Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-07-14 / 29. szám
AHOL MINDENKI MUNKÁJA FONTOS A Kodály-napokat — a csehszlovákiai magyar felnöti énekkarok versenyéi —, amely háromévenként kerül megrendezésre. minden alkalommal nagy figyelemmel kíséri a csehszlovákiai magyarság. Jelentős‘alkalom ez a hazai magyar énekkarok és azok számára, akik szívügyüknek tekintik a kórusmozgalmat. Ünnep mindazoknak, akik felkészülnek és eljutnak Galántára. a Kodály Zoltán nevéhez. lényéhez és emlékéhez kapcsolódó városba és a Mátyusföldre. amely ilyenkor ünnepet várón készül fel lélekben és tettekben a nagy eseményre. A seregszemlék, a találkozók, különösen az országosak — mérföldkövek. Mérföldkövek, amelyeknél időzni kell egy darabig, visszatekinteni a múltban elért eredményekre, kitűzni az újabb fejlődési irányt, feladatokat és természetesen a lehetőségeket, a rejlett tartalékokat. Az énekkari mozgalom a csehszlovákiai magyar amatőr népművészeti mozgalom szerves része és jelentős pillére. Az énekkarok erkölcsi, társadalmi, pedagógiai létjogosultságát, közösségi, emberformáló erejét Kodály Zoltán így fogalmazta meg: ,.Van-e jobb szemléltető eszköze a társadalmi szolidaritásnak, mint a kórus? Sokan egyesülnek valaminek a megvalósítására, amit egyes ember, ha mégoly tehetséges, egymaga nem tud megvalósítani. Ahol mindenkinek munkája egyaránt fontos, s ahol egyetlen ember munkája mindent elronthat.” 1969-ben az 1. Kodály-napok is abból a társadalmi igényből született, hogy az emberek közösen, tömegesen akarják bemutatni tudásukat, a technika korában is hatni az emóciókra, és kiváltani, kihozni az énekesből és a hallgatóságból a legtisztább emberi érzéseket, gondolatokat. Akik nemcsak saját élményeikbe temetkezve szeretnének élni. hanem ezeket a fennkölt gondolatokat, érzéseket másoknak is szeretnék felvillantani. Ilyenkor történik meg a csoda: találkozik valahol gondolatokban és érzelmekben az énekes, a hallgatóság, és kialakul egy olyan légkör, amelyet csak ez a tömegesség tud megteremteni, s amelynek legmagasabb foka a zenei átélés. A II. Kodály-napokat 1972-ben bizalommal várta a közönség és a szereplők, a 111. Kodály-napok 1975-ben tradíciót jelenteit. A magasabb művészi igénnyel összeállított repertoár, annak érzékenyebb, hitelesebb előadása az addigi fáradozások eredménye volt. A IV. Kodály-napok 1978-ban ismét lépcsőfokot jelentettek a magasabb színvonalhoz, mert ebben az évben lett a fesztiválból verseny; amely egyrészt az igényességet növeli, másrészt a versengést. a nyerni akarást oltja a kórusokba és a karmesterekbe, s ha a versengés egészséges alapokon folyik, akkor a művészi szint emelésének szándéka meg is valósul. Az V. Kodály-napokat is a megszokott válogatás előzte meg. A versenybe, amelynek kerületi elődöntői voltak (kivéve Közép-Szlovákiát, ahol a kórusokat működési helyükön hallgatta meg a központi válogató bizottság), a meglévő és működő 60 énekkar közül 25 nevezett. Ezekből választották a 14 énekkart, amely az V. Kodály-napokon részt vett. A jövőben szeretnénk, ha járási versenyekkel kezdődne a ,.Nagy Verseny'", és a járás által javasolt kórus jutna tovább a kerületi, majd onnan a válogató bizottság által javasolt kórus az országos versenybe, ezzel biztosítva, hogy kezdő csoportok is bekapcsolódhassanak a kórusmozgalom „vérkeringésébe”, s ha kezdőként is. de járási versenyen vehessenek részt, ahol lehetőségük van szakmailag tájékozódni, tanulni, más kórusokat meghallgatni, a teljesítményeket összehasonlítani. Ezzel még határozottabbá lehetne tenni a verseny profilját. Itt említem meg, hogy határozott fejlődést és előrelépést jelent az énekkaroknak, ha nem várják meg csak a háromévenkénti Kodály-napokal, hanem bekapcsolódnak azokba a járási versenyekbe is, amelyeket a szlovák énekkarok szántára rendeznek, mert akár az országos döntőbe is eljuthatnak, ha művészi szintjük megfelel az elvárásoknak, a verseny feltételeinek. A Népművelési Intézet zeneosztálya által meghirdeteti minősítési versenybe is bejelentkezhetnek — ahogyan ezt több magyar felnőtt kórus már megtette —, és a több versenyre, bemutatkozásra való rendszeres felkészülés meghozza a maga gyümölcsét. Ezzel a tevékenységgel, és más', közös fellépésekkel, helyi fesztivállal ki lehet tölteni azt az űrt. amely az egyes versenyek között van, és biztosítani a kórusok állandó, rendszeres szakmai fejlődését. Nem elegendő csak a Kodály-napok évében „ráhajtani”. A kórusoknak idejük van a következő versenyig új repertoárral, és annak színvonalasabb tolmácsolásával felkészülni, ami a Kodály-napok művészi szintje emelésének biztosítéka. Fontos az is, hogy az énekkarok vezetői részt vegyenek a szakmai értekezleteken, amelyeket különböző intézmények — többek között a Népművelési Intézet — szerveznek. Az 1982—1985-ös években a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya ismét szervez karvezetöi tanfolyamot. Kár, hogy járási, illetve kerületi szinten nem folyik ilyen képzés, mert akkor a központi tanfolyamon igényesebben, nagyobb szakmai tudásra alapozva, kevesebbet kellene foglalkozni az alapvető zenei ismeretek elsajátításával, és több idő jutna a szakmai, a gyakorlati dirigensi kérdésekre. Az V. Kodály-napokon először volt versenyekre jellemző kötelező mű: Kodály Zoltán Gömöri dal c. szerzeménye. Két — sőt részben — háromszólamúsága ellenére komoly felkészülést jelent a karnagy részére, igényes hangtechnikai előadási kívánalmakat támaszt a kórus minden egyes tagjával szemben. Ezt az énekkarok produkcióinak változatos szintje is bizonyította. Ennek tanulságaként foglalkozni kellene a jövőben azzal a gondolattal, hogy választási lehetőséget adjunk dirigenseinknek — esetleg két kötelező mű közül a kórusunk számára megfelelőt mutathatnák be —. vagy azzal a javaslattal, amely nagyon indokolt: a kerületi versenyre, és az országos versenyre is más-más mű kerüljön kötelező számként. Van azonban a javaslatnak gyakorlati akadálya is, hiszen a kerületi vetélkedők és az országos verseny között alig két hónap áll a csoportok rendelkezésére, s ez nem elegendő egy új, igényes mű magas szintű elsajátítására. Mindkettőt megtanulni és az egyesített kórusok közös számait begyakorolni nem könnyű, sok időbefektetéssel járó munka. Megoldásra váró kérdés ez. amelyet a Központi Énekkari Tanácsadó Testületnek, valamint az érintett karmestereknek meg kell vitatniuk. A másik ilyen probléma a kórusok önálló műsora. Minden énekkar, amely a Kodály-napokon részt vesz, tudása legjavát akarja nyújtani. Az énekkar művészi felkészültségének legjobb ismérve a betanult repertoár, s azon belül is a különböző stüusú kórusművek az egyes zenei korszakokból, a népdalfeldolgozásokon, preklasszikus, klasszikus műveken keresztül egészen a XX. század zenéjéig. Ilyen műsorfelépítés ad ideális képet az énekkar profiljáról, képességeiről, ám az V. Kodály-napokon ilyen széles skálájú műsorblokk előadására nem volt lehetőség. Ez egyrészt az énekkarok dirigenseinek hibája. A versenyfelhívást ismerték: 15 perces műsorban kell elképzelésüket megvalósítani. Többen túllépték az időt. nem mutathatták be teljes műsorukat. Sajnos, végül még a 15 percből is lefaragódott három, s bár a rendezők indokai elfogadhatók voltak, mégis elgondolkodtató e tény. Országos versenyeken 15—20 perces teljes, tiszta műsoridőt énekelhetnek a kórusok. Ebbe nincs beszámítva a taps, sem a fel- és levonulás. Ezt a „rangot” a Kodály-napok is megérdemlik. Az V. Kodály-napok teljes dramaturgiája, igényes műsorválasztása kerek egész volt, amely — az említett hiányosságok ellenére is — tartalmazta az összes műsorösszeállítási követelményt. Az énekkarok most is „feljebb tették” saját mércéjüket, tehát továbbra is a progresszív fejlődés útját jelzik. Énekkarainknak fokozottabb gondot kell fordítani a hangképzésre, amely állandó problémát jelent még. a hangok értékének pontos betartására, a tisztább intonációra, a dallamívek kiéneklésére, az átélt muzsikálásra, amelynek hiányát az idén részben az okozta, hogy csak az énekkarok teljes műsorblokkjának leéneklése után hangozhatott el a taps (időmegtakarítással indokolták), nem volt megteremtve a lehetőség a közönség visszajelzésére. A Kodály-napoknak az évek folyamán kialakult a zeneértő közönsége, amely reagálásával, az énekkarok felé sugárzó bizalmával a legjobb feltételt nyújtja a „muzsikáláshoz”. biztos talajt ad a produkció előadásához, tévedhetetlen optimizmust sugall. Hagyjuk a közönséget tapsolni, az énekkar kiváltotta érzelmeket megfogalmazni, viszonozni. Ez az éneklők átélését fokozza. Az V. Kodály-napok énekkari versenyén a bíráló bizottság a következő döntést hozta: az I. díjat a kassai (Kosice) CSERMELY kórusnak Havasi József vezénylésével, a II. díjat a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Városi Művelődési Ház vegyeskarának Jarábik Imre vezénylésével. a III. díjat megosztva a pelsőci (Piesivec) női karnak, Samu Katalin vezénylésével. valamint a komáromi (Komárno) Szakszervezetek Háza Lyra vegyeskarának Anton Kristóf vezénylésével ítélte oda. A bratislavai Népművelési Intézet különdíját — a legjobb műsorösszeállításért a CSEMADOK zsérei (Zírany) h. sz. vegyeskarának, Simek Viktor vezénylésével; — az átélt zenei előadásért a CSEMADOK komáromi h. sz. vegyeskarának. Stubendek István vezénylésével: — a kimagasló művészi teljesítményért és a legtisztább intonációért a kassai CSERMELY kórus, Havasi József vezénylésével — kapták. Elhangzott az utolsó taktus is az V. Kodály-napokon. A rendezőszervek, a járási, a városi intézmények, igényes, pontos munkát végeztek, mindent megtettek azért, hogy az V. Kodály-napok minden résztvevője jól érezhesse magát. A galántaiaké a Kodály-napok. Tudatosan tették magukévá, büszkén vállalják a többletmunkát, szeretettel teszik. A kórusok művészi teljesítményükkel köszönték meg a vendéglátást. Az utolsó záróakkordokban és azok visszhangjában sokat ígérőén zengtek a VI. Kodály-napok megnyitó fanfárjai. .. Hritz Júlia ’j5 ’s MU <2 < —i p >О oí-< f-Z О
