Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-07-28 / 31. szám

SZÜLETÉSNAPI

BESZÉLGETÉS

(Bemutatjuk Ján Cikker nemzeti művészt)

Siker és olykor kudarc az alkotó ember életpályájának kísérői. Képességeinek, tehetségének kifejtése, önmaga megvalósítása a nyitja elért eredményeinek. S a sok erőfeszítéssel, kitartó munkával kivívott siker egyben példamutató, serkentő is.

Szép élctjubileuma. hetvenedik születésnapja ad alkalmat arra, hogy megkérjük Ján Cikker nemzeti művészt, beszéljen az életéről. Klet és mii hogyan fonódott össze? Melyek voltak azok a meghatározó okok. amelyek alkotó művészi képességeinek kibontakoztatásához segítették? Hol és mikor kezdődött?

— Négyéves voltam, mikor apám az első világháborúban elesett, (ömnáziiimi tanár volt Banská Bystricában. Özvegyen maradt anyámnak kenyérkereset után keltett néznie. Hol volt még akkor a nyugdíj! Később is csak szerény katonaözvegyi nyugdijat kapott. Budapesten letette a zongoravizsgát, és azután Besztercén tanított. Velem is ö foglalkozott már egészen kis koromban. Emlékszem, a legnagyobb büntetés az volt számomra, ha lezárta a zongorafedelet, és nem játszhattam. Tizenhat éves koromban átadta a tanításomat egy cseh zongoratanárnőnek. Már gyerekkoromban voltak kis szerzeményeim, s mikor érettségi után Prágába menteni a Zeneművészeti Főiskolára, már egy szimfóniát is komponáltam, de hogy milyet, arról jobb nem beszélni!

Besztercén is volt alkalmam hangversenyeket hallgatni — pl. Dohnányi Ernő, a kitűnő zongoraművész elég gyakran járt át Budapestről —, de amit Prága nyújtott, azok a nagyszerű koncertek, remek előadók, bel- és külföldi karmesterek: Casals, Rahmanyinov, Kubelik Bruno Walter, Széli C.'vörgy, és egyáltalán, az egész zenei légkör, fantasztikus volt! És amelEH 4

lett színház, kiállítások, rengeteg művelődési lehetőség egy fiatal számára. A főiskolán zeneszerzést. dirigálást, orgonálást és zenetudományt tanultam. Novak és Siéka voltak többek között a tanáraim. Mindehhez pénz kellett. Ezt úgy teremtettem elő, hogy táncos helyeken dzsessz zenekarban játszottam. Később tanítványokat vállaltam. Tanulmányaim befejezése után még egy évre Bécsbe küldtek ösztöndíjasként karmesteri szakra, és a zongoratanulást is folytattam. 1937-ben két évre bevonultam katonának. akkor egy időre vége szakadt minden zenélésnek. Bár a második évben megengedték, hogy hetente kétszer órákat adjak a konzervatóriumban. A leszerelésem után már rendszeresen tanítottam. 1949-ben a főiskolán a zeneszerzés tanára lettem, közben egy ideig az opera dramaturgjaként is dolgoztam. Évtizedekig tanítottam, 1978-ban mentem nyugdíjba.

1950-ben változás állt be az életemben. Megnősültem, és ekkor kezdtem operákat szerezni. Összefüggés van a két esemény között? — Igen. A feleségem olyan nyugodt légkört teremtett, melyben alkotó munkát végezhettem. Nagyon sokat segített nekem. Pedig mondhatom, nagyon nehéz egy művész feleségének lenni!

Hogy a témaválasztás hogyan született? Mentem az utcán s egy ismerősöm megszólított: Van egy librettóm, nem szereznél rá operát? S amire addig soha nem gondoltam, egyszerre úgy éreztem, hogy erre vártam egész életemben. így kezdődött. Néha a gordiusi csomót más segít kibogozni. Juro Jánosík c. operámat 1954-ben mutatta be* a Szlovák Nemzeti Színház.

Egy opera megkomponálásához 3—4 év szükséges. S mondhatom, ennek a műfajnak a

felélesztése felér egy nagy kalanddal. Rengeteg kitartás és a rizikó vállalása kell hozzá. Mert egy zenekari müvet — közben azokat is szereztem — műsoron lehet tartani. De az operát a felújítások tartják életben. S tudjuk, hogy ez milyen apparátus mozgatásával jár. Második nemzeti operám, a Samo Chalupka balladája nyomán szerzett Bajazid bég 1957-ben került előadásra. Azután úgy gondoltam, hogy túl kell lépni a nemzeti müvek szerzésén. Zeneileg is új kifejezési módot keresni, általánosabban érthetőt.

— Bartókot juttatja eszembe, aki olyan sajátos módon oldotta meg a népdalcicinek és az új stílusú zene szintézisét.

— Igen, ezt Bartók meg tudta csinálni, és talán utolsóként.

— Ön korunk nyugtalanságát modern zenei hangzótokkal, stílusjegyekkel kifejező művész. Mi a véleménye, miért fogadják sokan értetlenül a kortárs művészetet, az alkotók előrejelzését. Tájékozottság, képzés, igény kérdése?

— A müveimre azt mondta egy német kritikus, hogy nem sajnálom sem magamat, sem a hallgatóimat. Hát igen. a modern zene megér tetőse problémája a művésznek. De talán gyertyával világítsunk vagy petróleumlámpával? Ez is olyan. Az alkotó a müveiben reagál a korra, amelyben él. S csakis az átéltet közvetítheti a maga módján. Vannak persze, akik az abszurd dolgokra specializálják magukat. Igen, lehet az örültek házát, a szkizofréniásokat vagy a trágyadombot is témaként feldolgozni, és lehet húsz meztelen nőt felvonultatni egy előadáson, mint ahogy külföldön láttam. De az én véleményem az, hogy a művészet és a valóság között kell egy kis különbségnek lenni. A művészet legyen valamivel több, kell egy kis poézis. A nézők, a hallgatók is igénylik az esztétikumot.

— Rendkívül termékeny, ennek hét operája a bizonyítéka. Harmadik operájától kezdve Ön írta a librettókat is. Miért ragadták meg éppen ezek a témák?

— Betegnek lenni nem jó dolog, de hogy ez a rossz is valamire jő, azt tapasztaltam. Megfogott Dickens Karácsonyi ének c. müve. A témája: a zsugori, mindenkivel kérlelhetetlen, szívtelen vénember, ez a pénzeszsák, akit a halál szelének kellett megérintenie ahhoz, hogy mulasztásait, vétkeit jóvátegye. Szóval, hogy az ember tegyen meg mindent, amíg lehet, ez volt számomra a kicsengése. így született meg Mister Scrooge címen az operám, melynek az NSZK-beli Kasselban volt az ősbemutatója. Azután Tolsztoj következett. Nagy tisztelője vagyok. Elmentem Jasznaja Poljanába is a sírjához. A Feltámadás c. regényében a mega láztatások, a hántások es megbocsátás, ezek < lehúzó és felemelő erejű emberi inegnyiivánuki sok késztettek — részben még betegségem hatására — ennek az operának a megkompo Hálására. Prágában mutatták be először.

Erőteljesebb emberi szenvedélyek, a francia forradalom kora. az azt igenlő és annak áldoz < tává váló alakok drámáját feldolgozó komám Rolland-mű: A szerelem és a halál játéka voll soron következő operám. Ebben, a témának megfelelően zenei téren is újjal kísérleteztem. Münchenben volt a bemutató.

Azután Shakespeare Coriolanusa izgatott. Feltettem a kérdést: Valóban áruló volt? Vé tett, az ellenséghez pártolt, de mintegy dacból csakazértisböl megmutatta, hogy mire képes s amikor ott állt fenyegető, győztes hadvezérkeni Róma falai előtt és anyjával, feleségével, к К gyerekeivel és a többi aszszonnyal találta -magát szemben, akkor önmagát legyőzve vállalta az áldozatot. Mindenfajta aljasságon, bestiaIitáson győzedelmeskedett a szeretet. Ennek az operámnak is Prágában volt a bemutatója.

Legutolsó operámat, az ítéletet a Földrengés Chilében című Kleist-novella ihlette. A vakhit bői. előítéletekből, babonákból fakadó értelmetlen emberi szenvedélyek csapnak össze, és

a természeti katasztrófa korbácsolja még fék telcnebbé. egészen a félelemből elkövetett emberölésig. a felajzott indulatokat. Az indulatok felett győzedelmeskedik a két fiatal tiszta szerelme. Ha el if kell pusztulniuk, példájuk mégis megtisztító erejű. Ebben a művemben igyekeztem zeneileg is továbblépni.

— Ahogy említette, a világirodalmi müvek feldolgozása után most egy tájainkhoz kapcsolódó történet ihlette meg. és már befejezés előtt áll nyolcadik operája. Kérem, mondjon valamit a készülő műről.

— Szeretem Mikszáthol.nagy emberismeretéért, sajátos humoráért. A Beszterce ostroma című müvének egyik szereplője, Pongrác/« létező személy volt, mellékesen, levelezek a dédunnkaóccsével. Merész voltam és megváltoztattam a regény befejezését — mert az operaszö veget ehhez is én írom. Ezúttal, az előzőektől eltérően, nem tragikusan fejeződik majd be a történet, hanem Mikszáth szellemében humorosan. ironikus-vidáman. Úgy gondolom, hogy ma, amikor az ember az atomrakéták árnyékában él (lassan több lesz belőlük, mint a fákból), és ez a tény nyomasztja, miért ne derüljön fel egy kicsit, miért ne töltsön vidámabb órákat. Három éve kezdtem ezen az operámon dolgozni. Egészen új zenei megoldást kellett keresnem.

— Mi pedig nagy érdeklődéssel várjuk a bemutatót! Ön korát meghazudtoló munkaién düiettel és kedvvel dolgozik, nemrégen még tanított, közben alkotott, intézte a bel- és külföldi bemutatókkal kapcsolatos, nem kevés izgalommal járó ügyeket. Ha általános síkra vetítjük, hogyan fogalmazná meg, hogyan érheti el az ember önmaga képességeinek megvalósítását? Mi teszi értékessé erőfeszítéseit?

— Szeretnék a hegymászók hasonlatával élni. Fiatalkori tapasztalatból is mondhatom. Az ember kitü/i a célt maga elé: a csúcs elérését. Kitartás kell hozzá, az, hogy az ember ne adja meg magát, bensöleg is lekiizdje az esetleges visszahúzó szándékot. Csak így érhet el eredményt. És persze szorgalommal.

— Sokáig foglalkozott fiatalokkal. Milyennek látja őket?

— Ök egy változó világba születtek bele. A műszaki fejlődés által felvetődő sokféle problémával kell szembenézniük. Fele vannak kérdé sekkel, hogyanokkal és miértekkel. Sok problémával küzdenek.

— 1979-ben megkapta a legnagyobb nemzetközi elismerést, az Unesco zenei díját az opera felvirágoztatásáért és a választott témák huniá uumáért. Tulajdonosa a nemzetközi Herderdijuak is, amelyet Kodály Zoltán ul.iu harmadiknak kapott meg. Nemzeti művész,

I legedett. ha visszatekint?

— Mondjam azt, hogy életein legszebb csalódása ez? Soha nem hittem volna, hogy ezt elérem. C sak azt sajnálom, hogy édesanyám 1964-ben meghalt, és büszke kis anyai szive már nem érhette meg fia sikereit. Azt azonban nem tudom, hogy az alkotásaim művészileg rendben vannak-e? Ahogy említettem, a tehetségnek határai vannak. Ha komponálok, egyedül vagyok a művel. De azután, hogy milyen hatást tesz a közönségre, az már nagyon fontos nekem. S áruljam el azt. hogy a taps még mindig meglep? Mindenképpen arra kell törekedni, hogy művészileg jót alkosson az ember.

Racionalista korunkban is kell a költészet. \z érzelmi szférát érintő szépség utáni vágy szükséges, s meg is van a ma emberében is. A művészetet hitvallásnak tartom. Az önismeret utáni vágy eszközének, a teljesebb emberré válás segítőjének.

Beszélgetett: Hl K I HAM S. ILONA