Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-20 / 3. szám
KERTÉSZ ERZSÉBET VILPI7I DOKTOR/ISSZOrTY — Doktornő vagyok, ez o címem — felelte Vilmo —, és nem bántott meg, kedves, egy cseppet sem bántott meg. Megértem, hogy csodálkozik rojtam, hiszen én vagyok az első orvosnő, akit lát. Külföldön már többen vannak, ott. ahol én tanultam, minden évben százával iratkoznak be a nők az egyetemre, s a legtöbből orvos lesz. Miért ne tanulhatnánk meg mi, nők, ugyanazt, amit a férfiak meg tudnak tanulni? Mi sem vagyunk butábbak náluk!- Igaza van, nagys .. . doktornő — felelte fülig pirulva az asszony —, én sem vagyok butább az uramnál, pedig az hányszor legorombít engem. Ha odajön a stondomhoz, mindent öszszezavar, rosszul ad össze, aztán velem pöröl, mintha én tehetnék orról, hogy nem tud számolni. Egyébként is az urom, ha józan, még csak elviselhető, de amikor felönt a garatra, akkor. .. De hát nem azért jöttem ide, hogy panaszkodjam az uramra; a hátamban meg a mellemben érzek szúrást, meg éjszakánként izzadok, ez az én fő bajom. Csak Antal Verona, aki ideajánlott, elmondotta, hogy a nagys... hogy a doktornő olyan türelmesen meghallgatta, s olyan jó tanácsot adott. Nemcsak a gyomorfájása múlt el. hanem azóta az urával is jobban elboldogul . .. Antal Verona, Kanyó Eszter, Béres Mariska, hányán voltak, akik testi panaszaik mellé elhozták a .lelki szennyesüket” is, és az Ősz utcai rendelőben teregették ki, szégyenkezve, sokszor sírásba fullodtan, de a végén megkönnyebbülten néztek Vilmára. Vilma irt nekik orvosságot. s mondott néhány szót is. néhány megszívlelendő tanácsot, amit eddig ezek a lányok, asszonyok sohosem hallottak. És ha fizetésre kerül a sor, akkor az előbb még bölcs doktornő hirtelen zavarba jött — hogy fogadjon el pénzt oz egyiktől, akinek részeges a férje, s minden keresetét elissza, a másiknak gyenge a tüdeje, és nem telik bőséges táplálkozásra, a harmadik férjhez szeretne menni, éjszaka is varr, hímez, hogy ezzel a különmunkával keresse meg a kelengyérevalót. Mert a vőlegény édesanyja addig nem engedi a fiát megnősülni, amíg nincsen kész a „stikkelt kelengye". Vilmának, amikor szinte pirulva mondta, hogy a páciens semmivel sem tartozik, eszébe jutott Káváss, a kótai orvos meg a zürichi főnövér. Mindketten hibájául rótták fel, hogy túlságosan együttérző szíve van. Igazuk van. Nehéz erről leszokni. Hiszen neki is szüksége van pénzre; most, hogy érettségizni akar, tankönyveket kell vásárolni, az érettségi díja is pénzt visz el, a tüzelőt már most kellene beszerezni, akkor még száraz fát kapnak. És já lenne elköltözni ebből a szűk lakásból. György—mindig morog, hogy ki sem mer menni oz előszobába, idegenekbe botlik bele. A múltkor is panaszkodott, hogy olyan, mintha börtönben lenne. Igaza van, de hót ki tehet róla? Beletelt egy hét is, amíg eljutott a Dorottya utcai Eggenberger-könyvkereskedésbe, Annát is magával vitte, ketten hozták haza a gimnáziumi tankönyveket. Lelke mélyén boldog öröm ficánkolt, já érzés volt, hogy újra tanulhat. Amikor este körülbástyázta magát a sok friss, nyomdaszagú könyvvel; férje kis csodálkozó pillantással kérdezte:- Már'megint minek ez a nagy kazal könyv? Mit tanul újra? Nem tanult még eleget? — Érettségizni fogok, György! — felelte Vilma vidáman. — Képzelje, megengedték, hogy leérettségizzem! Akkor csak felvesznek az egyetemre! — Érettségizni fog__brr___— Szilassy elfintorította az arcát. — Még mindig végigfut a hideg a hátamon, ha az érettségire gondolok! A latin meg a görög ... ozok a fránya betűk ... Csodálom a kitartását meg o szorgalmát. De kór, hogy nem született férfinok, kedvesem! így csak kínlódik, vergődik, rengeteget tanul, aztán a végén a fejéhez vágják, hogy .bába”! Látja, ezért nem merek én sehová sem menni, mert engem is csúfolnak, a kaszinónak még a tájékát is elkerülöm ...- Hát ha majd elismerik az orvosi diplomámat Pesten is, okkor talán a nagyméltóságú urak nem csúfolják azzal, hogy bába vagyok - mondta Vilma egykedvűen, és tovább lopozott a könyvekben. Az arcán tökéletes közöny ült, pedig ágaskodott, forrt benne oz indulat. Mennyi mindent tudott volna felelni férje szovaira . . . Megkérdezhette volna, hogy a kaszinóbeli urak, akik segítettek elverni György vogyonát, neki nem vágnak semmit sem a fejéhez? Nem kérdik meg. hogy hová tette a birtokát, mi lett a hires Szilassyvagyonból. s azt se kérdik, hogy miből élnek? Miből telik lakbérre, élelemre, tüzelőre, ruhára, miből taníttatják a fiukat? És vajon ha a kaszinó elegáns urai megfelelő tapintattal bánnának Szilassy Györggyel, semmit sem kérdeznének, honnan vennék a kaszinói tagdíjat? Vagy azt nem szégyellné a férje, hogy a .bába” keresetéből fizeti? Nem kérdezte Vjlma. hallgatott. Hallgatva nézegette a könyveket, jólesően bólintott, amikor a latin nyelvtant forgatta, mindenre emlékezett. Az aranyos Schultess tanár úr becsületesen tanította, és lelkesen magyarázta a holt szöveget. Ovidius szerelmes szavai mögé bújt. ahelyett, hogy saját érzelmeiről beszélt volna. Igaza volt a kis Isabelle-nek: a kopaszodó tanár kicsit szerelmes volt belé. Menynyire más világ volt ott, mennyi szellem, jóság, megértés volt a legtöbb emberben. Miért is nem maradt ott? Miért jött haza? — gondolta elkeseredetten. Elkeseredése másnap még csak fokozódott, amikor elment a II. kerületi gimnáziumba. A miniszteri engedély ezt a helyet jelölte meg, ott kell érettségi vizsgát tennie. Dr. Lutter Nándor, a gimnázium igazgatója meglehetős fölényesen bánt vele: kijelentette, hogy nemcsak latinból, görögből is kell érettségit tennie, és azt is közölte, hogy akárhány vizsgát is tett mór le, o vizsgabizottság nem lehet elnéző, nem tekintheti sem Vilma rangját, sem o zürichi orvosi diplomát, ugyanazzal a mértékkel kell ót is mérni, mint bármely érettségiző diákot. — Nem kértem elnézést, nem emlegettem sem a diplomámat, sem a rangomat — felelte Vilma látszólag nyugodtan. — Miért gyonúsit, igazgató úr, olyasmivel, omire nem is gondoltam? — Kérem .. . kérem__— igyekezett az igazgató visszakozni — örülök, hogy méltóságod komolyan fogja fel az érettségit. Mert az érettségi - bizony nem gyerekjáték! A görög nyelv tudósát éppen úgy megköveteljük, mint a latinét! De hát gondolom, mindez könnyen megy — tette hozzá kárörömmel, amikor látta Vilma arcán az elképedést a görög nyelv említésére. Vilmát valóban meghökkentette. amikor hallotta, hogy görögből is kell érettségiznie. Tegnap György is borzongva emlegette a görög ábécét. Ezt nem tudja könyvből megtanulni. Tanárt kell keresnie. Újabb kiadás! - gondolta kis sóhajjal. — És hol keressen tanárt? Itt nincsenek diáktársai, akik útbaigazítanák a tantárgyak bonyolult hálózatában, úgy, mint Zürichben. (folytatjuk) HERVAY GIZELLA Hazatérés mert nem mindegy Hogy milyen úton jöttél máshová nem mehetsz csak ahol életrekelnek újra a holt diófák kopár dombok hegyek ahol másokért indulhatsz útra ahol közösség a szerelem az árvák elfulladó hangját vak kutak közt nem felejtheted csak azzal élhetsz aki utadon járt aki ugyanúgy összerándul veled egy elhagyatott sóhajtásért akinek nem vigasz a szerelem de közös munka a konok csönd ellen amivel körülkerítik maguk a kisemmizettek azt a kenyeret ketté törtük amivel a szegénység megünnepelt azt a szőlőt együtt ettük amivel a szükség megkínált nem lehetsz hűtlen önmagodhoz a szerelem is rádkiált azokért élj akik küldtek azzal aki értük él terítse mindnyájunkra Mária-kendőjét az ég én ahhoz vagyok hü aki a tájhoz aki felnőttként felnevelt aki társam lehet a gondban virrasztásban nemcsak ünnepen aki rákérdez gondra örömre hogy megosszuk ami közös aki megtart tisztának hűnek ember az emberek között én csak a te utadon járhatok megfagyott iszapban szélben fák között napraforgók hadirendjében kiinni a szerelmes folyót szívünkön át az égre terelni a gyalogúton mezítláb menni virágok vére szívünkön áramlik át veled lehetek csak páros madár.
