Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-30 / 27. szám

— Köszönöm.

Odébb ment, a bejárat felé fordult, könyökével a pultra támaszkodott. Az anyja ottmaradt, szemben vele, a pult másik oldalán a menetrendet olvasta.

„Egyszerűen, egy egész hónapot a Harlemben töltök” — mondta egy nyakigláb, pocakos férfi a jegyzetfüzetbe firkáló fiatalembernek.

„A munkám, ugyebár, az lesz. hogy tanulmányozzam a New York-ban élő Puerto Ricó-iak életkörülményeit. Azt is írja meg a lapjában ..

— Your attention, please — harsogta a hangszóróból egy hang, úgy tűnt, mintha üvegszilánk-zuhalagon keresztül beszélne. — Eastern Airlines announces the departure of Flight Three-sixty-four to Miami. Please present your tickets at Gate Three. Figyelem, figyelem. Az Eastern Airlines . ..

A hármas számú ajtó felé elindult hét piros arcú. nagyon komoly, hóna alatt könyveket és folyóiratokat cipelő utas.

Az öregasszony egyik lábáról a másikra nehezedett, fújtatott, aggodalmaskodott, nehogy valaki ruhája ráncaiban dörgölödjön. miközben a lány. titokban, a terasz üvegfalát nézte. A férfi most épp egy oszlop mögé bújt, kalapja karimája alól csupán a cigarettát elgondolkodva tartó keze látszott ki.” Mint a moziban — gondolta a lány. — Ő Alan Ladd, én vagyok Ava Gardner és a mama Béla Lugosi. Csak éppen itt Alan Ladd a pisztolyát használná." Nevetni kezdett, csak akkor hagyta abba. mikor észrevette, hogy legörbülő szája és szomorú szeme nem illik a nevetéshez.

Hú most meg mi történt veled?

— Semmi — alig bírta kínyögni —, csak egy vicc.

— De megin ríni akarsz.

— Mondd meg Julidnak, hogy karácsonkör tán elmegyek, meglátogatom — mondta az öregasszony. — Meg akarom ismerni a feleségét meg a két kicsit.. . „Nem hagy magamra — gondolta a lány. — Meg sem csókolhatom majd." Pillantását a hirdetésekre függesztette: „Utazzon most és fizessen később". ..Biztosítsa magát 25 000 dollárra”. Megpróbált megfeledkezni a fecsegő szájról. A kagylóhéj tárgyakkal teli kirakat felett neonfényes hirdetés forgott: Tims Sheil Gifts. Tims Shell Gifts...

Szeme sarkából a terasz felé pillantott. Még ott volt, elbújt, mint egy gengszter, csak szívta azt a bűnös, álcázó holmit... A lány keresztbe vetette a lábát. „Hogy lásd — gondolta. — Nézd meg jól, mert elveszíted. Inezé sovány. Ineznek semmije sincs abból, ami nekem van . .. Kivéve őt. De ez csak a szerencsén múlott, meg Inez fecsegésén. Én akkor még csak egy pattanásos, copfos kislány voltam. De őt ez nem érdekelte. Hátamba döfte a tekintetét, mint egy horgot, hogy letépje a ruhámat az oldalamról, a combomról. Nem volt ostoba, és én sem."

s New Yorkban bármilyen titkárnői munkát jobban megfizetnek, mint itten — mondta az öregasszony.

Igen.

Keményen kell dógozni. de jó pénzt keres az ember. S ha valaki két nyelvet tud . . .

Motorok rekedt, termet betöltő zaja ütötte meg a fülét, amikor a hang újra rákezdte:

— Your attention, please. Pan American World Airlines announces the arrival of Clipper Flight Two-sixteen from New York. Figyelem, figyelem <..

Izgatottan beszélgető emberek futottak a leszállópálya felett emelkedő kerek nyílásokhoz és kihajoltak rajtuk.

.. . Megérkezett a New York-i 216-os transzóceáni járat...

Megnézte a karóráját. „Még tizenöt perc — gondolta.*— Indulj, gyere, csókolj meg. Mama nem szól semmit. Légy bátor. Gyere ide. Gyere. Ne az újságot olvasd, hanem beszélj hozzám azzal az ördöngős szemeddel. Azt mondtad akkor: gyere ide. Ez a kéz. ez a száj és ez, a tiéd. Mindezt a szemeddel mondtad, amikor félredobtad az újságot és elnyúltál a karosszékben, elharapva egy ásítást. — Gyere ide. Vedd el. Gyere, a mamád már elment aludni.”

Fernanda ..

Mit akarsz?

Hogy nem ennél-e? A gépen bizton nem adnak ebédet, hisz má mindenki evett.

Nem vagyok éhes.

Legalább egy pohár tejet és szendvicset.

Nem kell semmi.

A teremben, a földet ért utasok, miután a poggyászukat beadták vámvizsgálatra, csókkal. öleléssel üdvözölték barátaikat és örvendező rokonaikat.

— Mikor esik a hó, az olyan, mint egy karácsonyi képeslap — mondta egy férfi.

— Én bizon ném vártam még hat hónapot avval, hogy ide gyüjjek. mer ottan a vidékből má csak udvar lesz annak a sok gyárnak, amit építenek — mondta egy másik.

A lány a kisfiút nézte, aki félénken, csak édesanyja unszolására, a faló oldalát simogatta. Az édesanyja beszélt hozzá, a kisfiú megrázta a fejét. „Ne, fájni fog nekem” — emlékezett vissza a lány. Az anya gyengéden tovább beszélt a kisfiúhoz, a hajat húzogatta, kezével végigsimított az arcán. „Nem merem, fájni fog, és te a sógorom vagy” — jutott eszébe a lánynak. Végül a kisfiú hagyta, hogy nteggyöz-PEDROJUAN SOTO

A FOGOLY

— Nincs semmi bajom.

Elővette a zsebkendőjét, megtörülte a szemét és kifújta az orrát. Aztán leült a bejárathoz legközelebb levő padra, féloldali fordulva a terasz felé. Az öregasszony mellé telepedett.

— Mér nem mész haza? Bizton van valami

dógod.

— Máj ha elment a repülő — mondta az öregasszony.

— Biztos akarsz lenni, mi? De mit akarsz még? Te magad írtad meg Juliónak. hogy ott fogok dógozni.

— És velük fogsz lakni, Fernanda. Hogy ne feledkezzék meg rólad. Máj én veszek annyi fáradságot, hogy ellenőrizzem, egyedül laksz— Vagy hogy nem szálltam-e fel újra a Puerto Ricó-i gépre.

— Vagy hogy nem szálltú-e fel újra a Puerto Ricó-i gépre. Tudni fogok minden lépésedről.

be?-ÍJele kell hogy avassalak a szerelmeim-Julio fog rád vigyázni, azér a bátyád. Én csak nem akarlak itten, Puerto Ricó-ban látni, míg meg nem javulsz.

— Javulok, hogyan?

— Míg fel nem nősz és meg nem érted, milyen bűnt követtél el.

— És mikor értem meg? Ha betőtöttem a huszonnégyet?

— Bárcsak úgy lenne.

„Még négy év — gondolta. — Aztán eljöhetek, megküzdhetek érte. elvihetem magamhoz, hozzámehetek, hacsak addig el nem hagyja lnezt. hogy megkeressen.”

Fodor Katalin illusztrációja

zék. Az asszony felemelte, nyeregbe rakta, és bedobott egy érmét a nyíláson. Aztán a ló ugrándozni, forogni, hintázni kezdett... S csak ugrándozott, forgott, és hintázott, de nyakába kapaszkodó, reszketve kiáltozó lovasát nem hagyta leesni.

Idegesen mocorgott a pádon. „Nem is anynyira a fájdalomtól, inkább a fájdalom és a gyönyör keverékétől szerettem volna felkiáltani.” Az első víztartály vizébe nézett, a fejét nem, csak a szemét emelte fel. az oszlopot leste .. . Most csak a cigarettája füstje árulta el jelenlétét. „Gyáva, miért nem jössz ide? Csak egy csókot. A mama nem fog szólni. Megelégszik azzal, hogy lát elrepülni. Csak azt nem bocsátja meg neked, hogy a szobámból látott kijönni, mikor visszament aludni a fürdőszobából ... írj nekem, te gyáva alak. Gondolj rám.”

Your attention, please. Pan American World Airways announces the departure of Clipper Flight Two-fifty-six to New York. Passengers Please present your tickets at Gate Seven.

Nagy tömeg sorakozott fel, hogy átmenjen a figyelőfolyosó forgóajtaján. A fényképészíülkék tükrében magukat csinosítgató kislányok futottak az őket szólítókhoz,

— A 256-os New York-i transzóceáni járat indulását jelentjük. Szíveskedjenek jegyüket a 7-es számú ajtónál felmutatni. A terem most a tömeg kifutópályája lett. mely sírva és nevetve, harsányan kiabálva, dobogva, sietve sorakozott fel a megjelölt ajtónál.

Az öregasszony rányomta ajkát a lány egyik szemére, majd a másikra is, ő pedig megnyitotta száját, hogy megérintse a beesett arcot.

— Isten áldjon, Fernanda. Én fenn maradok a folyosón.

Mikor látta, hogy elmegy, a teraszra nézett. De már nem látta a férfit az előbbi helyén. Körülnézett az ismeretlen arcokon, de nem találta.

Kérem a jegyét.

Átadta a jegyét és megfordult, tekintetével a férfit kereste.

— Bocsánat, kisasszony, de van más utas is. Elindult a kifutópálya felé, ahol egy pogygyászokkal megrakott kocsi zötyögött, és a gépészek ordítoztak. Felment a lépcsőn, fejét félrefordította, a figyelőfolyosó felé, s az arcok és karok tömkelegében meglátta az öregasszony zsebkendőjét. Nem is viszonozta az integetést, szinte bezuhant a gépbe, egy ablak melletti ülésre. Szomszédja, míg a gép mozogni nem kezdett, szüntelenül csókokat szórt és integetett. Szeme elől eltűnt a figyelőfolyosó, az épület homlokzata, s elétárult a repülőtér belső pályája.

„Miért nem jött oda hozzám, amikor a mama magamra hagyott? Egy csók. semmi több, elég lett volna. Átkozott légy, mama. Ha elmentél volna . .."

Hirtelen, amikor a gép a jelzőtorony felé gördült, egy alak vonta magára a figyelmét. Az alak megállt, zsebredugott kézzel, nyakkendőjét a szél lengette, kalapja meg-meglebbent — s figyelte a repülőt. Ő az, ő az!” Kétségbeesetten, a kisablakon át, búcsút intett neki. A férfi csak állt. felemelt fejjel, meglebbenő kalappal, zsebredugott kézzel...

„Tudod, hogy itt megyek. Legalább görnyedj meg egy kicsit, ha nem sírsz is.” A férfi kifeszítette mellét, megvetette lábát. „De téged ez egyáltalán nem érdekel, csak azért jöttél, hogy megbizonyosodjál. Annál is inkább, mert mikor a mama ...”

A gép teljesen elfordult, végigfutott a pályán és elszakadt a földtől. A lány ekkor erőtlen, kedvetlen nevetésben tört ki. Csak aztán sírta el magát.

Fordította LŐRINC.Z EMŐKE

CH i

Zj