Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-08-18 / 34. szám

A KUBAI NŐK HÉTKÖZNAPJAI „A Moncada laktanya elleni hős támadással 28 éve döntő szakaszába lépett a kubai nép sokéves harca szabadságáért, nemzeti szuverenitásáért és függetlenségéért. Ez a harc 1959. január 1-én a forradalmi erők győzelmével ért végét. A Kubai Köztársaság ma a szocialista tábor szilárd láncszeme. Jelentősen hozzájárul egységének erősítéséhez, a békéért, az imperializmus, a gyarmatosítás és az újgyarmatosítás ellen, a nemzetközi enyhülésért és leszerelésért folytatott közös küzdelemhez. Nagyra értékeljük testvérpártjaink és népeink szüntelenül fejlődő barátságát és sokoldalú elvtársi együttműködését. Ezeket a kapcsolatokat tovább mélyítjük és fejlesztjük Csehszlovákia és Kuba népe, a szocializmus, a világbéke, a nemzetközi haladás ügye javára." (Részlet a csehszlovák vezetők jókívánságaiból a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából.) A huszonegy éve alakult kubai nőszövetség a tizen­négy éven felüli női lakosság nyolcvan százalékát tömöríti soraiban: munkásnőket, diáklányokat, mező­­gazdasági dolgozónőket, háziasszonyokat és a forra­dalmi fegyveres erők tagjait. Eredményeikről, terveik­ről, feladataikról tavalyi, harmadik kongresszusukon adtak számot, s bár nem kevés, amit tettek, a rájuk váró feladatok száma sem csökken. Kubában a nők már teljes értékű emberként kap­csolódhatnak be a szocialista társadalom építésébe, a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális élet minden területén. Újabban 141 500 nő lépett munka­­viszonyba, s nagy mértékben állandósult foglalkozta­tottságuk mellett kedvező a számarányuk a különbö­ző ágazatokban és beosztásokban. A műszaki pályán dolgozók 60,2 százaléka nő (77 000), s ez annak is köszönhető, hogy az országban igyekeztek olyan fel­tételeket teremteni, melyek lehetővé teszik a nők munkavállalását. Igaz, az összmunkaerőnek mindösz­­sze 32 százaléka nő, s nem csekély erőfeszítésbe kerül, hogy számuk ne csökkenjen, de ennek is megvannak a maga sajátos okai, melyek az ország közelmúltjának történelmében keresendők. A kubai nőszövetség számos esetben kezdte mun­káját az alapozásnál. Neki köszönhető, hogy a Műve­lődésért Küzdő Anyák Mozgalmába 1 498 000 nő lépett be, s jelentős segítséget nyújtottak az iskolák­nak. Közreműködésükkel több mint kétszázezer házi­asszony végezte el a hatodik osztályt, további ezrek pedig még a kilencediket is. A közigazgatásban és gazdaságirányításban is számos tisztséghez jutottak a nők az elmúlt évtizedekben, a szakszervezetek választott vezetőinek 42,7 százaléka, a szakszerveze­ti hivatalokban pedig a vezetők 32,6 százaléka kerül ki soraikból. Munkájuk kiterjed a mezőgazdaságra, a cukornád, a dohány, a kávé és más fontos termékek betakarítására, de jelen vannak az egészségügyben is: mintegy ötvenötezer az önkéntes egészségügyi dol­gozó nő. Persze, rendkívüli figyelmet fordítanak az eszmék magyarázatára, megértésére is, a szövetség dolgozóinak 27,7 százaléka alap-, illetve középfokú pártoktatáson vett részt; a „Fe del Valle"-t pedig nemcsak a hazai, hanem az afrikai, az ázsiai és a dél-amerikai nők is látogatják, mert a kubai nőszövet­ség elismerésnek örvend a nemzetközi szervezetek­ben és nőszervezetekben is. Napjainkban is elsődleges feladatuk a nők egyenjo­gúságának biztosítása. Vilma Espin, a Kubai Nőszö­vetség elnöke, egy újságírónak elmondta: „a nők egyenjogúsága nagy mértékben az ország gazdasági körülményeitől függ, attól, hogy teremtenek-e a nők számára megfelelő feltételeket a munkavállaláshoz. A gazdasági és társadalmi haladás tehát szükséges. A kormány már eddig is komoly erőfeszítéseket tett e téren. Különféle gyermeknevelési és oktatásügyi in­tézményeket és szolgáltatásokat létesítettek, hogy megoldják a nők családi-háztartási gondjait, ellássák a különböző korú gyermekeket. Kubában jelenleg 766 óvoda van, amely több ezer anya munkavállalását teszi lehetővé. Az általános iskolákban több mint félmillió gyermeket oktatnak. Folyamatosan újabb iskolák, pionírpaloták és -táborok, politechnikai inté­zetek és üzemi, valamint iskolai étkezdék létesülnek. CHa Mindez elősegíti, hogy a nők összeegyeztethessék háztartásbeli és munkahelyi feladataikat. Természe­tesen, tette hozzá az elnöknő, nem elégszünk meg az eddigi elért eredményekkel, tovább harcolunk például az egyes szolgáltatások minőségének javításáért. Bí­zunk benne, hogy fokozatosan minden megoldódik, elvégre az évtizedek során felhalmozódott problémá­kat nem lehet a szocialista építés ilyen rövid időszaka alatt egyszerre kiküszöbölni, annál kevésbé, mert hazánk még mindig szenved az elmaradottság és az imperialista agresszió következményeitől. Igaz, az elmúlt években jelentős eredményeket értünk el a nők iskoláztatásában. Az iskolai végzettséget és a képesítést tekintve a férfiak és nők aránya csaknem kiegyenlítődik. A politikai irányításban és az ország közigazgatásában is egyre nagyobb mértékben vesz­nek részt a nők. Persze, a családi életben és a háztartás vezetésében még meg kell küzdeniük a régi, elavult nézetekkel, mert a gyermeknevelés és a házi­munkák súlya jobbára továbbra is a nők vállát nyom­ja, s gyakran hátráltatja fejlődésüket, szellemi kibon­takozásukat. A kubai nők mindennapi problémái, nehézségei között elsősorban a gyenge minőségű szolgáltatáso­kat, a bölcsődék, óvodák, étkezdék, szolgáltató üze­mek hiányát kell említeni. Komoly nehézséget okoz a dolgozó nőnek a bevásárlás, mivel az üzletek nyitva­tartási ideje nincs mindig összhangban a nők munka­idejével. E problémák orvoslására már tett lépéseket a nőszövetség, és továbbra is nagy figyelmet szentel­nek megoldásuknak a helyi nőszervezetek. Az utóbbi idők egyik legfontosabb feladata a helyi szervezetek kiépítése és munkájuk javítása volt. Tö­kéletesíteni kell a szövetség tanulóköreinek munká­ját is. A már említett Művelődésért Küzdő Anyák Mozgalma fő feladatának tekinti, hogy a szülők is figyelmet fordítsanak gyermekük nevelésére. Sokan abba a tévedésbe esnek, hogy gyermekeik okítása, nevelése az iskolák kizárólagos feladata, ezért meg kell velük ismertetni a család nevelő hatásának fon­tosságát. Espin asszony szerint a fő feladat — napjainkban és a jövőre nézve is — a felnövekvő nemzedékek sokol­dalú fejlődésének biztosítása, a házaséletre és a családalapításra való kellő felkészítés. Reményét fe­jezte ki, hogy munkájuk meghozza gyümölcsét, s a statisztikák — az országban magas a kiskorú terhes nők száma — hamarosan kedvező változást mutat­nak, mert a társadalom szilárd alapját csupán a testileg és szellemileg egyaránt fejlett, felelősségtudó fiatalok által alapított családok képezhetik. A Bohemia című kubai folyóiratból feldolgozta Lőrincz Emőke Milan Piovarci felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents