Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-07-07 / 28. szám
tükörképe lesz a rátarti kirájyi család igényeinek. Ezt az igyekezetüket siker koronázta, mert Drezdából valóban földrészünk egyik legszebb városa lett — egészen 1945-ig —, amelyben a műemlékek összefüggő városrészeket alkottak. A látnivalók zöme az Elba bal partján fekvő városmagban az egykori királyi székhely közelében, az Altmarkt, a Neumarkt és a Színház-tér körül volt található. Közülük is kiemelkedett a Zwinger, a híres múzeum és levéltár, a csodálatosan szép barokk palotaegyüttes, amely vonzotta a turistákat a világ minden tájáról. S az emlékezetes bombázás pontosan ezt a pótolhatatlan kincset tette a földdel egyenlővé. Ma már — az NDK párt- és állami szervei, az egész dolgozó nép odaadó és tervszerű munkája nyomán — lassanként feltámad ez a városrész. A legelső helyreállított épület a Zwinger volt, amelyet sok ezer régi fotó, rajz, visszaemlékezés alapján építettek újra az NDK restaurátorai, pontosan olyannak, amilyen a pusztító bombázás előtt volt. A Képtárból, a Történelmi Múzeumból s az egész sor egyéb érdekességből álló épület kétségkívül a leggyakoribb turistacél Drezda városában. Mindenkit elbűvöl a Zwinger építészeti stílusának csodálatos tisztasága, a barokk pompa, az összhang tökélye. A példásan felújított és karbantartott épületegyüttest, a szebbnél-szebb kiállítási termeket látva, az ember el sem akarja hinni, hogy mindez romokban hevert, hogy a csodálatos oszlopokat, szobrokat s egyéb értékeket darabokból szedték össze, kitartó türelemmel és odaadással. Maga az épület megálmodója, Daniel Pöppelmann — a 250 éve élt mester — is minden bizonnyal elégedett lenne a restaurátorok munkájával. A Zwinger megtekintése egésznapos program, ha egyáltalán megtekinthető. Hiszen nem olyan egyszerű elszakadni Tizian, Raffael, Rembrandt, Van Dyck, Rubens, Dürer, Velasquez és a többi festőnagyság képétől. Az óramutató azonban könyörtelenül rohan, s a látogató kétségbeesetten jön rá, hogy jóformán semmit sem látott a Zwingerből. Talán majd legközelebb. Mert a város többi részét is meg kell ismerni. A látogató türelmesen várakozik a Körnerplatzról induló felvonó előtt, hogy a város fölötti magaslatról, a TV-toronyból is megnézze a lüktetű életű, sebeit gyorsan begyógyító, egyre szépülő Drezdát, amelyben alig találkozni öregekkel, ám annál több a gyerek, a babakocsit toló apuka (NDK-specialitás?) s a fagylaltot nyalogatva mellettük sétáló anyuka. A kékesszürke vizű nagy folyón, az Elbán egymást éri a hajók, sok közöttük a csehszlovák felségjellel úszó vízijármű; a hidakról járókelők integetnek a hajók utasainak. Gyors motorosok siklanak a hullámzó víztükrön, a parton párocskák andalognak önfeledten. Valamilyen belső nyugalom és biztonság árad a drezdaiakból. Az okát kutatva, arra gondol az ember, hogy ez a békéből, a békés élet tényéből ered. Mert ezek a mai drezdaiak a dantei poklot csak a város irodalmi színpadjairól ismerik; ok már nem élték át, mint szüleik, nagyszüleik közel négy évtizeddel ezelőtt. Az eltakarított romok (még mindig akadnak) helyén épülő modern lakóházakban az NDK fiatal polgárai laknak, ők népesítik be esténként a város központjának számitó gyönyörűen kiépített Prager strassét. (Prágai utcát); ők csevegnek gondtalanul a békés élet biztonságával az Astoria presszójában, ők gyönyörködnek a pompás látképében a Loschwitzer-magaslaton az étterem teraszán, ök igyekeznek a város számos színházába, mozijába, koncerttermébe, ha az Elba partján leszáll az este, és az utcákat ragyogó fényárba vonják a színes lámpák, reklámcsövek. Csak az a fontos, hogy Dante poklának bugyrai a jövőben maradjanak meg a remekműben, és soha senkinek ne legyen alkalma arra, hogy valahol, valakikkel az életben is „eljátszassa". Mint Drezdában, Lidicében, Oradourban vagy Sztálingrádban. Szöveg és képek: Agócs Vilmos HEINRICH BÖLL KMH/IRIMb BLUM (MSZTETT TISZTESSÉGÉ Gemmelsbroichban laktunk, ahol hét végén, ha nagy volt a kirándulóforgalom, alkalmi konyhai kisegítő, néha felszolgáló is voltam a Kloog vendéglőben. Már egy fél év múlva leküzdhetetlen ellenszenvet éreztem a férjem iránt. Erről részleteket nem szeretnék közölni. Otthagytam a férjemet, és beköltöztem a városba. A válást az én hibámból mondták ki. hűtlen elhagyás miatt, és így újra felvettem a leánynevemet. Eleinte Else Woltersheimnál laktam, aztán néhány hét múlva álláshoz jutottam dr. Fehnern hites könyvvizsgáló házánál mint házvezetőnő és mindenes. Fehnern doktor úr lehetővé tette, hogy esti meg továbbképző tanfolyamokra járjak, és letegyek egy szakvizsgát, vagyis gazdasszonyi államvizsgát. Fehnern doktor úr nagyon kedves és nagyon nagyvonalú volt, ott is maradtam nála, miután letettem a vizsgát. 1969 végén a doktor urat letartóztatták tetemes adócsalásokkal kapcsolatban, amiket azoknál a nagy cégeknél állapítottak meg, amelyeknek ő dolgozott. Mielőtt elvitték volna, átadott nekem egy borítékot, háromhavi fizetéssel, és arra kért, hogy ezután is lássam el a dolgomat, visszajön ő hamarosan, mondta. Én még egy' hónapig maradtam, elláttam az alkalmazottait. akik adóhivatali emberek felügyelete alatt dolgoztak az irodájában, tisztán tartottam a házat, rendben a kertet, és a mosásra is volt gondom. Mindig hordtam Fehnern doktor úrnak a tiszta fehérneműt a vizsgálati fogházba, ennivalót is, leginkább ardennes-i pástétomot. amit még Gerbers hentesnél tanultam csinálni, Kuirban. Utóbb az irodát bezárták, a házat lefoglalták, ki kellett ürítenem a szobámat. Fehnern doktor úrra, úgy látszik, sikkasztást meg csalást is rábizonyítottak, és szabályos börtönbe került, ahol továbbra is rendszeresen meglátogattam. Visszaadtam volna neki azt a kéthavi béremet is, amivel még tartoztam. Ezt valósággal megtiltotta. Nagyon hamar találtam állást, dr. Blornáéknál; őket Fehnern úr révén ismertem meg. Blomáék a Südstadt-kertvárosban laknak. egy bungalóban. Kínálták, hogy lakjak ott. de nem vettem igénybe, végre független akartam lenni, és foglalkozásomat inkább mint szabad foglalkozást folytatni. A Blorna házaspár nagyon jóságos volt hozzám. Dr. Blornáné segített hozzá — egy nagy építészeti tervezőirodában dolgozik — az öröklakásomhoz, a déli bolygóvárosban, amit azzal a mottóval hirdettek, hogy „Folyóparton lakni elegancia”. Blorna doktor úr mint ipari jogász és Blorna doktorné mint építész jól ismerték a tervet. Blorna doktor úrral kiszámítottuk, hogy mibe kerül, kamatostul meg részletestül egy nyolcadik emeleti kétszoba-konyha-fürdőszobás lakás. és mert én időközben félre bírtam tenni 7000 DM összegű megtakarított pénzt, a Blorna házaspár meg jótállt nekem 30 000 DM hitel erejéig, 1970 elején már beköltözhettem a lakásomba. Eleinte havonként minimum 1100 DM terhet viseltem, de mert a Blorna házaspár az étkezésemet nem számította be, sőt Blornáné mindennap még juttatott is nekem egy kis ételt-italt, nagyon takarékosan tudtam élni, és hamarébb letörleszthettem a hitelt, mint eleinte számítottam. Négy éve vagyok a házvezetőnőjük, önállóan vezetem a háztartást, munkaidőm reggel hét órakor kezdődik, és körülbelül délután tizenhat óra harmincig tart, addigra megvagyok a házi munkával meg a takarítással, a bevásárlással, előkészítem a vacsorát. Az egész mosást, mosatást is én intézem. Tizenhat óra harminctól tizenhét harmincig a saját háztartásommal foglalkozom, aztán általában ledolgozok még másfél-két órát Hiepertzéknél, egy nyugdíjas házaspárnál. Szombati és vasárnapi munkáért mind a két helyen külön pénzt kapok. Szabad időmben alkalmilag a Kloft-féle közvetítőnek dolgozom, vagy fogadásokon, estélyeken, esküvőkön, vacsorákon, bálokon segédkezem, többnyire mint egyénileg szerződtetett gazdasszony, átalány ellenében és saját kockázatra, néha meg a Kloft cég megbízásából. Kalkulációs, szervező és tervezőmunkát végzek, néha főzök meg felszolgálok is. Havi bruttó bevételem átlag 1800—2300 márka. Az adóhivatalban szabad foglalkozásúnak számítok. Adómat, biztosításomat magam fizetem. Ezt az összes ügyet.. . adóbevallást stb. a Bloma-iroda intézi nekem, díjtalanul. Van egy Volkswagenoni. 1968-as típusú, ezt Werner Klormer, a Kloft cég szakácsa adta el nekem, kedvező áron. Nagyon körülményes volt már a különböző és változó munkahelyekre tömegközlekedési jármüveken eljutnom. És a kocsival olyan jól bírok mozogni, hogy távolabb fekvő szállodákban rendezett fogadásokon meg ünnepségeken is bedolgozhatok.” (folytatjuk) Ш ^
