Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-30 / 27. szám
Kuckó SOÓKY LÁSZLÓ versei Kakas Kakas, kakas, te nyakas! a sarkantyúd hány aranyas ? Kettőért vettem az egyiket, kettőért a másikat. Két sarkantyúm négy aranyas! Béka-lagzi Hej a búcsi Béka tóban Lagziznak a békák Béka Berci kalapjához Tűzik a bokrétát nyárson sütik a szúnyogot combot kap a vőfély a gázsik sem panaszkodnak nagy ma itt a bőség ezer torkú zenekarnak ezeregy a hangja táncolnak a béka-párok cifrázza a banda hajnalig tart a vigalom ám de virradóra elcsitul a heje-huja mintegy vezényszóra s mert egy nyalka gém-gavallért fölkeltett az éhség fejest is ugrott a tóba a brekegő népség Kakas, kakas, te nyakas! A taréjod hány aranyas ? Minden csúcsa három garas. Kakas, kakas, te nyakas! Fényes tollad hány aranyas ? Három pénz, ha egyenes, kilenc pénz, ha görbe, ilyen tollad ha lenne nézhetnéI tükörbe! *4\f KEDVES GYEREKEK! Vannak olyan találós kérdéseink. amelyek a szótagoláson alapulnak. Ilyenekből közlünk most néhányat. A ti feladatotok pedig nemcsak az, hogy megfejtsétek ezeket, hanem az, hogy magatok is próbáljatok ilyeneket szerkeszteni. A megfejtéseket és saját találós kérdéseiteket küldjétek be címünkre: a Nö szerkesztősége. 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. Melyik sóval nem lehet sózni? Melyik tűvel nem lehet varrni? Melyik fával lehet muzsikálni? Melyik tó gurul keréken? Melyik porban lehet tejet tartani? BENEDEK ELEK A szamár meg az oroszlán Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, de még az üveghegyen is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szamár. Ez a szamár elindult, hogy lásson országot-világot. Amint megy, mendegél. találkozik egy oroszlánnal. Megnézi az oroszlán erősen a szamarat, mert még ilyen nagy fulü állatot nem látott világon való életében, s kérdi tőle: — Hát te ki vagy s mi vagy. le füles? Azt mondja a szamár: iá. iá! Én a bárányok királya vagyok — No bizony, ha a bárányok királya vagy, hadd lássuk, melyikünk erősebb. Itt van egy fa. ni! Húzd le annak a tetejét a földre. — Húzd le előbb te — mondotta a szamár aztán én is lehúzom. Az oroszlán nagyot ugrott, derékon fogta a fát, s lehajlította a földre. — Hisz ennél én többet tudok — mondta a szamár, s mikor éppen az oroszlán el akarta ereszteni a fa tetejét, megfogta, belekapaszkodott, de abban a pillanatban fel is lódította a fa, s úgy eldobta a szamarat, hogy a fától egy puskalövésnyire esett le. Éppen egy bokor tövébe esett a szamár, ott guggolt egy nyulacska, azt estében agyonütötte. 1 elkapta a nyulat a szamár, s vitte-az oroszlánhoz. EHje ] Látod-e. ilyen erős Vagyok én! Az oroszlán egy kicsit elszégyenlette magát, de mégis azt mondta: No, próbáljunk még egyet. — Én nem bánom — mondta a szamár —. de azt előre megmondom neked, hogyha a fél fülemet hátracsapom, akkor még csak fél haragban vagyok, de mikor a másik fülemet is hátracsapom, akkor szaladj, amerre látsz, mert különben vége az életednek. „Hej! — gondolta az oroszlán — ennek fele se tréfa”, azzal uccu, nekirugaszkodott az erdőnek, szaladott, ahogy tudott. Amint szalad, jön szembe vele egy farkas. — Hát te hova szaladsz, oroszlán? — Jaj. ne is kérdezd! Találkoztam a bárányok királyával s azt mondta nekem, ha a fél fülét hátracsapja, akkor csak fél haragban van, de ha a másikat is hátracsapja, vége az éltemnek. — De már én szeretném látni azt az állatot — mondotta a farkas. — Gyerünk vissza, ketten csak elbírunk vele. — Nem megyek én — mondta az oroszlán. — Ne félj, csak gyere. Csinálok egy nyírfa gúzst, abba beletesszük a nyakunkat, együtt élünk, együtt halunk, ne félj. Na, ebbe bele is nyugszik az oroszlán. A farkas hamarosan nyírfa gúzst csinál, beledugják a nyakukat. mennek, mendegélnek. s egyszer csak meglátják a szamarat. A szamár is meglátja őket, s hátracsapja az egyik fülét. — Látod-e — mondja az oroszlán —. az egyik fülét már hátracsapta, forduljunk vissza, amíg csak fél haragban van. — Gyere csak, gyere — biztatta a farkas —, ne félj tőle. Egyet-kettőt lép még az oroszlán nagy nehezen, de mikor a szamár a másik fülét is hátracsapta, hirtelen megfordult, akart, nem akart a farkas: vitte őt is magával, szaladott esze nélkül. Egyszerre csak a farkas földhöz vágja magát: úgy megszorította a gúzs a nyakát, hogy felfordult s megdöglött. Megáll az oroszlán, nézi a farkast, hogy mi történt vele. A farkasnak ki volt látva a szája, s az oroszlán azt hitte, hogy reá vigyorog, nevet az ő gyávaságán. Mondta az oroszlán: — Hiszen neked nevetség, de nekem ijedség! Azzal otthagyta a farkast, hátra sem mert nézni, világgá szaladott. Ha az oroszlán el nem szaladt volna, az én mesém is tovább tartott volna.’
