Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-27 / 4. szám
Családi kör A BOLDOGSÁG ESÉLYE Micsoda szerelem volt...! Pannika és Józsi könnyű szívvel, szemrebbenés nélkül képesek lettek volna akár hetente megvívni a hétfejű sárkánynyal is, csakhogy egybekelhessenek. De mivel az élet manapság nem produkál ilyesfajta próbaköveket, bajvívniuk csupán a zord szülőkkel kellett, akik váltig, ám csekély meggyőző erővel mondogatták, hogy várjatok még egy kicsit, legalább egy évecskét, hisz túl fiatalok vagytok, gondolkodni is kell .. . Pannika és Józsi azonban az örök szerelem nevében csatát nyertek, összeházasodtak, és boldogtalanul éllek, amíg el nem váltak .. . Az ismerősök, a jóhiszeműek, felsóhajtottak: be kár, pedig olyan nagy szerelem volt! A rosszhiszemüek rábólintottak: nnna, ezek is szétmentek, pedig olyan nagy szerelem volt! A barátok a Pannika-táborban Józsit okolták és pocskondiázták, a Józsitáborban meg vice versa. A valóságban pedig egyik sem volt se jobb, se rosszabb a másiknál, szerették is egymást, csak éppen egyikük sem tudta, mi fán terem a házasság, éretlenek voltak. Közhasználatúbb szóval: a felkészületlenség a családalapításra, főleg a fiatalabb korosztálynál, szinte törvényszerűen váláshoz vezet. A témával kapcsolatban az alábbiakban dr. Jifi Prokopec kandidátus, neves cseh házasságkutató cikkét idézzük. Prokopec professzor volt az, aki annak idején kidolgozta a Kontakt házasságközvetítö iroda számítógépes módszerét, illetve összeállította a Kontakt-kérdőíveket, s azóta is behatóan foglalkozik napjaink, változó korunk egyik sarkalatos gondjával: a modern házassággal. Abból a felmérésből indult ki, amit a közelmúltban végeztek fiatal jegyespárok között avégből, hogy feltérképezzék, mennyiben vannak a fiatalok felkészítve az életforma-váltására, a házasságra, a családalapításra. „Olyan fiatalok között osztottuk szét a kérdőíveket, akik első házasságuk megkötését jelentették be az anyakönyvvezetőknél. A kérdéseket úgy állítottuk össze — írja a professzor —, hogy képet kapjunk a megkérdezettek szociális és érzelmi érettségéről, kialakulóban levő vagy már kialakult értékrendszerükről (mi az, amit az életben fontosnak tartanak, mit nem, mi az, amit egyéb dolgok elé helyeznek, s mit tartanak elhanyagolhatónak stb.). Továbbá, hogy mennyire képesek a kölcsönös megértésre, együttműködésre, alkalmazkodásra, egymás elviselésére, s végül milyen az állásfoglalásuk az élet intim területével kapcsolatban. E felmérés, egyéb fontos és értékes információkon kívül kimutatta, hogy azoknak a fiatal pároknak, akik első házasságuk megkötése előtt állnak, kereken 5 százaléka még megközelítően sincs felkészülve a házasságkötésre, a családalapításra. Felfogásuk a házasságról teljes mértékben felelőtlen, sem mentálisan, sem szociálisan nem érettek arra, hogy megteremtsék a harmonikus együttélés és a gyermekek nevelésének előfeltételeit. A pusztán 5 százalék hallatán úgy tűnik, nincs ok az aggodalomra, de ha figyelembe vesszük, hogy évente országosan átlag 100 000 házasság köttetik, akkor akár meg is ijedhetünk: évente tehát körülbelül 5000 olyan házasságot kötnek, amely eleve válásra van ítélve! Persze, ez a felkészületlenség nem vethető csupán a fiatalok szemére — hangsúlyozza a profeszor. — Felelősséggel tartoznak érte a szülők, és azok a szervek is, amelyeknek feladata (vagy legalábbis feladata kellene hogy legyen) a fiatalság felkészítése a házasságra és a szülői hivatásra. Közben arról sem szabad megfeledkezni, hogy a mai fiatalok számára ez a felkészülés jóval nehezebb, több önállóságot és céltudatos erőfeszítést követel, mint az előző nemzedékek esetében. Anyáink és apáink, nagyszüleink, dédszüleink általában nagycsaládokban éltek, amelyekben szinte automatikusan sajátították el az anya- illetve apaszerepet, a családi viselkedésformákat. A példa nevelt, s ez még akkor is jobban rögződött, ha a múltban a házastársak egyenlő jogairól nemigen esett szó, s nagyobbára csak a családdal szembeni kötelességeket hangsúlyozták. S ez érthető is: az egyéni boldogság joga bizony háttérbe szorult ott, ahol sorban jöttek a gyerekek, s mindkét szülő legfőbb gondja az volt, hogyan, miből tartsák el a népes családot. A modern házastársi kapcsolatokban ez a kemény létfenntartási küzdelem már nincs jelen — a cél az, hogy a jogok és a kötelességek kölcsönösen egyensúlyba kerüljenek, mert csak ez az egyensúly biztosíthatja a család és minden egyes tagja boldogságát, elégedettségét. Sajnos, a családi boldogság jelenleg is inkább csak jámbor óhaj, semmit tudatosan vállalt cél. Talán azért, mert a boldogságot mindenki másképpen képzeli el... A boldogságról alkotott elképzelések azonban mérhetetlenül fontosak! A későbbi, nagy lélekölő konfliktusok fogamzásának pillanata az, amikor az esküvő után kiderül, hogy mindketten mást-mást akarnak az élettől, boldogság-fogalmuk diametriálisan különbözik egymástól — és ezen egyikük sem hajlandó változtatni... A kölcsönösen közelítő, egyező elképzelések arról, hogyan élni, legalább olyan fontos és olyan döntő, mint a mély érzelmi kapcsolat. Ilyen értelemben a házastárssal, a partnerrel szemben támasztott igények sokkalta nagyobbak, mint voltak a múltban. S ezeknek az igényeknek a kielégítése egyebek között azért is olyan fontos, mert csaknem egyetlen feltétele a házasság fenntartásának és megtartásának. És mert a családi viselkedésformák példája, a családi hagyományok törvényszerű átvitele és továbbvitelének mechanizmusa már nem működik (nem is működhet úgy, mint régen), szükséges és elengedhetetlen a társadalom segítsége az élet e területén is. Hogy mi legyen a tartalma, s milyen formában történjék, erről ma még nagyon megoszlanak a vélemények. Egy azonban biztos: nem lehet egyoldalú, és időben kell érkeznie. A gyakorlat nyelvére lefordítva ez annyit jelent, hogy a feldúlt családi életet a törvény előtt rendezni már nemigen sikerül, tehát megelőző segítségre, intézkedésekre van szükség. Egy házasság sorsa, minősége, rendszerint még az együttjárás, a jegyesség előtt eldől — a párválasztással. Ez az a mozzanat, melyben igen komoly segítséget nyújhatnak a házassági és házasság előtti tanácsadók, ha külön-külön foglalkoznak a házasulandó felekkel. Egy más formájú segítség, melyet pillanatnyilag a társadalom a párválasztásban nyújtani tud, a házasságközvetítő irodák szolgálata (Kontakt, Seznamka). Az elmúlt évtizedben több mint 200 000-en döntöttek az ismerkedésnek, párválasztásnak e módja mellett. Sokan még ugyancsak idegenkednek a számítógépes párválasztástól; fölöslegesen: az érzelmekbe, a döntésbe a gép szerencsére nem szólhat bele, viszont tisztességes alapot nyújthat az ismerkedéshez. A többi az emberek dolga .. Eddig dr. Jirí Prokopec cikke. Csak annyit tennénk hozzá, ha könnyíteni szeretnénk azon a súlyos gondon, melyet az egyének és a társadalom életében a válások, a felbomlott családi kötelékek jelentenek, a megoldás keresésének is megfelelőnek kell lennie. A számítógép lassan megszokott tárgy a kisiskolás kezében is; a párkeresésben, párválasztásban is számba lehet venni, mint a boldogság, a jól sikerült házasság megalapozásának egyik segítőjét. Feldolgozta: LÁNG ÉVA rrnnö Fotó: PftlBYL V.
