Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-18 / 34. szám
Ügyes kezek Előbb ismerkedett meg a marokszedéssel, mint a kivarrással. Vakarácséknal ö volt a legnagyobb gyereklány akkoriban, a negyvenes évek elején. Hamar befogták a munkába, mert a napszámosnak fizetni kellett. „Tizenkét éves koromban már arattam, édesapámmal. Melli — ő volt a kisebb — hozta a früstököt, anyu meg az ebédet, ha megfőtt." A gyerekkezet kiette a szalma, az ászát, de finomságát, gyengédségét, amit „anyukámtól örököltem", semmi sem tudta tönkretenni. „Tizenhárom évesen varrtam az első törlőt, elnyűtt már régen.” Amíg a kenderből vászon lett, sokat kellett gürcölni; „úgy koncoltuk ki a mocsárból". Talán azért is vette a tüt a kezébe, hogy összeszurkálja a kendervásznat, de nem akárhogy. Tűje nyomán egymáshoz illő színekkel készültek a környék jellegzetes mintái. Mezei virágok, gyümölcsök. A keresztszemes, de főleg a lapos hímzés volt és maradt mai napig is erőssége, amikor már a hétéves unoka is kezéba veszi a tüt, hogy ruhácskát varrjon kicsi babájának. „Hatéves korában már varrt, szálöltéssel — még iskolába se járt." Mondok Valéria bizony már nagymama. Fiatalos kontyba szedett haját átszövi néhány ezüstszál. Anikó lánya is szépen varr. A családban úgy látszik, nem szakadt meg a „kivarrószál". Vali néni édesanyjától tanulta a kivarrást, aki „rojtot tudott igazán szépet kötni". A lánya, az unokája is kellemesen, hasznosan Anyukámtól örököltem tölti szabad idejét. Könnyű nekik. Tele a szekrény szebbnél szebb, eredeti nagyzellői (Vefké Zlievce) mintákat őrző törülközőkkel, abroszokkal, kendőkkel. Ha ezeket megőrzik, ötletükkel gazdagítva viszik vászonra, panamára, széppé tehetik majd otthonukat. Érdemes ellesni a képűnkön látható párna mintáját, amely egy régi kendőről átmentett minták csoportosításával készült. —mnl Szép otthon A gyerekszoba berendezése — ha már időt és pénzt fordítunk rá — ne legyen ilyen-olyan, talán nem is mindig összeillő bútordarabok csoportja. A kevesebb sokszor több — itt ez kétszeresen érvényes. Gyermekeinknek elegendő játék-és mozgásteret hagyni, amellett azonban egyéb szükségleteikre is figyelni, nem könnyű feladat, főleg a kisebb lakásokban. ízlésüket, esztétikai érzéküket kis koruktól magunk alakítjuk az őket körülvevő tárgyak, játékok által is, a megfelelő bútor beszerzése így sok utánjárást jelenthet. A képünkön látható EVICKA szobaberendezés — gyártja az iglói (Spisská N. V.) Új Otthon sabinovi üzeme — célszerű is, szép is. Célszerű, mert variálható, és mert az egyes bútordarabok méretei állíthatók. Nemcsak az íróasztal (dolgozóasztal) és a szék magassága változtatható, hanem heverők hossza is. Gyermekünk így lassabban „növi ki" szobáját. A gyártók óvodás kortól felnőttkorig ajánlják. A szekrénysor praktikus. A szabad polcokon előbb a játékok tárolhatók — a gyerekek maguk elrakhatják —, később pedig a könyvek. A berendezés két gyermeknek felel meg. A bútor színes burkolattal készül, általában két elütő szín kombinációjával, s ezekhez illő a kárpitozás is. A kiegészítőket úgy válasszuk meg, hogy az alapszínekkel harmonizáljanak. Mert nem biztos, hogy a tobzódó tarkaság teszi vidámmá, derűssé a gyermekszobát. A túl sok szín (nemegyszer rikító) zsúfoltság benyomását kelti ott is, ahol egyébként megfelelő mozgásteret hagytunk, s agresszivitást, idegességet válthat ki a gyerekből. fTH 2i
