjüket elvitte magával az otthonába. Ott aztán elengedte. Nem élt többé ö sem. Azután a Halál sarkon fordult, s amerre csak ment, minden holtan rogyott össze az érintésétől. A tengertől hazafelé vette az útját, oda, ahol együtt lakott a herceggel, s elpusztította az egész királyságot, nem kímélve még saját apósát, az öregecske királyt sem. Csak Frugilegusz maradt élve a börtönben, s miután a Halál, egy másik birodalom felé vette az útját, elmenekült, hogy otthonában várhassa be őt. Az a magocska sem maradt a tengerfenéken csak úgy; kicsírázott és nőtt belőle egy fa. Az a magocska, amivé a varázsló a herceg igazi feleségét átváltoztatta, most egy fává változott át. Rés est solliciti plena timoris amor." TÓTH LÁSZLÓ fordítása ' A sápadt halál lábbal tapossa a szegények hajlékait és a királyok tornyait. A félelemből fakadó szeretet sok nyugtalanság okozója. fTffi i-s
