Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-11 / 33. szám
Ifjú szemmel VITA ÉRTÉKEK ÉS ÁLÉRTÉKEK MIT ÉR AKKOR A ..GAZDAGSÁG”? Nem vitatkoznának, nem vernék ennyien az asztalt, ha ez nem lenne valós probléma. A népművelő sem azért porol, mert amatőr csoportjának munkája otthon visszhangtalanságba fullad — s így az országos versenyen szerzett érem csillogása szinte semmivé tompul —, hanem azt fájlalja, hogy a környezet érdektelensége a változni és változtatni nem akarás körképét mutatja. A felkészült, lelkes népművelő ezáltal csak ..egy fecske" marad a közmondásból. A sok beszéd helyett egy makarenkói példa. Egy munkás a keresetéből szerényen, de jól megél családjával együtt. Nincsenek luxusholmijaik, ám felesége és gyermekei szeretik őt. Azt mondják neki egyszer: ha munkája melleit, a szabad idejében még eljárna valahová ..mellékesen" dolgozni, akkor több pénze, több lehetősége lenne. ..Talán így van — válaszolja —, de akkor bizonyos, hogy sokkal kevesebb idő jutna a családomra, a nevelésre, és magam is fáradtabb lennék. Mit érne akkor ez a gazdagság?” Régen olvastam, de megmaradt bennem a lényege. Azért nem felejtettem el. mert számomra állandó, ismert gondot tárgyal, s mint népművelőnek sok keserűséget okoztak a másképp gondolkodók. Pedig értük, miattuk akarunk jobb utat mutatni, azokért, akik látástól vakulásig gürcölnek a munkában. a munka után. szombaton, vasárnap: felépítik emeletes házukat, berendezik a legdrágább és legdivatosabb holmikkal, de ők maguk sárosán csak a pincében élhetnek, bár nyaraló, autó, drága lakodalom — minden megvan. Gyermekeik azonban — látva e hajszát — elidegenednek tőlük, szövetkezeti, állami lakásba költöznek inkább; s az, aki ..értük dolgozott”, hogy „mindenük meglegyen”, nem érti, miért maradt üresen a családi fészek, a pohár után nyúl, ideggyógyászhoz jár. ötvenévesen összeesik az utcán, gyomorfekéllyel, infarktussal, májzsugorodással, idegösszeroppanással. Az orvos ilyenkor már csak a betegséget gyógyíthatja, a beteget — az embert — nem. Szinte természetesnek tartjuk már, hogy aki hétvégeken ezer koronákat ..barkácsol” össze, annak sem ideje, sem igénye az értelmes kikapcsolódásra, s ha még szájába hozzák is a színházi előadást, akkor'is sajnálja rá a tíz koronát. Hacsak ... a .szomszédék nem mennek, mert ha igen, akkor neki is olt kell lennie, megmutatni, hogy ..mi is-kultúremberek vagyunk”. Am míg a környezet hatása ez esetben hasznosnak mondható, más esetekben fovábbi hajszához vezet: ilyen autó, olyan kerítés, amolyan szőnyeg stb. A látszatnak meg kell lennie, senki sem adhatja alább, akár szüksége van rá, akár nincs. Sokan felvetik a kérdést: miért nem hagyjuk őt békén, hiszen dolgozik, termel, hasznot hajt a társadalomnak, építi a szocializmust?! Igen, így van! De a szocializmus építése az anyagigazdasági termelésben nem merül ki. a szocializmusnak nem gépiesen termelő egyénekre, hanem értelmesen élő és dolgozó, értelmes fiatalokat nevelő, közösségi életet élő emberekre van szüksége. Ebben különbözik a kapitalizmustól, ahol „anyagi ösztönzés” címén maximálisan kihasználják az embert, és tovább nincs rá szükség. A mi társadalmunk célja a szilárd gazdasági alap megteremtésé ahhoz, hogy az emberek boldogulása. a szabad idő hasznos eltöltése, a művelődés, a szórakozás mindenki számára lehetővé és természetes igénnyé váljék. A harmonikus élet és személyiség érdekében nem maximumot, hanem optimumot követel. S most kanyarodjunk vissza a fóliázáshoz, a fusihoz, a mellékeshez. Ki miért választja ezt? Az egyik utol akarja érni a többit, a másik lépést akar tartani, a harmadik a többi fölé akar nőni. . . Erkölcsileg is káros, mert csak az anyagiakban, a külsőségekben, a látszatban nyilvánul meg. és törvényszerűen a gondolkodás és szellemi igényesség megrekedéséhez vezet, fásult robottá degradálódik. Túl pesszimista lennék? Nem hiszem. Optimizmusom vitt rá. hogy más példát mutassak. Emlékszem, hogy a folklórcsoportok felkészítése során csak este kilenc után tudtunk próbálni, akkor is késtek néhányan. a kert, a jószág, a fólia miatt. Eltartott éjfélig is. De aztán, a fellépéskor már mégsem sajnálták, hogy valamivel kisebb lett a haszon. Én meg annak örültem, hogy így is boldogabbnak láthatom őket Azóta a szereplés említésére is felcsillan a szemük, meg gyerekeiket is szívesen engedik és küldik egy-egy hasznos rendezvényre. Megtanulták becsülni önmagukat, tudják emberi méltóságukat, igény csírázik bennük ... S ez már nem egyetlen, egyedi példa. Molnár László népművelő A TÉVÉ NEM NÉPMŰVELŐ? „Ha nem megy a hegy Mohamedhez, majd Mohamed megy a hegyhez.” így kell tenni Marcelházán (Marcelová) is. S arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ki-ki a maga szemével nézi az életet. Biztos, hogy a marcelházi népművelő még fiatal, s meg lehet érteni őt is, mert munkája, kenyere, elhivatottsága az álma: „kiemelni a szekeret a sárból". Sokat láttam, sokat megértem, ám azt hiszem Marcelházán nincs baj a szekérrel, megy az szépen . . . Nem az ő szekerüket kellene megtolni, hanem a környező falvakéit, őket felhívni: nézzétek. így is lehet! Megnézni, mit produkálnak a marcelháziak, s megpróbálni tenni valami hasonlót, mert elrontani könnyű a dolgokat, de megteremteni őket nagyon nehéz. Amit ott csinálnak, az közérdek. Egyrészt mert sok-sok nehezen előteremthető pénz marad itthon (az országban), ha a primőr zöldséget itthon termeljük, s nem külföldről hozzuk be. A télen ettem igen finom aszalt szilvát, fájó szívvel állapítottam meg, hogy külföldi áru. Fájt „hazai szívem”, mert nem kellett volna nekünk szilvát behozni, hisz terem hazánkban annyi hogy egy kis ügyességgel és szorgalommal még el is adhatnánk belőle .. . Igaz. itt csak pénzről van szó, de azt akarom elmondani, hogy ha több falu népe fóliázna, nagyobb lenne az egészséges konkurrencia és az államnak nyújtott segítség. Bár az is igaz, hogy néha átesünk a ló másik oldalára. Egy időben a trenéíni Merina üzemi klubjának tagja voltam, én voltam a legkisebb kerék, de ott láttam, milyen nehéz „kultúrát csinálni"; s azt is, hogy ha egy kultúrfelelőst megdicsérnek, megérdemli. Bizony, sok a munka és kevés a kimutatható eredmény. Miért? Mert aki egész nap dolgozik, az elfárad, kétszer is meggondolja, felöltözzön-e, elmenjen-e valahová. Itt minden az egyénen múlik. Ne akarjunk hát lehetetlent! Hiába minden, be kell látni, hogy túlszárnyalni a tévét nem tudjuk! Most, amikor a „Járás északon” sorozat ment a tévében, nem hogy egy dolgos faluban, de még Trencínben sem lehetett volna ..lecipelni" valakit bármilyen kulturális rendezvényre vagy előadásra. De hát kérdem én. a tévé nem népművelő?! És akkor az, aki megveszi a színes tévékészüléket, nem dicsérendő?! Hiszen művelődik általa, tudja, mi történik a világban! Szeretném megkérni a népművelőt, ne dobja sutba a fegyverét. mert lehet „kultúrát csinálni” falun is. csak türelem kell hozzá, sok türelem. Egy-egy jó vígjáték, mindig üdvöskéje a színjátszásnak, segít megtalálni egv-egy jövendő, tehetséges komikust! És nem ártanak ezek a viták sem, sőt kellenek! Főleg, ha a népművelőnek ennyire szívügye a kultúra. Mert a kultúrát is kell ültetni, kapálni, öntözni és védem kell. hogymeghozza az eredményt. Sokat tehet érte a jó propaganda, a helyi hangosbemondó, egy-egy ügyes plakát, egy-egy nyilvános elismerő szó. De talán ez a legnehezebb: saját hazánkban prófétának lenni. Feladni azonban sosem szabad. Schaller Zsuzsa, Trencín EHjl
