Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-11 / 33. szám
JUDR. SZIEGL FERENC, AZ SZSZK KORMÁNYHIVATALA NEMZETISÉGI FŐOSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE, A KORMÁNY NEMZETISÉGI TANÁCSÁNAK TITKÁRA VÁLASZOL KÉRDÉSEINKRE TÖBB FIGYELMET EGYMÁSNAK A Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának nemzetiségi tanácsa sokrétű tevékenységet fejt ki. Vannak azonban olyanok, akik hatáskörét nem ismerik, illetve tévesen ítélik meg. Mi is hát a tanács feladata, milyen a hatásköre ? — A nemzetiségi tanács a kormány tanácsadó, kezdeményező és koordinációs szerve, természetesen nemzetiségi ügyekben. Legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy részt vegyen a kormány olyan intézkedéseinek előkészítésében, amelyek a Szlovák Szocialista Köztársaságban élő nemzetiségek sokoldalú gazdasági, szociális és kulturális fejlődésének biztosítására irányulnak. További küldetése, hogy állást foglaljon mindazokkal a nemzetiségi ügyeket érintő jogszabálytervezetekkel kapcsolatban, amelyeket a kormány elé terjesztenek, összehangolja a nemzetiségi politika megvalósításában részt vevő minisztériumok és más államigazgatási szervek álláspontját, figyelemmel kísérje a CSKP nemzetiségi politikájának megvalósítását a minisztériumok, nemzeti bizottságok és más állami szervek tevékenységében. Feladatkörébe tartozik az is, hogy figyelmeztesse a minisztériumokat és az államigazgatás más központi szerveit azokra a problémákra és specifikus kérdésekre, amelyek a nemzetiségek lakta területeket érintik. A nemzetiségi tanácsnak jelenleg 28 tagja van, ebből 15 szlovák, 9 magyar, 4 ukrán nemzetiségű. A nemzetiségi tanács tervszerű működését a nemzetiségi titkárság biztosítja. A titkárság szerepét a kormányhivatal nemzetiségi főosztálya tölti be, amely figyelemmel kíséri és ellenőrzi azon javaslatok sorsát, amelyeket a tanács fogadott el, szakvéleményeket és tanulmányokat készít tudományos intézetekkel karöltve, biztosítja a szükséges adatokat és jelentéseket valamely nemzetiségi ügy tárgyilagos megítéléséhez, a megoldást szavatoló javaslatok kidolgozásához. A CSKP XVI. kongresszusa, valamint a SZLKP kongreszszusa meghatározta egész társadalmunk fejlődésének irányát. Milyen feladatok hárulnak a nemzetiségi tanácsra e két kongresszus dokumentumai alapján, nemzetiségi életünk mely területeire összpontosítják figyelmüket az elkövetkező időszakban, milyen nagyobb felméréseket terveznek? — A XVI. kongresszus leszögezte, hogy Csehszlovákiában a területek közti gazdasági kiegyenlítődés befejeződött, nincs elmaradott területegység. Ez, természetesen a nemzetiségek lakta területekre is érvényes. Olykor elfeledkezünk arról, hogy az első köztársaságban a nemzetiségi diszkrimináció éppen a gazdasági egyenlőtlenségben nyilvánult meg elsősorban, amely magával hozta a szociális és kulturális elmaradottságot is. Nos, immár harminchat éve folyik az az építömunka, amely a korábbi különbségeket kiegyenlítette, s a gazdasági egyenjogúság és egyenértékűség magával hozta a szociális és a kulturális változásokat is, ilyen tekintetben is megoldottnak tekinthető a nemzetiségek helyzete. Feladata ink tulajdonképpen ezzel meg is határozódtak: ugyanúgy, mint az ország bármely más részében, olyan minőségi munkát végezni, megfelelő szakértelemmel, odaadással és intenzitással, hogy az elért eredményeket tovább fejleszthes suk Érvényes ez mind az ipar viszonylataiban — ahol tulajdonképpen új tradíciókat kell megteremtenünk — mind pedig a mezőgazdaságban, amely eredményei által európai szintet ért már el. Feladatunk a szocialista hazafiság érzésének elmélyítése, a nemzeti tudat fejlesztése a szocialista és a proletár internacionalizmus tételei alapján. Tekintettel arra, hogy családi lap vagyunk, olvasóink állandó érdeklődésével kisért problémakör az iskolaügy. Természetes, hiszen a körzetesítés és az új iskolarendszer bevezetése majdnem egy időpontra esett, s még most is folyamatban van, mindez pedig a szülőket, különösképp a dolgozó édesanyákat érintette. A nemzetiségi iskolaügy szempontjából aztán ez úgy is hatott (illetve hat), hogy a szülök nem akarják utaztatni gyereküket, a helybeli iskolába íratják, akkor is, ha az nem anyanyelvű, holott éppen az új iskolarendszer bevezetése különösen jó nyelvtudást, gazdag szókincset igényel a kis gyermekektől ahhoz, hogy sikeresen birkózzanak meg a tananyaggal. Miről tanúskodnak a statisztikák, mennyire értik és használják ki a szülők az alkotmány biztosította anyanyelvi oktatást? Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy van egy kiépített nemzetiségi iskolai hálózatunk, beleértve az óvodákat és az alapiskolákat is. Mindkettő esetében érvényes, hogy ugyanolyan feltételek és körülmények között dolgozhatnak pedagógusaink, mint az összes többi iskolában. Sok függ a pedagógusok hozzáállásától, akiktől fokozott figyelmet, odaadást várunk, szerintünk nagy a felelősségük, melynek teljes átélésére van szükség, hogy tovább emelhessük az oktatás színvonalát. 30 év alatt ez az iskolai hálózat bebizonyította életképességét, amelyet a főiskolások számának növekedése is alátámaszt, de főképp az, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolát végzett állampolgárok az élet bármely területén politikailag és szakmailag is megállják helyüket. Míg az 1972—73-as tanévben 1838 magyar nemzetiségű diák látogatta Szlovákia egyetemeit és főiskoláit, az 1979—80-as tanévben már 2480 a számuk, emellett Csehországban, valamint külföldi főiskolákon is több százan tanulnak. Idén a szlovákiai egyetemekre és főiskolákra 781 magyar nemzetiségű diákot vettek fel, ami 5,6 százalékot jelent. A szülök túlnyomó többsége is megértette Komensky elveit az anyanyelvi oktatás fontosságát illetően, ezenkívül a bizalom is megvan iskoláink iránt Hadd beszéljenek erről a számok: az 1980—81-es tanévben az óvodákat összesen 21 901 magyar nemzetiségű gyerek látogatta, ebből 1 5 690 anyanyelvi intézménybe járt. Az alapiskolákban ugyanebben az időben 66 806 magyar nemzetiségű gyereket oktattak, ebből 50 398 tanult anyanyelvén. Iskolaügyünk egyik alapkérdése az anyanyelvi oktatás színvonalának emelése mellett a szlovák nyelvtudás javítása. Néhány éve felvetődött az a kérdés, hogy a szlovák nyelv jobb elsajátítása érdekében néhány tantárgyat szlovák nyelven oktatnának. A szakemberek azonban bebizonyították, hogy nem ez a megoldás, hanem a pedagógusok igényesebb kozzáállása, a szlovák nyelvoktatás módszerének javítása. Mi a nemzetiségi tanács véleménye erről, s milyen képet mutatnak a magyar tanítási nyelvű iskolákban végzett felmérések az oktatás színvonalát illetően? Ma már senki sem vitatja nemzetiségeink körében, hogy a többség nyelvének elsajátítása fontos. A népi bölcsességből indulhatunk ki, hogy „ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz." Persze, a nyelvtanulás nem mehet más tantárgyak, ha úgy tetszik, a jó anyagismeret rovására. Egy más nyelvet éppen úgy kell elsajátítani, mint a matematikát, fizikát, kémiát stb., vagyis bevált, kikisérletezett módszerekkel. Az említett tervezet csak az útkeresés egyik formája volt, a leghelyesebb, legcélravezetőbb módszer keresése. A politikai és szakvéleményezés után lekerült a napirendről. Egyelőre — a felmérések bizonyítják — a konverzációs órák számának növelése és a szakkifejezések párhuzamos tanulása megfelelő eredménnyel járt ott, ahol odaadó, kitartó munkát végeznek a pedagógusok, nyelvészek és szaktanárok egyaránt. Hogy ez így igaz. az élet bizonyítja. Ma a nemzetiségi iskoláinkban tanuló magyar fiatalok szlovák nyelvtudása - konverzációs készség és a szakkifejezések — kétségtelenül magasabb színvonalú a 60-as évek diákjainál tapasztaltnál. Ez pedig olyan pozitív tényező, amely nagyban hozzájárul a nemzeteink és nemzetiségeink közötti testvériség és egymásrautaltság elmélyítéséhez, az egészséges, szocialista nemzetiség-tudat kialakításához is. Habár még nem állnak rendelkezésünkre konkrét számadatok, tény az, hogy anyanyelvükön tanuló magyar nemzetiségű diákjaink lényegesen magasabb számban kerülnek egyetemekre és főiskolákra és fejezik be tanulmányaikat sikeresen, mint a nem anyanyelvükön tanuló nemzetiségi diákok. Helytelen volna azonban, ha a pedagógusok a babérjaikon ülnének. Ez további kitartó, becsületes nevelő munkát igényel tőlük: Ami a gimnáziumokat és a szakközépiskolákat illeti, a helyzet kedvező, a 80-'81-es tanévben 5 148 magyar nemzetiségű gimnazista közül 4 198 készült anyanyelvén főiskolai felvételire illetve szakosító iskolába, a szakközépiskolákat látogató 6 256 diák közül 4 286 tanult anyanyelvén. Való igaz, hogy az ilyen tfpusú iskolák száma már csökkent, a nemzetiségi iskolaügyet azonban ez nem érintette, sőt szeptemberben újabb öt osztállyal gazdagodott szakközépiskolai hálózatunk, mégpedig Vágsellyén (Sala) vegyészeti, Léván (Levice) gépipari osztály nyílt. Komáromban (Komárno) az építészeti és a gépipari iskolák bővültek egy-egy osztállyal, ugyanígy Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a mezőgazdasági technikum. Ami a szakmunkásképzést illeti, sokáig másodrangú kérdés volt, most került az előtérbe. Sajnos, nemzetiségi vonalon ezzel nem lehetünk elégedettek, hasonlóan értékeli a kormány is a helyzetet. Az érettségivel végződő szakmunkásképzőkbe mindössze 802 magyar nemzetiségű fiatal jár, ebből is csak 171 tanulhat anyanyelvén. A többi szakmunkásképző-iskolába összesen 12 312 fiatal jár, anyanyelvi iskolába 4 501. A XVI. kongresszus értelmében már az idén ősszel közösen a kormánnyal, az iskolaügyi és a rezort minisztériumokkal fölmérést készítünk, hogyan lehetne biztosítani még több fiatal számára a szakismeretek megszerzését anyanyelvükön. Konkrétan a nyugat-szlovákiai pártbizottság javasolja a párkányi (Stúrovo) papírgyárban egy osztály megnyitását, valamint Tornaiján (Safárikovo) a közép-szlovákiai kerületi szervek a hároméves szak megnyitását magyar nyelven is. Ahogy arról szó volt, az utóbbi években egyre több magyar nemzetiségű fiatal jelentkezik, nyer felvételt főiskolákra, egyetemekre, többségük sikeresen fejezi be tanulmányait. Ezáltal egyre több magyar nemzetiségű értelmiségi kerül vezető beosztásba, lát el fontos feladatokat népgazdasági és társadalmi intézményekben, szervekben és szervezetekben. Milyen hatással van ez nemzetiségünk szellemiségére, politikai, társadalmi és kulturális aktivitására, milyenek az össztársadalmi elvárások e tekintetben ? Azzal kezdeném, hogy az 1973. évi 230., s a legutóbbi, az 1980. évi 336. kormányhatározat kimondja, hogy hazánkban a párt és az állam nemzetiségi politikájának valóra váltása elválaszthatatlan része társadalmunk demokratikus és szocialista átalakulásának. Ugyanez a rendelet utasítja egyúttal az iskolaügyi minisztériumot, hogy haladéktalanul biztosítsa a nemzetiségi ifjúság műveltségi szintjének emelését. Pártdokumentumok alapján leszögezte, hogy nagyobb súlyt kell fektetni a nemzetiségi arányosság biztosítására közép- és főiskolai szinten. Ugyanez a rendelet szól arról is, hogy a minisztériumok és a kerületi nemzeti bizottságok teremtsék meg a feltételeket arra, hogy a magyar és az ukrán nemzetiségi? lakosság anyanyelvén is érvényesíthesse igényeit az állami szervekkel és a szocialista szervezetekkel szemben. Nos, ennek a határozatnak pozitív hatását már érezzük, és természetesen betartását mind a kormány, mind a nemzetiségi tanács figyelemmel kíséri. Ami a változásokat és a nemzetiségi értelmiség szerepét illeti, én pozitívan értékelem a helyzetet, ök is, mint nemzetiségünk nagy többsége, becsületesen bekapcsolódnak országépitö munkánkba, szocialista hazánk fejlesztésébe. Erről tanúskodhatnak akár a legutóbbi választások is, ahol összesen 8 115 magyar nemzetiségű állampolgárt választottak képviselővé, számuk tehát emelkedett. Ha kifogásolnivalómat is meg kell fogalmazni, az az egymásra figyelés hiánya, az, hogy olykor európai hírű tudósról is képesek vagyunk elfeledkezni, pedig már szocialista társadalmunk nevelte anyanyelvi iskolában. Köszönöm a beszélgetést: Neszméri Sándor Ш'
