Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-08-04 / 32. szám
Családi kör Miért nem szoptat sok anya? Valójában társadalmi, felfogásbeli okok rejlenek amögött, hogy olyan kevés nö vállalkozik gyermekének szoptatására. Legtöbbször a nö megváltozott társadalmi helyzetét szokták emlegetni. De sokan hivatkoznak az anya környezetében élők rossz példájára és a túlzott tápszerpropagandára is. Ezek nyomán a nö kényelemszeretete, türelmetlensége, hiúsága, rosszul értelmezett modernsége, tudatlansága, felelőtlensége az, ami megérleli benne a döntést: „Nem szoptatok (azazhogy: nem nagyon erőltetem), a tápszer, vagy az idegen anyatej is megteszi!" A legújabb vizsgálatok nem találtak összefüggést a szoptatás, vagy nem szoptatás és az anya életkora, foglalkozása, lakáskörülményei, szociális helyzete között. Régi megfigyelés, hogy az egyszerűbb körülmények között élő asszonyok jobban hajlanak a szoptatásra. Több kutató viszont úgy találta, hogy az anya magasabb iskolai végzettsége is kedvezően hat a szoptatásra. Az bizonyított tény, hogy nagyobb a szoptatás aránya azok között, akiket kellőképpen felvilágosítottak az anyatejes táplálás hasznáról, akiket a terhesség alatt és a gyermekágyas időszakban fölkészítettek a szoptatásra, illetőleg kioktattak a szoptatás és a fejés helyes módjára, megfelelő végrehajtására. Rendes körülmények között a terhességgel és szüléssel járó hormonális változások és az anyai érzések fokozatosan és egymással párhuzamosan, egymást erősítve fejlődnek ki. Ha az anya testileg-lelkileg egészséges, ha a gyermek születését a szülök megegyezéssel „betervezték", ha megvannak a megfelelő anyagi és lakáskörülmények, akkor a terhesség és a szülés általában egyszerűen, panasztalanul megy végbe, s nagyobb zökkenő nélkül megindul a tejtermelés is. Hosszú évek megfigyelései nyomán azonban, sajnos, azt kell mondanunk, hogy ezek a kedvező körülmények ritkán vannak együtt. Az anya gyermekváró örömét sok minden megzavarhatja, sok minden teheti ellentmondásossá. A nem megfelelő lakás, az anyagi gondok, munkahelyi problémák, a feszült házastársi kapcsolat — ez mind-mind erős és olykor feldolgozhatatlan feszültségeket teremt a terhes anyában. És itt van korunk nagy ellentmondása, a GYES! Óriási vívmány az anyák és gyerekeik javára: az anyák kényelmét és a gyermekek nyugalmát, egészséges testi-lelki fejlődését szolgálja. Feltétlenül könnyebb egész napra elosztani azt a házi munkát, amelyet egyébként a nyolc órai munka után kellene elvégezni. Ám a mai női nemzedék kisgyermekkorától kezdve azt tanulta, hogy a munka szükségszerű és fontos, s meg is szokta ifjú éveitől kezdve, hogy naponta eljár dolgozni, s ott a nehézségek közepette felelős szerepe van, és a közösségben gyorsan szaladnak az órák. Ezek után nehéz visszacsöppenni a háziasszonyi szerepkörbe! A kismama általában nem unatkozik, mert tennivaló van elég: sokszor külön feladatokat is őrá ruház az egész család, „ha már úgyis otthon van". Nem is a tétlenség a fö baj! Az egyik az egyedüllét: a fiatalasszony egész nap magában van a picivel, nincs kihez szólnia, déltől az ablakban lesi, mikor jön már haza a férje. A másik: az egyhangú, mindennap egyformán ismétlődő házi munka, amelynek „látszatja sincs". Mindezek miatt az anya óhatatlanul is áldozatnak érzi magát, a család „cselédjének", gyermeke rabjának. Súlyosbítja a helyzetet, ha az anyának még külön szakmai, tudományos, vagy művészi ambíciói is vannak. A terhes kismama vagy már saját bőrén tapasztalta, vagy hallomásai alapján előrevetíti magában a nehéz anyasorsot, s ez bizony megkeserítheti számára az anyaság örömét. Kívánja leendő gyermekét, de egy kissé fél is tőle: szereti a megszületett babát, de egy kicsit nehéznek érzi miatta az életét. Ezek a gondolatok, érzések nem mindig tudatosulnak a nőben, legtöbbször saját magának sem meri bevallani őket. Ám minél jobban próbálja elhessegetni magától ellentmondásos érzelmeit, azok annál több belső feszültséget okoznak, s ez végül is ideges panaszokra vezet. Kialakulnak olykor különféle testi tünetek is: rossz közérzet, fáradság, fejfájás, szívtáji fájdalmak, vagy gyomorpanaszok, szédülés, gyengeség, alvászavarok és ezekkel lelki megnyilvánulások: ingerlékenység, szorongás, félelmek, bizonytalanság, érdektelenség, sírás stb. Ugyanakkor ez az állandó belső feszültség — és ez talán a leggyakoribb! — magával a terhességgel kapcsolatos élettani folyamatokat is megzavarhatja. Sokszor az ideges feszültség, a zaklatott lelkiállapot tehető felelőssé a terhesség alatt támadó alhasi görcsökért, bevérzésekért, nyitott méhszájért, vetélésért, vagy koraszülésért is. És nagyon sokszor ugyanennek a számlájára irható az is, ha nem indul be megfelelően a rendes tejtermelés, vagy hamar elapad a tej. Előfordul, bár jóval ritkábban, hogy nem az imént részletezett problémák, hanem a túlzott aggódás, pontosan a tejhiány miatt előzetes szorongás zavarja meg a tejtermelést. Könnyű volna a tejhiány egyedüli okát az anyák kényelemszeretetében, hiúságában, idegességében és érzelmi bizonytalanságában keresni. A probléma korántsem ilyen egyszerű. Hogy mennyire fontos az egészségügyi felvilágosítás és propaganda, arról már szóltunk. Általános tapasztalat, hogy a szoptatással kapcsolatos anyai magatartás és maga a tejtermelés is kedvezően befolyásolható a megfelelő felvilágosítással és rábeszéléssel. Az egészségügyi szakembereknek egyaránt nagy a felelősségük abban, hogy sokan nem szoptatnak. A túlságosan korai mesterséges táplálást többnyire orvos rendeli el, s a három hónap alatti tápszerrendeléseknek több mint fele anélkül történik, hogy a szopott anyatej mennyiségét megmérték volna. (Az orvosok és más egészségügyi dolgozók egy része ugyanis nem tulajdonít kellő fontosságot a szoptatásnak. Úgy tetszik, mintha a korszerű műszerek és hatásos gyógyszerek jelenlegi korszakában a régi természetes módszereket lebecsülnék!) Ш ~1() A tájékozatlan anya a szülés utáni harmadik napon sírva panaszolja, hogy csecsemője „csak" 20-30 grammot szopik egy-egy alkalommal. A szülésznő, vagy az ápolónő gyakran nagyon korán „állapítja meg" a „tejhiányt". Az orvos ilyenkor elvégzi a mechanikus számítást. Eszerint a csecsemőnek a testsúly egyhatodának megfelelő mennyiségű tejet kell szopnia, s ha az egyszer szopott mennyiség alapján nem várható, hogy ezt eléri, elrendeli, hogy idegen anyatejet, vagy tápszert adjanak már néhány napos életkorban is. Persze tartozunk az igazságnak azzal, hogy az orvos erre sokszor maga a kétségbeesett anya, vagy a csecsemő nyugtalansága miatt türelmetlen család szinte rákényszeríti... A korai „tejhiány"-nak talán leggyakoribb oka az, hogy a tejtermelés élettani folyamatát figyelmen kívül hagyják, s az anya sürgetése miatt kritikátlanul megkezdik a mesterséges táplálást. Az általában túlterhelt orvosok és egészségügyi dolgozók számára könnyebb feladat tápszert rendelni a síró csecsemőnek, mint a fentebb mondottakról meggyőzni az aggódó anyát és a követelődző családot. A orvosok és az egészségügyi dolgozók álláspontja, magatartása meghatározza az anyák szoptatási készségét. Ezt azok a példák bizonyítják, hogy ahol szervezett kampányt indítottak a szoptatási arány növelése végett, ott kitűnő eredményeket értek el. Vannak olyan újszülöttosztályok, amelyeknek vezetői és dolgozói rendületlen hívei a szoptatásnak — s ott az anyák 99 százalékának van elegendő teje (ellentétben a jelenlegi mintegy 50 százalékos átlaggal!) Ezek a példák azt bizonyítják, hogy bár a szoptatási készség több tényezőtől függ, arra mégis a helyes egészségügyi szemlélet és magatartás hat legkedvezőbben. Mint láttuk, a szoptatási kedvet és a tejtermelést lélektani, érzelmi mozgatóerők is alakíthatják. Ha az anya ideges, vagy megvan benne a hajlam rá, hogy elhanyagolja a természetes táplálást, s ez az egészségügyi szakemberek közömbösségével, a szoptatásról való helytelen szemléletével párosul, a „tejhiány" biztosan be fog következni. Az anya lelkiállapota és az egészségügyi környezet magatartása tehát képes fölerösíteni vagy ellensúlyozni egymás hatását. Eszerint az alábbi négy kombináció lehetséges: 1. A fiatal anya egészséges, nyugodt, érzelmei a gyermekre vannak hangolva, egyértelműen vállalja anyaszerepét, ismeri a szoptatás fontosságát, és akar szoptatni. Ugyanakkor az egészségügyi szervek oldaláról a felvilágosítás, az egészségnevelés hatásos. A terhesrendeléseken, a szülészeti osztályon, .és az újszülöttosztályon dolgozóknak minden igyekezete, egész magatartása azt sugallja, hogy a csecsemőt szopás útján táplálják. Ebben az esetben az eredmény nem kétséges: ez az anya hosszú ideig szoptatja majd a kisbabáját. 2. Ha az anya érzelmei pozitívak, ha személyisége eléggé fejlett, s vannak már bizonyos ismeretei a helyes csecsemőtáplálásról, akkor is szoptatni fog, ha erre az orvosok, az ápolónők, vagy a védőnők esetleg nem buzdítják túlságosan. 3. Ha az anya fogékony is a rossz példák iránt, ha felelőtlensége, idegessége, félelme miatt van is hajlama rá, hogy megelőzze a szoptatást, de az egészségügyi környezet mindent megtesz a szoptatás érdekében, akkor ennek a kombinációnak eredményeként szintén szophat anyatejet a baba hosszabb-rövidebb ideig. 4. Végül, ha az anya nem akar szoptatni, vagy ha idegessége, bizonytalansága, szorongása megzavarja a tejtermelést, s azt az egészségügyi dolgozók sem vélik fontosnak, a szoptatás törvényszerűen elmarad. Sajnos, napjainkban ez az utóbbi, szerfölött káros következményekkel járó változat uralkodik! Mi valamennyien — anyák, családtagok, ismerősök, egészségügyi dolgozók — sokat ronthatunk, de sokat javíthatunk is ezen. Míndannyiunké a felelősség, hogy a jövő nemzedék testileg-lelkileg egészségesen fejlődjön! DR. MOLNÁR MIKLÓS gyermekorvos és DR. IGNÁCZ PIROSKA klinikai pszichológus
