Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-08-18 / 34. szám

Bemutatjuk a BAKFARK BÁLINT LANT-TRIÓT A külső zajokból érkező embernek egész lényével idomulnia kellett a pengető lanton eljátszott, halk tónusú muzsikához. A ritmushangszerrel, a kobozzal, talán gyorsabban rezonált a hallgatóság. Vásári ko­médiások, pénztelen deákok, kóborló, nincstelen bo­hémek zenéltek a maguk és mások gyönyörűségére a XV—XVII. században ezen a népi hangszeren. Szokat­lan volt, de végül is nem kellett sok, hogy a bűvöle­tükbe ejtsenek. Persze, ők kellettek hozzá, hogy teljes azonosulásukkal megmutassák nekünk is ezeknek a zömükben reneszánsz kori daloknak, gregorián éne­keknek, motettáknak örök érvényű szépségét. Alkalmas volt a környezet is: fővárosunkban az Egyetemi Könyvtár nagyszerű akusztikájú barokk ud­vara. Munka után felfrissülni vágyó városlakó, átuta­zó turista, szabadságon, nyári szüneten levő diák — legnagyobbrészt fiatalok, — közös, felemelő élménye volt a Bratislavai Kulturális Nyár e hangulatos estje. Értékelték is. Arab zenével vezették be műsorukat, utalással arra, hogy azok révén — spanyol közvetítéssel — vált ismertté Európában a lant. Kirgiz, osztják, vogul és török dalok következtek. A kor misztikuma XV—XVII. századi szlovák gregorián énekben és a hétnyelvű Ave ЩТ Mariában jutott kifejezésre. Ismerős dallamként él­vezhettük a XIII. századi pajzánul vidám, gunyoros deákénekeket, a Carmina Burana két dalát. Korabeli olasz szerzők: Francesco da Milano, Alonso Mudarra, Giovanni Pacoloni és mások szerzeményeiben, évődő és szerelemért áhítozó dalocskák váltakoztak tréfás bordalokkal, érzékelhetően kifejezve a reneszánsz emberének életérzését, életigenlését. Érdekes volt a XVI. sz.-i szlovák népdal és hasonlóképpen az e korból származó, hegedőre — középkori kobozszerű hang­szer — írt magyar dal. A második részben előadott XVII. sz.-i művek sorát az angol nyelven énekelt Shakespeare-dalok élénk, vidám melódiája zárta le. Lantjátékuk szépségét a több nyelven előadott és ugyancsak lanttal kísért ének tarkította. Az idézett kor szokásához híven, amikor is női énekesek nem szerepeltek, falsettóval, azaz fejhang éneklési móddal egészült ki a produkció, és így többszólamú műveket is interpretálhattak. A zenei azonosulás mellett elő­adóművészetük és játékos kedvük összhatása terem­tette meg azt a nagyszerű atmoszférát, amely köztük és a hallgatóság között létrejött. Valódi bemutatkozása ez volt a Bakfark Bálint Lant-triónak, és énekesüknek, Kuncz Lászlónak. De álljon itt róluk néhány adat is. Az együttes művészeti vezetője, L. Kecskés András 1942-ben született Buda­pesten. Ott konzervatóriumot végzett, majd a bécsi zeneakadémián lant és viola da gamba tanulmányo­kat folytatott. Később tagja lett a világhírű „Clemecic Consort"-nak. Tizenöt lemeze jelent meg egy párizsi hanglemezvállalat kiadásában, részben mint szólistá­nak, részben az együttessel. Első önálló együttesével 1978-ban a régi hangszermuzsika világversenyén első díjat nyert. Abban az évben Jugoszláviában, a régi hangszerek kezelésének nemzetközi tanfolyamán a lanttanítás előadója volt. Zenetudománnyal is foglal­kozik, kutatómunkát végez. Tulajdonképpen így lett 1975-ben — tanítványaiból alakított — mostani cso­portjának névadója Bakfark Bálint, a XVI. században élt nagy lantvirtuóz. Céljuk, hogy ennek az erdélyi szász családból származó, Európa több városában és királyi, császári udvarokban ismert reneszánsz ze­nésznek és szerzőnek a zenéjét felújítsák és korhű technikával megszólaltassák. — Van hallgatóságuk? A fiatalokat érdekli a rene­szánszkori zene? — Nagyon sok fiatal hallgatónk van! Hogy miért érdekli őket ez a zene, arra nincs külön magyarázat. Örök emberi, művészi alkotás a zene is. Egy antik görög szoborral vagy egy régi festménnyel kapcsolat­ban nem az a kérdés, hogy régi-e. A zene is ilyen. Ezer év után is gyönyörködtethet. Pl. gondoljunk a népda­lokra. Repertoárunk a X—XVIII. sz.-ig terjedő idősza­kot öleli fel. 38 egész estét betöltő műsorunk van. A hivatalos, hangversenyterminek mondott produkciók mellett hézagpótló szerepünk van. S ez nyolc évszá­zadot ölel fel! — Hol készítenek ma régi hangszereket? Ez sem mellékes dolog. — Vannak hazai lantépítőink is, ezenkívül még Hollandiából, Angliából, Ausztriából és az NSZK-ból szerezzük be hangszereinket. Az együttes másik játékosa Szabó István, aki fizi­ka-matematika tanár egy gimnáziumban. Ö a kórusé­nek révén jutott el a középkori és reneszánsz zenéhez. A trió kobzosát, Kiss Tamás vegyészmérnököt pedig a népdal vezette ide. Kiváló énekesükkel, a tíz évig Bécsben működő Kuncz Lászlóval harmonikusan egé­szül ki a csoport. Hangversenyfüzetek előttem, bizonyítékául annak, hogy valódi, régibb korokbeli vándorzenészek módjá­ra, ma itt, holnap ott hallhatók, láthatók. Szentendrén XII. századi trubadúrzenét játszanak, a budapesti Nemzeti Múzeum udvarán a lantosok és énekmondók nyári hangversenyén szórakoztatnak, az Esztergomi Reneszánsz Napokon a felújított régi vásárok közön­ségét vidítják fel. Járják a kül- és belföldet. L. Kecskés András nagyon tömören fejezi ki szándé­kukat. — Szeretnénk az embereknek boldog perceket szerezni, ez az életcélunk. Bertháné S. Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents