Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-30 / 27. szám
UTAZZON VELÜNK! Hetedhét határ tt ít Nincs szüksége szállodára, útlevélre, bőröndre, poggyászra, sőt pénzre sem, ha velünk utazik. Igaz, csak képzeletbeli, játékos utazásra invitáljuk, de egész nyáron jól szórakozik majd, ha velünk tart. Ismeretlen városok világhírű szülötteit, egy-egy várost híressé tett alkotót és alkotást mutatunk majd be, mondásokat és verseket idézünk, dalokról szólunk, persze közben ezt-azt eltitkolunk, elhallgatunk, hogy legyen miért előkeresni a lexikonokat, útikönyveket, visszaidézni régi slágereket, keresgélni kedvenc költőink verssorai között. Az Önök dolga csupán az, hogy már most biztosítsák lapunk következő TABUK ÉS SZOKÁSOK Ahány ház, annyi szokás — tartja a közmondás. Nincs ez másként az országokkal sem. Minden népnek, nemzetnek vannak megrögzött szokásai, amelyekre kényes. Ezekre ügyelni kell, ha azt akarjuk, hogy külföldi utazásunk kellemes legyen. A felkeresni kívánt országot tehát érdemes előre tanulmányozni. A Német Szövetségi Köztársaságban például mindennél előbbre való a pontosság. Találkozóra sohase érkezzünk késve. Az asztalnál pedig várjuk meg. amíg vendéglátónk felemeli poharát, és így szól: „Prosit!" További hasznos apróságok: az almát sohase vágjuk fel késsel, s a desszert előtt ne gyújtsunk rá. A németekről tudni kell még. hogy újabban megölelik egymást, mert „nemzetközibbek" akarnak lenni. A túlzott udvariasság láttán azonban bizalmatlanok. A „kisztihand"-ra nevetnek, mert mulatságosnak tartják. (Bécsben viszont ez igencsak járja!) Nagy-Britanniában ajánlatos mielőbb megszokni a britek nagyfokú tartózkodását és látszólagos hidegségét. Egyetlen angol ember sem szólítja meg azt, akit nem mutattak be neki. Kivétel: ha süllyed a hajó. Ez esetben elkerülhetetlen a beszéd, de még itt is legjobb valami személytelen megjegyzést tenni. Például ilyet: ..Oh. I suppose something must have been wrong here . . ." Itt valami nem stimmel ... Az ismert anekdota szerint ők legalábbis ezt teszik. Hogy van? Ez angolul így szól: „How do you do?” Ha elhangzik a kérdés, eszünkbe ne jusson felelni rá. Inkább ismételjük meg mi is az egészet: „How do you do?” így korrekt. így tökéletes és ami a fő: így angolos. Valójában senkit sem érdekel, a másik hogyléte. Különben is. az angolok azt vallják: saját bajunkról beszélni illetlenség. Angliában ne próbáljunk elegánsak lenni! Ami „brand-new”, vagyis vadonat új, azt gyűlölik. Nem barátai a kézrázásnak sem. Ezt csak a félig vad európai népség, a ..continental people” teszi. A skótokat ne nevezzük „scotch”-nak. Ez a kifejezés. így. whiskyt jelent. Készséggel ismerjük el viszont, hogy Skócia fedezte fel a golfjátékot, a pástétomot, a whiskyt és egy kikötői tűzvész után — a füstölt lazacot. A skótok különben nem spórolós emberek. Inkább könnyű kezűek és többnyire gálánsak. Skót vicceket tehát ne meséljünk Edinburghban. Franciaországban nem kell megsértődni, ha vendéglői étkezés végén szó nélkül hozzák a számlát. A párizsi taxit ne tévesszük össze az irodalmi szalonnal. A sofőrök gyakran kiírják a műszerfalra: „Kérjük, ne beszélgessen velünk!” Reklamálni kár. s a túlzott udvariasságot se kérjük tőlük számon. Sztereotip válaszuk : „Az ilyesmi már csak a Balzac-regényekben létezik." A spanyoloknál két tabu van: a szerelem és a bikaviadal. Előbbiről lehet beszélni, de csak személytelenül. Eszünkbe ne jusson házigazdánk feleségének bókot mondani. Életveszélyes vállalkozás. És ne próbáljuk a spanyolokat meggyőzni a bikaviadal értelmetlenségéről. Aki eljut Portugáliába, bizonyára megrökönyödik azon. hogy itt még effajta megszólítások vannak divatban: „Kegyességed", „Excellenciád“, „Nagyságod“ ... A finomkodó jó modorra errefelé nagyon sokat adnak. A turista ne feledje el. hogy a legnagyobb otrombaságnak számít, ha valaki az étteremben saját maga hámozza meg a narancsot. E kényes művelet a pincér feladata. (Érdekes, hogy Brazíliában — ahol szintén portugálul beszélnek — amennyiben valakit nagyon meg akarnak sérteni, egyszerűen rárivallnak: „Te portugál!") Ügy általánosságban: idegen férfiak óvakodjanak attól, hogy portugál nőnek udvaroljanak. Több mint kockázatos! Manapság Tunézia. Algéria. Marokkó a magyaroknak is vonzó turisztikai célpont lett. És mindegyik elérhető. Ha valakit meghívnak vendégségbe, mindent meg kell kóstolni, amit az asztalra tesznek. A feleség személyét ellenben szóba sem szabad hozni. Mecset belsejében imaidőben soha ne fényképezzünk! Svédországban például csak egyszer kell mondani, hogy „tack”, köszönöm. Kétszer mondva már sértés. Teletölteni a poharat: égbekiáltó inzultus. A lányt az utolsó táncra felkérni: meggondolandó dolog. Ez ugyanis felhívás az együttalvásra, s ebből idegenben nézeteltérések adódhatnak. Cipruson a vallásra és a politikára kell különösen ügyelni. Az ott lakók ugyanis érzékenyek, patrióták, és hamar megsértődnek. Mindig kisebbségben éltek. Angliában nevelkedett vezetőréteg uralma alatt, ezért bizalmatlanok is. Egyébként egyszerű, barátságos emberek. A kínálás a vérükben van. Olaszországban asztalnál sohase vágjuk késsel a spagettit: igyekezzünk feltekerni a villára, a kanál segítségével. Cserébe valamennyi csecsemő láttán essünk extázisba! Ne féljünk, ezen a téren semmit nem tartanak túlzásnak. A Földközi-tenger mentén mindig jól meg kell ügyelni az étkezési szokásokat. Görögországban a késés hozzátartozik az illemhez. A megadott időponthoz adjunk hozzá még egy jó számait, hogy nyári játékunk — utazásunk — minden kérdését megkapják-megválaszoihassák. Mert utazásunk versenyszerű lesz, hiszen mit ér egy utazás társasjáték nélkül. Aki játékunk minden fordulójában részt vesz, értékes ajándékot nyerhet, olyat, amelyet igazi utazáskor is felhasználhat. Tartson velünk! Következő számunkban indulunk HETEDHÉT HATÁRON ÁT! Addig ízelítőnek néhány érdekesség népekről, országokról. negyedórát, akkorra várnak bennünket. Ez az étkezés fő szabálya. A görögök, ha igent akarnak mondani — ellentétben a bolgárokkal —. teljesen szabályszerűen ingatják a fejüket. Tagadó válasz esetén azonban nincs fejrázás. Helyette szemérmesen felnéznek a plafonra vagy az égre, mikor mi van felettük. (Esetleg csettintenek hozzá.) A törökök a földrajzi meghatározásokra érzékenyek. Sohase mondjuk, hogy Törökország Ázsiában van. Törökország Európához tartozik. A félreértések elkerülése végett pedig Konstanlinápolyt nevezzük Isztambulnak. A törökök meglehetősen furcsa beceneveket használnak: leikecském, májacskám, tüdőcském stb. Nyugodtan használjuk ezeket a megszólításokat. feltéve, ha sikerül megjegyeznünk a török kiejtést. Egy jó tanács: sohase veszítsük el a türelmünket. A törökök jelszava: lassan jársz, tovább érsz. . . Éppen ezért csúcsforgalomban ne üljünk be taxiba! A műezzin itt még használatos időjelzésre, de azért nem árt, ha karórát viszünk magunkkal. Hasznos mondat a bazárban: „bukedar párom yok”. Magyarul azt jelenti: annyi pénzem nincs. Csodával felérő hatása van. Más kontinensek más csodákat kínálnak. New Yorkban ha jól ki akarjuk használni a „token”-t (a földalatti vasút érméjét). 650 kilométert utazhatunk egyvégtében a föld alatt. Cipőnket viszont ne tegyük ki a szállodai szoba elé, mert soha többé nem látjuk viszont. A személyzet minden kitett dolgot automatikusan a szemétégetőbe dob. A Fahrenheitet úgy számíthatjuk át Celsius-fokra, hogy az adott számból levonunk 32-t, azt elosztjuk 9-cel, majd a maradékot megszorozzuk 5-tel. Ezáltal mindig megtudhatjuk, hogy a mi fogalmaink szerint milyen idő van. A földszinten! Európai turistának talán mégiscsak Japán a legnagyobb probléma. Az itteni etikett rövid idő alatt megtanulhatatlan. A sok furcsa szokás nemkülönben. Már az írás-olvasás leküzdhetetlen akadály nem egy japán számára. Csak abban reménykedhetünk, hogy találunk ismerőst, aki megóv bennünket a leggorombább hibák elkövetésétől. HUBA LÁSZLÓ
