Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-11 / 33. szám
Kuckó BENEDEK ELEK mm I II MIK I I.RSI.I Ez a város Ez a város, olyan város, polgármester: Kolbász Ákos. Ha az uicán anda/og. a nyomában kilenc kutya sir, vakog. Ez a város, olyan város, híressége: Kalács János. A szegény Ha az uicán szédeleg, a nyomában kilenc cirmos ténfereg. Ez a város, olyan város, macska ugat. kutya nyávog. S a nyikorí szélkakas, mindenféle hírességet kikacag. Szekéren Szekéren, szekéren. mit visznek ? Hát nem tudod? Zsák lisztet! Lepénynek. kalácsnak. kenyérnek. Minek kell. mire kell az a liszt? A gyerkőcök megeszik : Attól lesznek legények! KEDVES GYEREKEK! A mosolygós, haragos, bosszankodó, derűs arcok látszatra egyformák. Ha jobban megnézitek őket, apró. de lényeges különbségeket fedezhettek föl rajtuk. A tizenegy figura közül ugyanis csak kettő azonos. Melyik ez a kettő? Megfejtéseteket küldjétek be címünkre: a Nő szerkesztősége. 897 36 Bratislava. MartanoviCova 20. ITH lft : ember hegedűje a két nagyobb csak azon volt, hogy még szedjenek. Jól van. Elindul az erdő egyik-egyik részébe a két nagyobb, az erdő más részébe pedig a kisebb. De nem epret szedtek ezek, hanem megegyeztek, hogy megölik a testvérüket. Ha az övék nem lehet a veres szoknya, ne legyen a legkisebbé sem. Mindjárt megkeresték a testvérüket, megfogták, s hiába kö-Messze-messze, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egyszer egy király s annak három szép lánya. Azt mondja a királyné egyszer ennek a három leánynak: — No, leányok, menjetek el az erdőbe eprészni s amelyik több epret szed. annak adom a veres szoknyámat. Elmennek a leányok, szedik, szedik az epret nagy szaporán. Mikor délfelé járt az idő, letelepednek egy fa alá, s összenézik. hogy melyik szedett több epret. Hát a legkisebb egyedül éppen annyit szedett, mint a másik kettő együttvéve. Bezzeg lett irigykedés! Mármost a kisebbiké lesz a veres szoknya. Azt mondja a legnagyobbik leány: — Jertek. leányok, szedjünk még egy kicsit, ennyivel úgysem mehetünk haza. A legkisebb leány eleget erösködött. hogy akkor estére nem érnek haza. de nyörgöu, hogy inkább nekik adja mind. ami epret szedett, mégis elpusztították. Éppen akkor arra vetődött egy sak koldus, ennek elvették a hegedűjét, a kicsi kis királykisasszonyt beletették, s azonmódulag elrejtették egy fa odvába. Hazamennek a lányok, kérdik töltik otthon: hol a testvéretek? Ők bizony nem tudják. Eleget mondották neki. ne kalandozzon félre tőlük, nem tudott velük együtt eprészni. Ki tudja, talán eltévelyedett. talán megölték az erdei tolvajok. Azalatt pedig egy szegény ember fáért megy az erdőbe, s éppen azt vágja le, amelyikbe a hegedűt rejtették. Csak elálmélkodik a szegény ember, amikor látja, hogy a fából egy hegedű pattan ki. Kezeibe veszi a hegedűt, s a nyiretytyűt elkezdi rajta taszigálni. mozgatni, ahogy éppen a cigányok szokták. Hát ez a hegedű' nemcsak hegedül, de énekel is! Mind azt énekli: Lassan húzd. te szegény ember. Varga Lajos illusztrációja Meg ne sértsed gyenge karom! Gyenge karom nyirettyűje. Király Erzsi hegedűje. — Ejnye, ördögadta varasgyíkja! dunnyog a szegény ember magában. — Ez a hegedű bizonyosan meg van boszorkányozva. Én bizony elindulok vele, szerencsét próbálok, hátha megfizetik ezt a csudálatos nótát. El is indul a szegény ember, bekalandoz országot-vüágot. s annyi pénzt keresett, hogy egész vágás szekéren kellett utána hordani. Egyszer, amint menne, mendegélne, éppen annak a királynak a városába került, akinek a legkisebb leánya olyan furcsa módon eltűnt. Megáll a király palotája előtt, s hegedülni kezd. Meghallja a király a csudálatos hegedülést. kiküldi a kicsi inasát, hogy hívja be azt a muzsikást. Kifut az inas, hívja a muzsikást, de az azt feleli vissza, hogy ő bizony egy lépést sem megy, mert neki annyi pénze van, hogy a királynak sincs több. Visszamegy az inas. jelenti a királynak. hogy mit felelt a muzsikás. Mit csináljon, kiment maga. s úgy kérte, hogy menjen be a palotába, s rándítson neki egypár nótát. No. addig kéri a király, hogy bemegy a muzsikás, egyet-kettőt kongat a hegedűjén, azután húzni kezdi: Lassan húzd. te szegény ember, Meg ne sértsed gyenge karom! Gyenge karom nyirettyűje, Király Erzsi hegedűje. Azt mondja a király: — Ejnye, de csudálatos nóta ez, hé! Odaáll a két királykisasszony is, ámulnak-bámulnak, az egyik elveszi a hegedűt, s húzni kezdi, hogy vajon mit énekel neki: Lassan húzd. te, én hóhérom. Meg ne sértsed gyenge karom. Veszi a másik leány, húzza, s hát ennek is azt énekli. Veszi a hegedűt a király, s ennek már azt énekli: Lassan húzzad, édesapám. Meg ne sértsed gyenge karom! — No. ez bizonyosan ördöngösség! — Már csak én is megpróbálom — mondja a királyné. Kezébe veszi, húzni kezdi, s most a hegedű ezt énekli: Lassan húzzad, édesanyám. Meg ne sértsed gyenge karom! Gyenge karom nyirettyűje. Király Erzsi hegedűje. Abban a minutában csak szétválik a hegedű, s kipattan belőle a kicsi királykisasszony. Olyan eleven volt, olyan szép, mint egy tubarózsa. Aj, szegény világ! Megijedi a két nagyobb leány, hogy mindjárt szörnyet ájult. A király s a királyné sírtak örömükben, hogy elsiratott leányuk ilyen csudálatosképpen megkerült. A két idősebb leány kegyetlensége is kitudódott most. s a király haragjában egy toronyba záratta őket halálig tartó fogságra. De a kicsi királykisasszony addig könyörgött az édesapjának, amíg megkegyelmezett a gonosz leányoknak, s azótától fogvást békességben élnek, ha meg nem haltak.
