Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-27 / 4. szám

nagyobb választékát nyújtja a kifejezés eszközeinek... Nem gondolt arra. hogy „átálljon?“ — Igaz. hogy dokumentálni esak szigorúan és egyértelműen lehet, de a do­­kumcntumfilm eszközei nem olyan szűkösek, ahogy azt sokan feltételezik. Az „előítélet“ érthető, sajnos az elmúlt évtizedek alatt a dokumentumfilmek — gondolom nem csak nálunk van így — ellaposodtak, felületesek, semmit­mondók lettek. Ma nem szabad nélkülözniük a szociográfiát, az analízist, a gyökerekig kell ásniuk. Például nemcsak azt kell megmutatni, hogyan dolgo­zunk és hogyan élünk, hanem azt is, hol van az egyes ember helye, milyen az egyén értéke a szocialista társadalomban. Társadalmunk fejlődése nap mint nap új problémákat vet felszínre. Sőt, nemcsak újakat, hanem — sok esetben — veszélyeseket. Amilyen például a munka minősége és az élet minősége közötti különbség is. Fiatalok, akik a munkában száz százalékosan megállják a helyü­ket. jól és örömmel dolgoznak, a munkaidő után csak vannak, csellengenek, tartalmatlanul töltik idejüket. Csak ők a hibásak? Vagy egy másik jelenség: általában a hosszú, dolgos, munkában eltöltött éveket értékeljük és jutalmaz­zuk, közben nem gondolunk azoknak a fiataloknak az elismerésére, akik még „csak" néhány évet áldoztak a szocializmusnak, de azt Iekiismeretesen és teljes erejükből! A kiszámítható, kimutatható érték, amit létrehoztak, nem értékel­hető és nem jutalmazható például azzal, hogy lakást kapjanak?! Ezek és a ha­sonló témák kötnek a dokumentáris műfajhoz. Sajnálom, hogy a berlini mozikban ott tartózkodásom hetében egyik filmjét sem játszották, de biztos vagyok benne, hogy a közönséget egyformán ragadja magával a szenvedélyes elkötelezettség és a fegyelmezett céltudatosság, mely fel-fclcsattan a mondataiban. Csak ez lenne a „titka“, hogy sokan a legjobb dokumentaristák egyikének tartják?... Vagy van valami más is? — Az embernek tudnia kell, miért dolgozik. A munkásnak tudnia kell, miért épül a ház; az írónak tudnia kell. miért ír; nekem mindig tudnom kell, miért csinálom ezt vagy azt a filmemet. Talán ez a legfontosabb ... LANG ÉVA — Persze. Ilyen jó borból ne kérnék? Senki se hinné, milyen fantasztikus na­pom volt ma. Egyszerűen hihetetlen - mondta Susan a poharat a tűz felé tartva, és elgyönyörködött a mélyvörös ragyogásban. — Ha nem hagytad még abba azt az őrült vesszőfutást, én mindent el­hiszek. Voltál Starknál? f — Hogy a fenébe ne lettem volna? És kéazeld, nem evett meg, sőt nagyon rendes volt. .. sokkal rendesebb, mint Harris vagy akár Nelson. — Én csak annyit mondok, vigyázz. Stark úgy változtatja az érzelmeit, mint kaméleon a színét. Én általában na­gyon jól kijövök vele, tegnap mégis minden átmenet nélkül állation kitolt velem. Valami agyalágyul miatt, aki gyógyszerekkel dugdosta tele azt a szekrényt, amelyet előzőleg én használ­tam. De nehogy azt hidd, hogy oda­jött hozzám, és megkérdezett, ahogy azt egy normális ember tenné. Dehogy. Rám uszította azt a nyavalyás Chand­­lert, az alorvost, az meg elvett tőlem egy műtétet, csak hogy azonnal tisz­tázza, ami történt. Aztán a vizitről is kihívott, hogy haladéktalanul közölje, Stark a végére akar járni a dolognak. Szóval nehogy azt hidd, hogy én unat­koztam. — Mi van tulajdonképpen azzal a gyógyszerrel? - Susannak eszébe jutott az orvos, aki Nelsonnal beszélt. — Nem egészen világos a dolog. Csak annyit tudok, hogy az egyik se­bész egy vagon gyógyszert talált abban a rohadt szekrényben, amelyet az a vén buzi Walters még mindig az én nevemen tart nyilván. Állítólag egy egész gyógyszertárra való altató, kuráre, antibiotikum, meg mi a fene volt benne. — És nem tudják, ki és miért tette oda? — Azt hiszem, nem. Szerintem a biaf­­raiaknak vagy a bangladeshieknek gyűjtötte valaki. Ilyesmi mindig elő­fordul. De hogy miért éppen oda tette, arról halvány gőzöm sincs. — Ugye, a kuráre idegbénító, Mark? — Az, kompetitiv idegbénító. Nagyon erős. Igaz is, ha eddig még nem talál­tad volna ki, ma este itthon fogunk vacsorázni. Marhahúst vettem, pará­zson fogom megsütni, a sütőt már ki is tettem a konyhaablak elé a tűz­­létrá ra. — Isteni, Mark. Rém fáradt vagyok, de éhes is. Hosszan egymás szemébe néztek, fürkészték egymást a tűz fényénél. Aztán összetalálkozott az ajkuk, elő­ször lágyan, aztán szenvedélyesen, végül önfeledten. FEBRUAR 25., SZERDA, 5 ÓRA 45 PERC Susan alig tudta elhinni, hogy az ágy melletti óra majdnem kilencet mutat. Bellows lezuhanyozott, felöltözött és el­ment, de nem keltette föl. Susan el­csodálkozott, mert rendszerint éberen aludt, mint a nyúl. Benézett a fürdő­szobába, aztán a nappaliba, hogy meggyőződjék róla, ténvleg elment-e Mark. Igen, Susan egyedül volt a la­kásban. Keresett egy tiszta törülközőt, és ala­posan lezuhanyozott. Mire az utcára ért, az eső alábbhagyott, és bár az ég nem derült ki, jólesett a séta. Az eső újra szemerkélni kezdett, mikor elindult a Washington Streeten a Government Center irányába. A Városháza ultra­modern épülete elé ért. A szél újabb esőfelhőket terített a város fölé, és pil­lanatok alatt úgy elkezdett zuhogni, hoay Susan nem győzött szaladni, hogy fedél alá jusson. Az információban közölték, .hogy a városrendezési osztály a nyolcadik emeleten van. Könnyen odatalált. Egy tervrajzot szeretnék megnézni. A Jefferson Intézet emeletek szerinti alaprajzát. A kórházat nemrég építet­ték a város déli részén — mondta Susan.- Tervrajzot? Minek az magának? Hány éves, tizenöt?- Orvostanhallgató vagyok, kórház­tervezéssel és -építéssel foglalkozom.- Ezek a mai fiatalok! Akinek ilyen a külseje, annak nem kéne fog'alkoz­­nia semmivel. - A pasas gusztustala­nul felröhögött. Susan behunyta a szemét, és meg­próbált nem visszavágni. A hivatalnok elindult egy halom nagyméretű könyv felé. Minden különösebb nehézség nélkül megtalálta a megfelelő fiókot, és kivett egy nagy köteg tervrajzot. — Parancsol­jon, Fürtöske. Ha szüksége van rá, a xeroxgép a másik szobában van a pu't mögött. Ötcentessel működik.- Legyen olyan kedves, mutassa meg, melyik-melyik emeletnek az alap­rajza. - Susan kivette a borítékból a lapokat.- Kórházépítéssel foglalkozik, és nem tudia, hogy néz ki egy emeleti alap­rajz? Jóságos isten! Tessék, itt van... alagsor, földszint, első emelet. - Elő­vette az öngyújtóját, és végre meg­gyújtotta a cigarettáját.- Ezek a rövidítések mit jelentenek?- Az isten szerelmére, oda van írva a sarokban. Az M azt jelenti, hogy műtő, a K, hogy kórterem, az Sz. K., hoay számítógépközpont és így tovább. — A hivatalnok kezdte elveszteni a tü­relmét.- Hol a xeroxgép?- Ott. A másik szobában. Pénzváltó is van mellette a falon. Ha kész, tegye a tervrajzokat a pulton levő fémdoboz­ba. (folytatjuk) KIÜTI I

Next

/
Thumbnails
Contents