Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-20 / 3. szám
Kuckó A SZEGÉNY EMBER ÉS- MAGYAR NÉPMESE -Kidőlt kemencének bédőlt oldalában, az Óperenctástengeren túl, hetedhét országon innét: volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Felfaltak ezek mindent, már nem volt a háznál egy béfaló falás, amit a szájukba dughatott volna a szegény ember. Mit csináljon, merre facsarod jék? Ó bizony elmegyen szolgálatot keresni. De vén volt szegény feje, béjárt országot-világot, senki lélek fel nem fogadá. Haj! búsult a szegény ember, hogy szinte felveté a bánat s a szomorúság! Mi lesz azzal a sok gyermekkel! Mire ö visszakerül, mind éhhalállal halnak meg. Amint így renyekednék, bucsálódnék magában, csak elibe toppant az ördög. Megkérdezi ez: — Hová mész, te szegény ember? — Én bizony, édes ördögöm, elindultam szógálatol keresni, de senki lélek fel nem fogad. Azt mondja az ördög: — Egyet se évődjél, te szegény ember! Jere velem, én felfogadlak. Meg is alkusznak, kezet csapnak, s elmennek az ördög házához. — No, te szegény ember — mondja az ördög —, itt neked egyéb dolgod nem lesz, csak fát kell hordanod az erdőből s vizet a kútból. De hogy szómat össze ne keverjem, az ördögnek is annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Elsőbb az ördög ment el vízért, s hozott egyszerre egy ötvenvedres hordóval, de ezt az ördögkölykek egy hajtásra mind kiitták, s meg sem kottyant. Azt mondja az ördög: — Már most csak meni el, te szegény ember, s hozz te is egy hordócskával. Aj, megijedt a szegény ember! Hogy tudjon ő ötvenvedres hordóval hozni, mikor neki még egy vedel' is sok. Kapja magát, s egy ásóval elkezdi a kutat körülásni. Odamegy az ördög, s kérdi: — Mit csinálsz, te szegény ember? Azt feleli a szegény ember: — Én bizony azt gondolám, hogy egyet sem kínlódok a vizhordással, hanem egyszerre az egész kutat hazaviszem. — Jaj, ne tedd azt, te szegény ember — mondja az ördög nagy megijedve —. inkább hordok én ezután is. — Jól van no — hagyja rá a szegény ember —, csak többet ne is küldj engem vízért. Másnap elmegy az ördög az erdőbe, s hoz egy jó hát fát, hogy volt legalább két öl benne. De az is úgy elfogyott egy nap, mintha nem is lett volna. Harmadnap elküldi a szegény embert, hadd hozzon ő. El is megy ez, vesz egy nagy kötelet, s azzal az erdőt körül kezdi keríteni. Kérdi az ördög: — Mit csinálsz, te szegény ember? — Én bizony hazaviszem egyszerre az egész erdőt, hogy ne kelljen annyit fáradni. — Jaj, ne vidd, te szegény ember, inkább viszek én ezután is. A szegény ember nem is bánta, s elmentek haza. Hanem az ördög szeretett volna már megmenekedni a szegény embertől, mert erősen megijedt a nagy erejitől. Kérdi tőle, hogy mit fizessen az eddigi szolgálatjáért, mert nem tudja tovább tartani. Azt mondja a szegény ember: adjon, amit akar, megelégszik vele. — Jól van — mondja az ördög —, menj le a pincébe, van ott tizenkét hordó réz, tizenkét hordó ezüst s ugyanannyi arany, abból egy zsákot tölts meg s vidd el. AZ ÖRDÖG A szegény ember pedig egyet gondol, tizenkét bívalybőrből csinál egy zsákot, azt megtölti csupa arannyal, s azt mondja az ördögnek, hogy ha azt a zsákot oda nem viszi, ahová ő parancsolja, hát fiástul, mindenestül elpusztítja. Szörnyen megijedt az ördög, felkapja a zsákot, s viszi a szegény ember után. Mikor egy jó darabot mentek volna, akkorát prüsszent az ördög, hogy a szegény ember ijedtiben hátraszökik vagy tizenkét lépésre. Kérdi tőle az ördög: — Mi baj, szegény ember? — A pipámat ejtettem el — feleli a szegény ember. No! — továbbmennek, s az ördög ismét prüsszent egyet, de akkorát, hogy a szegény ember hátraszökött vagy ötven lépésre. Kérdi az ördög: — Mi bajod, te szegény ember? .— Elejtettem a zacskómat — feleli a szegény ember. * Jól van. Továbbmennek, s estére kelve megérkeznek a szegény ember házához. Hát — teremtő szent istenem! — egy egész ármádia gyermek omlik ki a házból, s futnak nagy rongyosan az apjuk elé! Meglátja az ördög azt a teméntelen sok gyermeket, elkiáltía magát — „Thyű, aki áldója van! Ennyi még nekem sincs!“ s azzal nagy szörnyülködve ledobja a zsákot, s úgy elfutott, mintha a szemit vették volna ki. A szegény ember pedig boldogul élt a sok pénzből, s máig is élnek, ha meg nem haltak. Holnap legyenek a ti vendégeitek! Nagy Zoltán illusztrációja KEDVES GYEREKEK! Játsszunk újra a nyelvvel! Nem mindegy, hogy a rokon értelmű melléknevek közül melyiket használjuk. Mondhatjuk-e, hogy ó ember? Nem. Helyette a következő melléknevekből válogathatunk: öreg, vén, agg, idős, koros, éltes. De az sem mindegy, hogy ezek közül melyiket választjuk. Bizonyára furcsállnátok, ha a mesében éltes boszorkányról olvasnátok vagy öregapó helyett vén apóról. A boszorkány szóhoz hangulata szerint a vén melléknév illik. <Az éltes, idős, koros inkább tudományos, hivatalos szövegben van a helyén. Az ó melléknév jól illik az év és a bor főnévhez: óév, óbor. Már annyira összeforrtak, hogy egybe is Írjuk őket. Egyes melléknevek a túl gyakori használat következtében elkopnak, elszürkülnek, színtelenné teszik a beszédünket. Ilyen például a ROSSZ. Keressetek helyette találóbbat! Ha rossz a szék — rozoga a cipő -.................... a bor —.................... a befőtt — ................... a tejföl -.................... a dolgozat —.................... az idő -.................... Válogathattok: zimankós, hibás, savós, penészes, savanyú, pimpós, lyukas, kopott, romlott, törött. A megoldást küldjétek be címünkre: o Nő szerkesztősége. 897 36 Bratislava. Martanovicova 20. KULCSÁR FERENC A hold asszonya MARIKÁNAK Ha én csillagpásztor lennék, csillagok közt lassan mennék, fénykörökben lépnék puhán s ha ostorom pattintanám, szép szelíden reám nézne minden csillag s megigézve lépnék a Hold udvarába: szikrázó, fehér havára. Belesnék a Hold ablakán, ámulnék a Hold asszonyán: ezüst tükörben álldogál, táncol a fény sugár haján, ujjain gyémánt ékszerek, két karján fény-karperecek, drágakő szeme gyöngyöt szór, fehér éneke gyöngyén szól s az éjszakát oltalmazva ragyog haja zuhatagja. Majd csöndesen megfordulnék, csillagok közt tovamennék, s visszatérnék milliárdszor, hogyha lennék csillagpásztor.
