Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-07-21 / 30. szám
Potsdami körsétánkat egy elmaradt berlini városnézés kárpótolásaként kaptuk. Gerharddal, berlini vendéglátónkkal már jó két órája ücsörgünk az Operncafé preszszójában: várjuk, hogy elálljon végre a bőven csörgő nyár eleji zápor, amely nincs tekintettel a turista rövidre szabott idejére. Az Unter den Linden híres hársainak leveléről kövér cseppekben hull az eső egyenesen a járókelők nyakába. Ilyen időben sétálni, a legelszántabb turistától sem kívánható. S a berlini Pergamon Múzeum megtekintése csak holnapra van beütemezve. Mi hát a teendő? ... Gerhard segít rajtunk. Potsdam egyik legszebb része: a Miklós templom kupolás épülete és a városháza TRAJÁNUSZ CSÁSZÁR DIADALÍVE A Sanssouci park egyik pompás épülete — Ahogy szülővárosomat ismerem, ez képes egész nap így esni — mutat a presszó ablakán túlra. — De ajánlok egy pótprogramot: Potsdamot. Negyven kilométer az út, kocsival alig fél óra. S ott talán nem esik Potsdam. Melyik kultúrát, műemlékeket, történelmet és tipikusan szép német tájat kedvelő világjárónak nem dobban meg a szíve e városnév hallatán? Középkori aranykezű mesterek, kézművesek, ügyes kereskedők és hangyaszorgalmú kisemberek évszázadokkal ezelőtt is már virágzó városa. A mindenkori porosz királyok féktelen hatalmi vágyának és határtalan gőgjének kirakatvárosa, a főúri brutalitás demonstrálására fenntartott kardcsörtető garnizonváros, agyoncicomázott buta úrinőcskékkel és pojáca tisztecskékkel. A kifinomult ízlés és kultúra Európa-szerte ismert fellegvára, amelynek utcáin Voltaire is sétált, s hangversenytermeiben Mozart is bemutatta utolérhetetlen művészetét, s ahol az alkotó ember csodálatos épületekbe és szobrokba öntötte gondolatait. S itt található földrészünk egyik legnagyszerűbb park- és kastélyegyüttese — a Sanssouci —, s ebben a
