Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-07-07 / 28. szám

Családi kör ÖNMEGVALÓSÍTÁS A CSALÁDBAN * önmegvalósítás az ember természetes A célkitűzései közé tartozik. Ez hosszú és / Ж M összetett folyamat, időben tulajdonkép­­pen az egész emberi életet felöleli. Van egy hosszú előkészületi szakasza a felnőtt kor határáig, az egész felnőtt kor pedig a kibontakozás szakaszának tekinthető. Maga az önmegvalósítás értelmezhető sokféleképpen: önmegvalósulás a munkahelyen, az élet valamilyen jól körülhatárolható területén, például a családi életben, az ember valamilyen sajátos képességének kibontakoztatá­sa útján stb. Bennünket az önmegvalósítás olyan módja érdekel, mely képes összhangot teremteni az ember sokféle önmegvalósítási lehetősége között: egyrészt az intim (privát) családi, a tágabb munkahelyi és a legszélesebb társadalmi-közéleti között. Másrészt összhangot a félj és a feleség önmegvalósítási törekvései között. Az érthető­ség kedvéért megjegyezzük, hogy az önmegvalósulás nem más, mint a sokrétű emberi szükségletek kielégíté­sének folyamata. Attól függően, hogy milyen mértékét érjük el az önmegvalósításnak, változnak életérzéseink, életkedvünk, cselekvőképességünk, de értékítéletünk is. Külön jelentősége van az önmegvalósításról beszélni fiatal házasok esetében. A különös jelentőségét az adja. hogy éppen ebben a biológiai korban jelentkeznek először nagy erővel az ember ilyen irányú törekvései. ebben az életkorban éppen az élettárs hatására, a házasság következményeként átalakulnak a szükségle­tek és újak keletkeznek, most fogalmazódnak meg először a különféle önmegvalósítási törekvések össz­hangba hozásának követelményei is. Mindennél még fontosabb az, hogy egy viszonylag rövid, néhány éves türelmi periódus után kritikus időszak következik be: a házasság válsága. Ezt kiválthatja az önmegvalósítás egyenetlen mértéke is a két házastárs között, és főleg ennek értékelése. Van-e összefüggés az önmegvalósítás mértéke és a családi élet minősége között, és ha igen, melyek a törvényszerűségei ? w Ma már ritka az az ember, aki önmegvalósulását csak a családi életben betöltött szerepre kívánná korlátozni. A társadalom fejlődése hozta magával, hogy erre az önmegvalósulási térre épül egy következő, tágabb lehe­tőség: a munkahely adta önmegvalósulás. Minden fi­atalnak természetes elképzelései vannak a munkahelyi érvényesülésről, önmegvalósulásról. Ez mind a nőkre, mind a férfiakra vonatkozik. Minden embernél találunk olyan további önmegvalósulási törekvéseket, amelyek a család és a munkahely keretein túl keresik megvalósulá­si terüket. Az ember akkor érezheti úgy, hogy sikerült önmagát megvalósítani, ha e hármas lehetőségét összhangba tudja hozni. H3 lő] A család olyan rendszer, amelynek minden eleme állandó kölcsönhatásban van egymással. Ennek megfe­lelően a házastársak önmegvalósulása sem zajlik egy­mástól függetlenül. Hiba lenne itt olyan összhangról álmodni, amely mechanikus egyenlőséget keres a férj és a feleség önmegvalósulása között. Nehezen érhető el, hogy egyazon időben mindkét házastársnak egyszerre teljesüljenek a családi életre, a munkahelyi érvényesü­lésre és az azon túlmutató szférákra vonatkozó ambíciói. A hagyományos családban a feleségnek általában „bő’- tere van a családi életre vonatkozó elképzelései megvalósítására. Szükebb és tágabb környezete is szinte kényszeríti, hogy elsősorban itt bizonyítsa rátermettsé­gét, ide összpontosítsa önmegvalósulási törekvéseit. Ez­zel szemben a férjnek elnézik, hogy ambíciói elsősorban nem a családra, hanem a munkahelyre vagy egyéb területekre összpontosulnak. Addig, míg mind a férjet, mind a feleséget kielégíti a rá „kiszabott” élettér, az önmegvalósulás mértékében, minőségében és jellegében mutatkozó különbségek nem válnak konfliktusok forrá­saivá. A baj csupán az. hogy ilyen „hagyományos” család ma már alig van. A gyorsan változó társadalmi körülmények hatására a nők egyre inkább a férfiakkal egyenlő jogokat követelnek az élet minden területén, így önmegvalósulásuk köre természetes módon teljed ki az élet minden területére. A tapasztalat az. hogy a társadalom általában már elfogadta az egyenjogú nő (feleség) gondolatát. A gon­dot az okozza, hogy általában a férjek (férfiak) az egyenjogúsítás folyamatai túl gyorsnak, előkészítetlen­nek, a nők pedig lassúnak és művileg késleltettnek látják. Ezért van az, hogy a férjek például általában elismerik feleségük jogát a családi életen túli sikerekre, de konkrét esetekben különböző tényleges és kitalált okokra hivatkozva azok családi feltételeinek megterem­tésével nem mindig járulnak hozzá elérésükhöz. Az ilyen esetekre célozva gondoltunk az előbb arra, hogy a jó családi élet föltétele nem a feleség és a félj egyenlő mértékű és jellegű önmegvalósulása, hanem egy olyan összhang megteremtése, amely mind a férj. mind a feleség számára demokratikus módon elismeri azok egyenlő jogát a mindennemű önmegvalósulásra, és egyben kialakítja ennek mindkét fél sajátosságait figye­lembe vevő és elismerő „ütemtervét”. Fontos feltétel, hogy elistneijük az egyes önmegvaló­sulási területeken (családi élet, munkahely, társada­lom—közélet) elért sikerek egyenrangúságát. Ne higgye azt a férj, hogy a jó munkahelyi teljesítményéért a családi élet rendszerében nagyobb elismerés jár, mint például a pólyásbaba gondozásáért. Már csak azért sem állíthatók ezek rangsorban egymás fölé. mert a valóság­ban egymás föltételei: családos férj csak úgy érhet el tartós munkahelyi sikereket, ha felesége gondját viseli gyermekeinek és fordítva. A feleség csak akkor töltheti be sikeresen családanyai szerepét, ha a férj munkájával megteremti ennek anyagi föltételeit. Azokban a csalá­dokban, ahol sikerült időben létrehozni az egyes szere­pek — feladatok—, teljesítmények elvi egyenlőségéről szóló társadalmi szerződést, nem fordulnak elő konflik­tusok. Bevezetőként azt mondtuk, hogy az önmegvalósítás az ember célkitűzései közé sorolandó. Most mégis azt kell mondanunk, hogy abban a vonatkozásban, ami­lyenben mi beszéltünk róla. inkább eszközként értelme­zendő: a harmonikus családi élet eszközeként. Egészen nyilvánvaló, hogy a harmonikus családi, életet élőknél mind a férj. mind a feleség kölcsönös tiszteletben tartja egymás önmegvalósulási törekvéseit, és éppen ezek a megvalósulási törekvések járulnak hozzá a családi élet­tel való elégedettség fokozásához. Érthető: a család ha közvetett módon is, hozzásegített a sikerhez. A. Nagy László pszichológus •£> j> s z •< > b СЯ СЛ N1 о Z О J.

Next

/
Thumbnails
Contents