Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-11 / 33. szám
El Porvenir viszonylag kis sziget; keresztül-ka sül csatornák, vizelvezető árkok hálózzák be, és mindenfelé kicsiny, sós vizű tavak kéklenek. És amerre csak nézünk, mindenütt pálma, pálma, pálma ... A kunák évente mintegy' huszonötmillió darab kókuszdiót takarítanak be, ami — tekintve, hogy a szigeten összesen tizenötezer ember él — a gyerekeket és az öregeket is beleszámítva fejenként mintegy ezerhétszáz kókuszdiót jelent. Ennek tekintélyes részét Észak-Amerikába szállítják: ez az üzlet jelenti az indiánok legfőbb bevételi forrását. A kókuszpálmán kívül még banánt, kakaóbabot, cukornádat és narancsot termesztenek, tengeri halászatot folytatnak, és leguánokra meg tarisznyarákokra vadásznak. Minden családnak saját háza, kenuja, darabka földje van, nagy átlagban mindenki szerényen jómódú. San Bias — mondogatják az utóbbi időben mind nagyobb tömegben áradó turisták — a világ egyik legutolsó paradicsoma, ahová még nem tört be a civilizáció. A kunák sajátos anyajogú társadalomban élnek: a matriarchátusnak mindig is szilárd, szigorú előírásokat tartalmazó hagyományai voltak San Blason. A férfi, ha megnősül, azonnal elhagyja a szülői otthont, s a felesége házába megy. Az újszülöttek közül a kislányokat tartják nagyobb becsben, a kisfiúkat meglehetős közönnyel fogadják. Nemhiába tartja a közmondás: „Akinek lánya van. fiúban sem fog hiányt szenvedni soha”. És ez így igaz: előbb vagy utóbb mindenképpen férfi jön a házhoz — a lány férjének személyében. A kunáknál nem az a szokás, hogy a fiúk választanak maguknak menyasszonyt, hanem fordítva, a lányok választanak férjet. Mihelyt egy lány betölti a tizennegyedik életévét, nyomban rövidre vágatja a haját — ez annak a jele, hogy a féijhezmenetel korába lépett —, és válogatni kezd a fiúk között. Amikor aztán választott, az apja (az anyja ugyanis ilyen apró-cseprő ügyekkel nem foglalkozik) elindul lánya választottjának szüleihez, hogy közölje: viszi magával a fiút. Háztűznézőbe járásról, vőlegénykérésről szó sincs. És ha a fiú kosarat merne adni — ami természetesen elképzelhetetlen —, a kunák társadalma mint érdemtelent, többé nem tekintené maguk közé valónak. A San Blas-szigeteken élő indiánok szerint a házasság szent és felbonthatatlan. Válásról szó sem lehet, mint ahogy arról sem, hogy a házaspár csendben, békén különváljon. A házasság itt valóban .Jioltomiglan-hoitodiglan” szól. A többnejüség ritkán ugyan, de előfordul: mi mást lehetne tenni, ha a fiú egyszerre több lánynak is megtetszik? A többnejüség viszont gyakorlatilag kizárt. Elvileg a kunák minden gazdasági és társadalmi kérdésben közösen döntenek: gyűlést hívnak egybe, amelyen vezetőik, a kacikák elnökölnek — ezt a szerepet férfiak töltik be. Az is igaz azonban, hogy az elnök tiszte kizárólag szimbolikus jelentőségű, noha a szabályok értelmében valamely határozatot csak akkor lehet elfogadottnak tekinteni, ha a jelenlevők többsége megszavazta. Milyen feladatai vannak a kuna férfiaknak és nőknek? A férfiak látják el a családot élelemmel: vadásznak, halásznak, dolgoznak a kókuszpálma-ültetvényeken, begyűjtik a banán- és kakaóbabtermést, cukornádat vágnak, tűzifát gyűjtenek, fát vágnak az erdőben a házépítéshez, édesvizet hoznak a szárazföldről, kenukat készítenek. A nőknek is bőven kijut a munkából: ők művelik meg a kókuszpálma- és kakaóültetvényeket, ők préselik ki a cukornádból az édes nedvet, és párolják le belőle a cukrot, az ő feladatuk a háztartás vezetése és a gyermeknevelés is. Szövő- és himzőtudományuk híre pedig bejárta egész Közép-Amerikát. A világospiros alapon aranysárga hímzésű fejkendőknek hallatlanul nagy a keletjük. Nincs a világon népművészeti múzeum, amely ne volna büszke rá, ha ilyen kendő van a birtokában. A kunák hagyományai korábban szigorú előírásokat tartalmaztak a férfiak és nők viselkedésmódját illetően. Például egy külföldi sohasem merte volna az éjszakát a szigeteken tölteni. Ha ennek ellenére valamely kuna nőnek mégis olyan fia vagy lánya született, akinek arcvonásai eltértek a jellegzetes kuna arctípustól, a gyermeket azon nyomban megölték, még akkor is, ha csupán sejteni lehetett, hogy a nőnek külföldi férfival volt kapcsolata. Ma már más a helyzet: a jövevények nemcsak a nappalt, hanem az éjszakát is a San Blas-szigeteken töltik, a törvény sem olyan hajthatatlan, mint régen, és az erkölcsök bizony sok kívánnivalót hagynak maguk után. A turisták rendszerint jól el vannak látva anyagiakkal, nem csoda hát, hogy az indiánok egy idő óta kezdik tisztelni a pénz hatalmát. Aztán itt van a „mola”. Ez egy sajátságos pamutblúz, amelynek mellrészére az indián nők bonyolult mintákat varrnak, és amelyet régóta nagy becsben tartanak a turisták. Néhány év óta már elegendő, ha a turista a bazárban ujjával rámutat a „molára”, megkérdi, mennyibe kerül, s az indián nő egy pillanatig sem riadva vissza a nyilvános sztriptíz gondolatától, leveti a blúzt, és nem csekély összeg ellenében átadja a vevőnek. Pedig a helyi erkölcsök éppen rendkívüli szigorúságukról voltak valaha híresek!-IPM-HEINRICH BÖLL KMHrfRINb BLUM élvjöztétt TISZTESSÉGÉ De tudom én már. miért féltem mindig a radikalizmusától meg az egyházellenességétől, és áldom az Úristent, amiért ügy határozott, hogy nem ajándékoz meg gyerekkel. És amikor még azt is hallom, hogy jobban esett neki egy gyilkosnak meg rablónak a gyöngédsége, mint az én komplikálatlan vonzódásom, akkor a dolognak ez a része is meg van magyarázva. Pedig még így is odakiáltanám feléje: miért is nem maradtál velem, kicsi Katharinám! Ahogy az évek múltak volna, sajátunkba jutottunk volna mi is, meglett volna egy kis kocsi, Porschét ugyan sohase biztosíthattam volna neked, csak olyan szerény boldogságot, amilyet egy jóravaló munkásember kínálhat, aki nem bízik a szakszervezetben. Ügy bizony Katharina!” Blama az utolsó oldalon még egy piros keretes cikkre bukkant, ezzel a címmel: A KOROS HÁZASPÁR MEGDÖBBENT, DE NEM CSODÁLKOZIK Dr. Berthold Hiepertz nyugalmazott iskolaigazgató és felesége. Erna Hiepertz megdöbbenéssel értesültek Katharina Blum cselekményeiről, „nem lepődtek meg különösebben”. Hiepertz. az agg filológus és történész. akit a ZEITUNG munkatársnője Lemgóban keresett föl asszonylányánál, az ottani szanatórium vezetőjénél, és aki három esztendeje ad munkát K. Blumnak. kijelentette: ..Ez egy minden tekintetben radikális személy, aki ügyesen félrevezetett minket.” (Hiepertz, amikor Blorna később fölhívta, megesküdött, hogy a következőket mondta: „Ha Katharina radikális, akkor segítökészség. átgondoltság és intelligencia dolgában radikális — vagy óriásit kellett volna tévednem, pedig nekem negyvenéves pedagógiai tapasztalatom van, és ritkán tévedtem.”) K. Blum teljesen megtört elvált férje, akit a ZEITUNG a gemmelsbroichi Dobos- és Füttyösegylet próbáján keresett föl, félrefordult, hogy könnyeit elrejtse. Az egylet többi tagja is, mint az idős Meffels gazda kifejezte, borzadva fordított hátat Katharinának. aki mindig is nagyon furcsa volt, és mindig csak a szemérmest adta. Annyi biztos, hogy egy derék munkás ártatlan farsangi kedve most elborulhatott. Végül egy fotó: Blorna és Trude a kertben, az úszómedencénél. Aláírás: „Mi a szerepe az asszonynak, akit valamikor „Vörös Trudé”-nak hívtak, és a férfinak, aki olykor „baloldalinak” mondja magát? Dr. Blorna. a nagy fizetésű iparvállalati ügyvéd, feleségével, Trude asszonnyal a luxusvilla swimmingpoolja mellett.” 24 Itt némi visszaduzzasztást kell eszközölnünk, olyasmit, amit a film meg az irodalom flashbacknek hív: szombat reggelről, amikor a Blorna házaspár gyűrötten és eléggé kétségbeesetten hazatért az üdülésből, péntek reggelre, amikor Katharinát ismét kihallgatásra vitték a főkapitányságra; ez alkalommal Pletzemé meg egy idősebb, csak könn> ii fegyverrel fölszerelt rendőr ment érte, és nem a saját lakásáról vezették elő, hanem Else Wollersheim lakásáról, akihez reggel öt órakor ment át Katharina, ezúttal a saját kocsiján. A rendőrnő nem titkolta, hogy előre tudta, Katharinát nem otthon, hanem Woltersheiméknál találja. (Méltányosság okából ne felejtsük el, idézzük még egyszer emlékezetünkbe a Blorna házaspár áldozatait és vesződségeit: az üdülés félbeszakad, taxi l.-be. a repülőtérre, várakozás a ködben. Taxival a pályaudvarra. Frankfurti vonat, azután mégis átszállás Münchenben. Nyomorúságos zötykölődés a hálókocsiban, és korán reggel, éppen csak hazaérve, azonnal szembesítés a ZEITUNG-gal! Blorna utóbb — persze, későn — megbánta, hogy Katharina helyett, akiről a ZEITUNG-fickó révén amúgy is tudta, hogy kihallgatták, nem Hachot hívta föl.) Mindenkinek, aki Katharina második, pénteki kihallgatásán részt vett — újra Moeding, Pletzer rendőrnő, dr. Korlen és Hach ügyészek, Anna Lockster jegyzőkönyvvezető, aki terhesnek érezte a kihallgatott nyelvi érzékenységét, s azt mondta: „majomkodik" —, mindenkinek feltűnt, hogy Beizmenne valósággal sugárzik jókedvében. Kezét dörzsölve lépett a hivatali szobába, valósággal előzékenyen bánt Katharinával, elnézést kért „bizonyos gorombaságokért", amelyek nem hivatala velejárói, hanem a személyéből fakadnak, mert ő bizony kicsit bárdolatlan alak, azzal legelőször a lefoglalt tárgyak időközben elkészült jegyzékét nézte át, nevezetesen az alábbiakat: Г. Egy kicsi, kopott, zöld notesz, benne csakis telefonszámok; ezeknek időközben elvégzett ellenőrzése nem hozott terhelő eredményt. Ezt a noteszt Katharina Blum nyilvánvalóan majdnem tíz éve használta már. Egy írásszakértő, aki Götten írásos nyomait kereste (Götten többek között Bundeswehr-szökevény is volt, és irodában teljesített munkát, tehát sok kézírásnyomot hagyott hátra), egyenest tanpéldaszerünek ítélte az asszony írásának fejlődését. A tizenhat éves lányét, aki Gerbers hentes telefonszámát jegyezte föl, a tizenhét évesét, aki dr. Kluthen orvosét, a húszévesét, aki dr. Fehnemnél volt — s aztán tovább, közvetítők. vendéglősök, kollégák számai és címei. 2. Takarékpénztári számlakivonatok, ezeken minden át- vagy lekönyvelt tétel az asszony kézírásos széljegyzetével pontosan azonosítva. Befizetések, terhelések — mind szabályszerű és egyetlen diszponált összeg sem gyanús. Ugyanez jellemezte Katharina könyvelését is, valamint azokat az emlékeztetőket és közleményeket, amelyeket egy kis iratrendező tartalmazott, a Haftex cégnél fennálló tartozásának saját könyvelésével, a „Folyóparton lakni elegancia”-akcióban vásárolt öröklakása saját számlájával. Adóbevallásait, adóértesítéseit, adóbefizetéseit is teljes pontossággal megvizsgálták, ezeket mérlegszakértő is átnézte, és sehol se bukkant „elrejtett nagyobb összegre". Beizmenne különösen az utolsó két év, az általa tréfálkozva „a férfivendégek korának” nevezett időszak pénzügyi tranzakcióit vizsgáltatta. Semmi. (folytatjuk) ITTST 9
