Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-27 / 4. szám

re nyírt rózsatövek sejtették, hogy tavasszal ismét virágba borul itt minden. A környezetszépítés is egy versenyfeltétel, melyet a négy éve megszerzett aranyérem alapján a 15 tagú nőkollektíva kitűnőre teljesített. Ezernél több órát dolgoztak, hogy szebb legyen a környezet, ahol napjaik nagy részét töltik. Terven felüli munkaeredményeik alapját pedig fillérekből rakos­gatják össze, amit a tojásterme­lésnél megtakarítanak. Két és félmillió tojásnál azonban a fil­lérekből sok korona lett. Ezer­­kilencszázhetvenhatban ők lettek a Nyugat-Szlovákiai kerület első aranyérmes baromfigondozó bri­gádja és az első aranyérmes női szocialista brigád Szlovákiában. Terepszemle után a baromfi­­telep pihenőszobájában ülünk Kérdéseimre ízes magyarsággal kezdi a választ. Az Alföldön született. Onnan származott ide a felszabadulást követő években, a galántai já­rásba. Tizenhat évesen Nagymá­­csédról (Vefká Maca) indult sokadmagával ar Ifjúsági Vasút építői közé. Az itt töltött időt úgy emlegeti: Az Élet iskolája. Itt kóstolgatta először a női egyen­jogúságot. Kubikosmunkát vég­zett a férfiakkal egy sorban, la­pátolt, talicskázott, fabarakkokat épített. Arra a legbüszkébb, hogy sose nyűgösködött, pedig sokslor nem tudott kiegyene­sedni a fáradtságtól. Felnőtté edződött, megismerte a jó kö­zösség erejét, az összefogás ér­telmét. Es a sok vidámsággal Mindig jókedvűen erősebb, optimistább egyé­niséget elképzelni sem tudok. Szabályos arcát ezüstszürke haj keretezi, de a szeme fiatalosan csillog. Szája körül is örökké ott bujkál a mo­soly. Olyan, mint aki mindig ját­szik. Őszinte, gyermeki játékos­sággal. És mégis mennyi egyéni és munkasikert mondhat a ma­gáénak. Neki ez a jókedv erő, orvosság — vallja Judita Ková­­cová, a Hlohoveci Állami Gaz­daság trnavai baromfitelepének Munka Érdemrenddel kitüntetett vezetője. Hozzá sem lehetett férkőzni, annyian vették körül a Szlová­kiai Nőszövetség KB trnavai aktíváján. A szünetben, amikor a résztvevők gazdasági kérdése­ket boncolgattak, sok ötlettel, tapasztalattal bátorította azo­kat, akiket a „Mindent az embe­rért" mozgalom értékelése során a gyümölcs-zöldség felvásárlásá­nak, értékesítésének problémái elbizonytalanítottak. — Időszaki gondok ezek - mosolygott -, együtt segíteni tudunk rajtuk. - És már mondta is a receptet a megoldásra.- Van számomra néhány per­ce? - Bólintott. Autóval gyorsan kint voltunk a telepen, ahol aranyérmes szocialista brigádjá­val dolgozik. A kerítéssel körül­vett hatalmas területen a tojó­házak környéke őszutón is ren­dezett volt. Az utak menti rövid­töltött estéken a jókedv egy élet­re mellészegődött. Kislánykorában tanítónő sze­retett volna lenni. Hogy életé­nek más irányt adott a sors, nem panaszkodik. Álma részben megvalósult. A jó vezető dolgo­zó egy kicsit pedagógus, egy kicsit pszichológus is. A tizenöt brigádtag és a telep többi dol­gozója közt mindig akad valaki, akinek helyre kell billenteni a lelki égyensúlyát, hogy vissza­zökkenjen a megszokott kerék­vágásba otthon és a munka­helyén is. Nem sok idő kellett hozzá, hogy meggyőződjék, a baromfi­­telep valamennyi dolgozója tisz­teli. A tudat, hogy hozzá mindig bizalommal fordulhatnak, hogy a munkavégzésben, feladattelje­sítésben, mindig példamutató - meghatározója a munkahelyi légkörnek, a munkatársak közti jó viszonynak is. Húsz éve - az állami gazda­ság trnavai részlegének meg­alakulása óta - dolgozik az állattenyésztésben. A mezőgaz­daságban még korábban. Judit még fiatal asszony, irodai dol­gozó volt annak idején. Idény­munkásokra volt szükség a föl­deken. Elsőként jelentkezett. Ta­lán meg akarták tréfálni nagy igyekezetéért, amikor lapátot nyomtak a kezébe. Napestig te­rítette a trágyát a földeken. Este vérhólyagos kézzzel állt a tűzhely mellé. A férje főzte meg helyet­te aznap a vacsorát és még né­hány napig, amíg a felesége ismét kezébe tudta venni a la­pátot. Megfutamodni ó soha se­honnan sem szokott. Mondanivalóját a nők helyze­téről, gondjairól felelőséggel fogalmazza. Mint a Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottsá­gának tagja országos viszony­latban ismeri, hol kell még javí­tani a dolgokon, és igyekszik saját hatáskörében megvalósíta­ni mindazt, ami megkönnyíti a munkát, több szabad időt ad a dolgozó nőnek. Beszélgetésünk a modern nő problémáira is kiterjed. Meggyőződéssel vallja, hogy a holnap társadalma is mindenekelőtt a családban gyö­keredzik. Asszonyi gond lesz gyermeket nevelni, sok türelem­mel, szeretettel, otthont terem­teni. Megérteni az ifjúságot, és saját jó példával járni előtte. Családja követni való példa a nemzedékek együttélésére is. Édesanyja segítsége nélkülözhe­tetlen. Miként tudná ellátni számtalan társadalmi tisztségét, ha nem lenne, aki otthon min­denre ügyel, még akkor is, ha a többi, fiatalabb családtag be­segít?! És este, munka után, fáradtságra, kimerültségre a leg­hatásosabb csillapító: unokája. Szombatonként felveszi a hosz­­szú ünnepi ruhát, hogy a fiata­lokat jótanáccsa! indítsa el a közös úton. mondataiban min­dig becsempész valamit saját életéből, házasságából, ottho­nának hangulatából az útra­­volóba. Egy csipetnyit abból a boldogságból, amit szeretetből, életörömből, felelősségtudatból ötvözött saját családjában. JANDANÉ H. MAGDA

Next

/
Thumbnails
Contents