Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-30 / 27. szám

békés egymás mellett élésére, anélkül, hogy a két nép kultúrájának egybe kellett volna olvadnia, sőt rendkívül sokat tanulhattak vol­na egymástól, anélkül, hogy akár az egyik, akár a másik identificitása csorbát szenve­dett volna. A csirokík kifejlesztették a nyelvü­ket rögzítő csomóírást, s a XIX. század elején ezt az írást le tudták fordítani, s már-már odáig fejlődtek, hogy újságot adjanak ki. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert rákény­­szerítették őket a halálos vándorlásra, a „könnyek ösvényére", amely a gyűlölt rezer­vátumokba vezetett... A regény Creek Mary unokájának élettörténetével érvéget, aki már a „vad" prériindiánok, a csejenek törzséhez tartozik. Az ö élete akkor fejeződik be, ami­kor az utolsó indiánt is, mint az űzött vadat, behajtották a kék zubbonyos katonák a re­zervátumba .. . Az indián rezervátumok lakóit hivatalos helyeken ma őseik földjén másod- sőt har­madrangú embereknek tartják. Hosszú évti­zedek óta élnek a három rezervátumban — Dél-Dakotában, Észak-Dakotában és Wyo­­mingban — amely az Egyesült Államok terü­letének mindössze két százaléka, s ráadásul a legsivárabb, legterméketlenebb földje. Az indiánoknak mint nemzetiségnek, sem a Kongresszusban sem a Képviselöházban nincs képviseletük. S míg a múlt században a fehér ember tűzzel-vassal igyekezett az indiánokat „civilizálni", úgy ehhez ma is megtalálta a megfelelő, éppoly veszélyes fegyvert: az indián anyáktól egyszerűen elve­szik gyermekeiket, és rezervátumbeli ottho­nuktól sok száz kilométerre elhelyezik őket külön erre a célra létesített bennlakásos iskolákban. Az idekerülő gyermekek jófor­mán egymás szavát sem értik, hiszen sok indián dialektus fennmaradt és ma is élő nyelv, írásbeliség nélkül. Ezeknek az iskolák­nak „civilizációs" tantervében semmiféle anyanyelvi oktatás nem szerepel, sőt nagy gondot fordítanak rá, hogy a gyerekek elfe­lejtsék őseik nyelvét, kultúráját és történelmi múltját, hogy elfelejtsék, honnan jöttek és kicsodák... Robert Kennedy, a meggyilkolt szenátor egyszer egy bizottság tagjaként látogatást tett a rezervátumban. A döbbenetes benyo­másairól írt cikkét hagyatékában találták meg. „Tragédia játszódik le a szemünk előtt — írja ebben a cikkben a demokrata szená­tor — és sokan meg sem látják. Én magam is csak akkor vettem észre, amikor a dél-dako­tai rezervátumban jártam. Ennek a tragédi­ának a mélységét teljes mértékben tudatosí­tottam, amikor az elsatnyult, nyomorban tengődő és kétségbeesett indiánokkal talál­koztam, akik már minden reményüket el­vesztették. „A reménytelenséget az élet kö­nyörtelen tényei támasztják alá: az indián családok felének az évi jövedelme még a 200 dollárt sem üti meg, emellett náluk tízszer nagyobb a munkanélküliség mint má­sutt. Szégyenteljes, de elkerülhetetlenül szükséges kereseti forrás az is, ha a rezervá­tumok egyes romantikus területein épült ele­gáns kis szállók, motelek előtt az ősi díszek­ben, turistaforgalmi látványosságként, né­hány centért pózolhatnak a fényképezőgé­pek előtt. Amayi késői unokái — az indián nők nemrég, csak egy évvel ezelőtt alakították meg szövetségüket. A neve: Women of all Red Nations (WARN) — Minden Rézbőrű Nemzet Asszonyai. Még a múlt év végén kimerítő jelentést dolgoztak ki a rezervátu­mokban élő indiánok katasztrofális egészsé­gi állapotáról. Megállapították, hogy a mes­terségesen létrehozott és tudatosan fenntar­tott életkörülmények a kényszertelepülése­ken kimerítik az 1948-ban keltezett, a 260. ENSZ-határozat „népirtás" fogalmát. Az új indián nőszervezet e jelentése csak alátámasztja a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség és a hozzá tartozó amerikai nőszervezetek küldöttségének tavaly június­ban kelt jelentését. Mindkét jelentés adatai megdöbbentőek. 1979-ben csupán egy hónap leforgása alatt a Pine Ridge-i (az oglala-sziúk szállás­helye Dél-Dakotában) klinikán szülő indián nők 37 százaléka torzszülött vagy halva született gyermeket hozott a világra. Ez az arány hat és félszerese az országos (USA) átlagnak. A Pine Ridge-i rezervátumban az újszülöt­tek 60—70 százaléka koraszülött, vagy mi­vel tüdejük nem tudott teljesen kifejlődni, súlyos légzési zavarokkal születtek. Az átla­gos életkor a rezervátumokban 47 év. Tudományos bizonyítékok tanúsítják, hogy a Pine Ridge-i rezervátumban minden víz — tehát az ivóvíz is — erősen mérgezett az erős és tervszerütlenül használt rovarirtószerek­től, s a prérin keresztül vezető csatornák úgyszintén használhatatlanok, mert ezek vi­szont ipari szennyeződést hordoznak. Az ivóvíz ihatatlanságát bizonyító adatok és té­nyek már évek óta ismertek, az „illetékesek" asztalán fekszenek, de semmi sem történt, még annyi sem, hogy az élő sziúkat egyálta­lán tájékoztassák az életveszélyről. Az indián nőszövetség jelenleg azt tartja elsőrendű feladatának, hogy a közvéleményt rendszeresen, lehetőleg tudományosan és megalapozottan tájékoztassa a rezervátu­mok helyzetéről, az indián törzsek végveszé­lyéről. Mi tagadás, ehhez valóban az ősanyák bátorsága kell, különösen most, amikor az amerikai kormány a fegyverkezés révén a­­múgy is csökkenti a szociális kiadásokat, s ilyenformán az indiánok helyzete még kilá­­tástalanabbá válik, mint eddig volt. LÁNG ÉVA HEINRICH Höl I кммипь BLUM aviöZTGT TISZTÉSS€Gi «Ир Nyugodtan foltehetjük. hogy ha Beizmen­­ne ezt kérdezte, akkor ettől a pillanattól kezdve közte és Katharina közt semmiféle bizalom nem jöhetett létre. Azt a tényt viszont, hogy kettőjük viszonya valóban nem vált bizalmassá — holott Beizmenne, aki „nem is olyan ronda”, bizonyíthatóan meg­próbálta a viszonyt bizalmassá tenni —, nem volna helyes végérvényes bizonyítéknak te­kinteni arra. hogy valóban föltette az ominó­zus kérdést. Hachot mindenesetre, aki a házkutatásnál jelen volt. ismerősei meg a barátai afféle „szexnyomoroncnak” tartják, s nagyon is lehetséges, hogy éppen neki tá­madt ilyen durva gondolata a roppant muta­tós és olyan nyugalommal a konyhapultnak támaszkodó fiatalasszony láttán, s hogy neki lett volna kedve,ezt a kérdést föltennie, vagy ö gyakorolta volna vele örömmel az ilyen durván meghatározott tevékenységet. A lakást a továbbiakban gondosan átkutat­ták, néhány tárgyat lefoglaltak, főleg íráso­kat. Katharina Blumnak megengedték, hogy a fürdőszobában, Pletzer rendőrnő jelenlété­ben felöltözzön. De a fürdőszoba ajtaját nem volt szabad becsuknia, s két fegyveres rendőr biztosította a legszigorúbb őrizetet. Kathari­na magához vehette táskáját, és mert nem volt lehetetlen, hogy letartóztatják, hálóru­hát, egy zacskó tisztálkodószert, olvasnivalót is vihetett magával. Könyvtára négy szerel­mes regényből meg három krimiből állt. továbbá egy Napóleon-életrajzból és Krisz­tina svéd királynő életrajzából. Összes köny­vét egy könyvklubtól vette. Mivel Katharina egyre azt kérdezte, hogy „de hát miért, miért is, de hát mit követtem én el?”, végül Pletzer rendőrnő udvarias formában közölte vele. hogy Ludwig Götten hosszú idő óta kereseti bandita, úgyszólván leleplezett bankrabló, és gyilkosság meg más büntettek gyanúja terhe­li’ Amikor Katharina Blumot végre 10 óra 15 perc tájban a lakásából kihallgatásra előve­zették, attól, hogy megbilincseljék, végül mégis eltekintettek. Beizmenne latolgatta ugyan, hogy ne ragaszkodjék-e a bilincshez, de miután Pletzer rendőrnővel és Moeding­­gel, a helyettesével röviden megbeszélte a dolgot, engedett, s lemondott erről. Mint­hogy a ház számos lakója az aznap kezdő­dött asszonybőjt estéje miatt nem ment mun­kába. viszont útnak sem eredt a minden esztendőben esedékes szatumáliaszerű föl­vonulásokra, mulatságokba stb.. a tízemele­tes öröklakásház vagy három tucat lakója állongott kabátban, pongyolában meg für­dőkabátban az előtérben, Schönner sajtófo­PRAHA 8 tós pedig néhány lépésre állt a lifttől, amikor Katharina Blum Beizmenne és Moeding között, fegyveres rendőrök kíséretében, kilé­pett a fülkéből. Több felvétel készült róla, szemből, hátulról, oldalról: az utolsón, mivel szégyenében és zavarában többször megpró­bálta eltakarni az arcát — és eközben táská­ja, a toalettszeres szütyője meg egy műanyag zacskó, amelyben két könyv meg írószer volt, összegabalyodott a karján —, borzas a haja, és igencsak barátságtalan arcot vág. Félórával később, miután figyelmeztették a jogaira, és lehetővé tették, hogy ismét rendbe hozza magát valamelyest. Beizmenne, Mo­­eding, Pletzer rendőrnő, valamint dr. Korten és Hach államügyészek jelenlétében megkez­dődött a kihallgatás, amelyről jegyzőkönyv készült: „A nevem Katharina Brettloh, le­ánynevem Blum. 1947. március 2-án szület­tem Gemmelsbroichban. Kuir körzetben. Apám Peter Blum bányász. Apám hatéves koromban meghalt, harminchét éves korá­ban, háborús tüdősérülés miatt. Apám a háború után ismét egy palafejtőben dolgo­zott. és szilikózisgyanús volt. Apám halála után anyám nehezen kapta meg a nyugdíjat, mert a nyugdíjintézet meg a bányászegylet nem bírt megegyezni. Nekem már igen ko­rán dolgoznom kelleti odahaza, mert apám nagyon sokszor volt beteg, és emiatt csök­kent a keresete, anyám meg különböző he­lyeken takarítást vállalt. Az iskolával semmi nehézségem nem volt, pedig iskolás korom­ban is sok házi munkát kellett végeznerfl. nemcsak otthon, hanem szomszédoknál meg másoknál is a faluban, akikhez kisegíteni jártam, ha sütöttek-főztek. befőztek, disz­nót öltek. Házi munkál is sokat végeztem, meg aratáskor is besegítettem. Else Wollers­heim keresztanyám, kuiri lakos jóvoltából 1961-ben, mikor elvégeztem az iskolát. Ger­bers kuiri hentes fölfogadott mindenesnek, de alkalmilag az üzletben is kellett dolgoz­nom kisegítőként. 1962-től 1965-ig Else Wol­tersheim keresztanyám segítségével meg anyagi támogatásával Kuirban kijártam egy háztartási iskolát, ahol ő mint oktató tevé­kenykedett; azt igen jó osztályzattal elvégez­tem. 1966-tól 1967-ig a szomszédos Ofters­­broichban voltam gazdasszony, a Koschler cég napköziotthonos óvodájában, aztán dr. Kluther orvosnál lettem mindenes, szintén Oftersbroichban. ahol csak egy évig marad­tam, mert a doktor úr egyre sűrűbben kerül­getett. a doktomé meg nem állhatta ezt. Én sem állhattam azokat a tolakodásokat. Utál­tam. 1968-ban. amikor néhány hétig nem volt állásom, én anyámnak segítettem a háztartásban, meg alkalmilag a gemelsbroi­­chi Dodosegylet összejöveteleire meg esti kuglizásaira jártam kisegíteni, bátyám. Kurt Blum révén megismerkedtem Wilhelm Brettloh textilmunkással, akihez néhány hó­nap múlva feleségül mentem. (folytatjuk) CE

Next

/
Thumbnails
Contents