Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-18 / 34. szám
LÁNG ÉVA HÓNAPOK, HETEK, MUNKANAPOK Tulajdonképpen minden nap úgy indulunk munkába — ha nem is tudatosítjuk —, hogy számbavesszük teendőinket. A nap végeztével akaratlanul is értékelünk: mire mentünk, továbbléptünk vagy egy helyben topogtunk, netán lemaradtunk? És önkéntelenül is kisebbfajta számadást végzünk, amikor a fizetési borítékot kézbe kapjuk, s mi tagadás, dühösek vagyunk, ha a szalag az utóbbit tükrözi. Ilyenkor az objektív okokat — amikor mások felelőtlensége és hanyagsága miatt áll a mi gépünk —, hamar észrevesszük, nem gondolunk — vagy csak nagyon ritkán — arra, hogy alkalmasint meg a mi fegyelmezetlenségünk és szervezetlenségünk okoz másoknak, más munkahelyen „mínuszt". Népgazdaságunkban minden szakágazat, lényegében minden munkahely összefügg, és egy-egy szakasz kiesése feltehetően másutt is zökkenőt, zökkenőket okoz. Gondoljuk, nem érdektelen, ha az országos fél évi számadáskor mi is elvégezzük a magunk egyéni számadását: mekkora távolságot kell áthidalnunk ahhoz, hogy év végi országos — és egyéni — mérlegünkben a „tartozik-követel" egyensúlya szilárdabb legyen? Nem mondhatjuk, hogy felkészületlenül léptük át az idei év, a hetedik ötéves terv első évének küszöbét. Már a XVI. pártkongresszus előzményei is annak a jegyében zajlottak, hogy az országépítésben új szakaszhoz érkeztünk, a kongresszusi határozatok pedig világosan megfogalmazták feladatáinkat, céljainkat. A munkahelyeken, mindenekelőtt a termelésben az új ötéves terv feladata lebontásának fókuszában az idén életbelépő új gazdasági intézkedések álltak. Minőség és hatékonyság — ez a továbbjutás, az előrelépés feltétele, kulcsa. Az elmúlt félév eredményeiről a napokban tett közzé részletes jelentést a Szövetségi Statisztikai Hivatal. Igaz, fél esztendő nem nagy idő, az ötéves tervidőszakhoz viszonyítva sem, de hónapokra, hetekre, munkanapokra átszámítva elegendő alapot nyújt annak felméréséhez: milyen volt a nekifutás. Népgazdaságunk 1981 első hat hónapja alatt a CSKP XVI. kongresszusán jóváhagyott gazdasági és szociális fejlesztési program fő irányaival összhangban fejlődött, takarékosabb nyersanyag-, energia-, beruházási és devizagazdálkodást valósítottunk meg. A gazdasági fejlődés üteme — az építőiparon kívül — lényegében megfelelt a tervezettnek. Eredményeink alakulására kedvezően hatott a XVI. pártkongresszus, valamint az általános választások tiszteletére kibontakoztatott kötelezettségvállalási mozgalom. A múlt év első feléhez viszonyítva 1981 első hat hónapjában az ipari termelés 1,8 százalékkal növekedett, az építőipari munkák mennyisége pedig 2,8 százalékkal csökkent. Az iparban az átlagos napi termelés 2,6 százalékkal növekedett, az építőiparban ugyanakkor 2 százalékkal csökkent; az átlagos napi teljesítmény mindkét ágazatban csökkent az első félévben. A leggyorsabb növekedési ütem a elektrotechnikai iparban és azokban az ágazatokban volt, amelyek hazai nyersanyag-bázison alapulnak, így például a cellulóz- és papíriparban, a fafeldolgozó iparban, az üveg-, a kerámia- és porcelángyártásban. A népgazdaság és a lakosság tüzelőanyag- és villamosenergia-ellátása folyamatos volt. A szállítmányozó vállalatok teljesítménye az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva 3,6 százalékkal növekedett. _ Az alapvető állati eredetű termékek felvásárlási időtervét túlteljesítjük. 1980 első feléhez viszonyítva a vágóállatok (a baromfit is beleszámítva) felvásárlási tervét 3,3 százalékkal, a tojás felvásárlási tervét 3,2 százalékkal teljesítettük túl, ugyanakkor tejből 1,6 százalékkal kevesebbet vásároltunk fel. Kedvező mértékben csökkentek az anyagi költségek, ám gazdálkodásunkban a minőségi változások nem nyernek érvényt olyan ütemben, mint azzal a terv számol, illetve amilyenekre lehetőségeink vannak. Mivel tudományos-műszaki fejlesztésünk — elsősorban a gyártmányfejlesztés — aránylag lassú ütemű, nem érjük el termékeink exportképességének növelésében a várt eredményeket. Nem kielégítő a munkaidő kihasználása, a munkaerőnek technikával való felcserélése és a géppark kihasználása sem. Az árukivitel üteme meghaladta az árubehozatalét, a külkereskedelmi forgalmunk a szocialista országokkal gyorsabb volt, mint a tőkés országokkal. A külkereskedelmi forgalom 1980 első feléhez viszonyítva 6,3, a szocialista országok viszonylatában 9,4 százalékkal növekedett. Az árukivitel 7,9 százalékkal növekedett, ebből a szocialista országokba irányuló 9,3 százalékkal; árubehozatalunk növekedése 4,6 százalékos volt, a szocialista országokból 9,5 százalékos. Ez év első felében 2,6 százalékkal csökkent a megvalósított beruházási munkák és szállítások terjedelme. Nem történt változás a beruházások kivitelezésében, még mindig sok a határidő-eltolódás az új létesítmények átadásában, üzembe helyezésében. A gazdasági eredményekkel összhangban 2,4 százalékkal növekedett a lakosság nominálbére, reálbére pedig csaknem 2 százalékkal. Az 1981-es év első felében összesen 6 millió 570 ezer személy dolgozott a népgazdaság szocialista szektorában (az efsz-ek nélkül), a megelőző év hasonló időszakához viszonyítva tehát 0,7 százalékkal több. Az SZSZK-ban gyorsabb ütemben. 1,5 százalékkal növekedett a foglalkoztatottság, míg a Cseh Szocialista Köztársaságban csak 0,3 százalékos növekedést ért el. Az új dolgozók nagyobb hányada továbbra is a nem termelési ágazatokba irányult. A lakosság pénzjövedelmei 1981 első felében 176,8 milliárd koronát értek el, ami 2,4 százalékkal volt több, mint az előző év első felében. A pénzjövedelmek növekedését 2,9 milliárd korona értékben bérjövedelmek, 0,4 milliárd korona értékben pedig szociális jövedelmek képezték. A pénzjövedelmek növekedése a CSSZK-ban 2,1 százalékos, az SZSZK-ban 3,2 százalékos volt. A népgazdaság szocialista szektorában (az efsz-ek nélkül) a dolgozók átlagos havi nominálbére 2639 korona volt, s az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva 1,9 százalékkal nőtt. A reálbér 1,3 százalékkal növekedett. A lakosság pénzbevételeinek felhasználása 1,2 százalékkal növekedett, a takarékbetétek és a pénzkészletek értéke 9,8 milliárd koronával lett nagyobb. A takarékbetétek növekedése kifejezetten nagyobb volt, mint az előző év első felében, ami részben a belkereskedelmi ellátás fogyatékosságaival magyarázható. Az állami takarékpénztárak 4,9 milliárd korona értékben folyósítottak kölcsönöket. A belkereskedelemben kisebb volt a forgalom a tervezettnél. Növekedett a lakosság takarékbetétje, s tovább növekedett a társadalmi fogyasztás. Az ipar és az építőipar sem a munkatermelékenység, sem az átlagkeresetek viszonylatában nem érte el a tervezett növekedési ütemet. Az első félévben 25 661 lakást építettünk. Ahhoz, hogy az idei tervfeladatokat teljesíthessük, a pozitív irányzatok további szilárdítására, a népgazdasági tartalékok nagyobb arányú kihasználására és a komplex intézkedések hatékonyabb érvényesítésére van szükség. Persze, a statisztikát kétféleképpen olvashatjuk, kétféleképpen ítélhetjük meg a növekedéseket és csökkenéseket: úgy is, mint fogyasztó, úgy is, mint termelő. A számok mindkét vetületben azt mutatják, hogy a fejlődés és az előirányzott feladatok teljesítése meglehetősen változatos, s bár globálisan elöbbrejutásról adhatunk számot, a gazdasági élet egyes területein a fél évi mérleg mínuszt mutat. A becslések szerint a kereskedelmi szervezetek az első félévben 120,2 milliárd korona értékű kiskereskedelmi forgalmat bonyolítottak le — ez 0,2 százalékkal haladja meg az elmúlt év első felének szintjét —, de a kiskereskedelmi forgalom dinamikája lassúbb volt a tervben előirányzottnál. A belkereskedelem élelmiszerekkel való ellátásában nem voltak lényegesebb ingadozások, de esetenként a választékban előfordultak fogyatékosságok. A hús-és tojástermelés növekedett, a tejtermelés azonban csökkent. Sorolhatnánk még a jó és jobb, de a rosszabb eredményeket is szakágazatonként, termelési területekként, és nem utolsósorban munkahelyek szerint. A csaknem mindenütt fellelhető „de" arra figyelmeztet, hogy minden munkánkban jobb szervezésre, nagyobb technológiai- és munkafegyelemre van szükség. A népgazdaság-irányítás tökéletesítését célzó komplex intézkedések bevezetése és érvényesítése nagyobb összpontosítást, több kezdeményezést kíván, s nemcsak a munka ütemének és a termékszerkezetnek jobbító megváltoztatására van szükség, hanem — és mindenekelőtt — az újszerű gondolkodásra. Fogyasztóként többnyire mindennapi elégedettségünkkel vagy elégedetlenségünkkel, a terített asztal hiányaival vagy bőségével, a hó eleji családi költségvetés kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb alakulásával, lakásgondjaink enyhülésével vagy szaporodásával, személyes szükségleteink jobb vagy rosszabb kielégítésével vagyunk hajlamosak mérni. Ám a fogyasztó egyúttal termelő is, aki éppen egyéni munkájával, fegyelmezettségével, ésszerűségével tudja elősegíteni a fogyasztó elégedettségét, jó közérzetét. гит
