Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-23 / 26. szám
rért •JÓZSI ISTVÁN KÉPRIPORTJA GERSTNER ANNA ÓVODA A FABARAKKBAN A párkányi (Stúrovo) Dél-Szlovákiai Papírgyár „FABARAKKOS” óvodájába kilencven gyerek jár. Szüleik 90 százaléka a gyárban műszakos munkás, s fölváltva reggel hattól délután fél háromig, vagy délután kettőtől éjjel fél tizenegyig dolgozik. Az óvoda hajnali fél hattól áll a szülők és a gyermekek rendelkezésére. A Duna-parti kisvárosban a fabarakkon kívül van egynéhány sokkal korszerűbb és pazarabbul berendezett óvoda, mely ugyancsak tanúskosik társadalmunk messzemenő szociális juttatásairól. A „FABARAKK”, ahogy a környéken ismerik, talán a legrégibb kisdedóvó intézmények közé tartozik a városban. A gyerekek azonban itt is gondtalanul, kipirult arccal futkároznak a zöld gyepen, tömik magukba az óvodai kosztot. vagy forgatják kezükben a legdrágább játékokat. Két esztendővel ezelőtt a barakkot még lebontásra ítélték. Aztán — helyszűke miatt — fordult a kocka. A romlásnak indult fabarakkot kívülről-belülről rendbe hozatta a gyár, a termeket felújította és vele együtt a berendezést, a foglalkozásokhoz szükséges segédeszközöket, játékokat, no és természetesen mindazt, ami a gyermekek és a pedagógusok munkakörnyezetét elviselhetőbbé teszi. Az udvar is új köntöst kapott: az elburjánzó bozótot gondos kezek takaros és célszerű bokorsövénnyé alakították. a düledező. rozsdamarta kerítést is új, biztonságos, rendezett drótpalánk váltotta föl. Közben sikerült rákapcsolni az óvodát a városi vízvezetékhálózatra, ami azt jelentette, hogy a drága, szállításra, valamint raktározásra igényes szántói víz helyett a gyerekek állandó, friss, higiéniailag megfelelő ivóvízhez jutottak. Hátra volt még valami, ami szülőt, gyereket, egészségügyi dolgozót és pedagógust egyformán nyugtalanított: az óvoda két különálló épület, s így az étkezde is külön pavilonban kapott helyet. Esőben, hóban, szélben a gyerekek a kifűtött helyiségekből csak úgy járhattak át étkezni, ha felöltöztették őket. Hogy ez 90 gyereknél naponta milyen többletmunkával járt, azt csak az érti, aki egynéhányszor maga is végigcsinálta. Egyetlen kiút mutatkozott: egy biztonságos összekötő folyosót építeni. Ilyesmivel nem számolt a költségvetés, megkezdődött tehát a társadalmi munka szervezése. Az úttörők, akárcsak az előbbi vállalkozásnál, a szülői munkaközösség tagjai voltak. A stafétát aztán a gyár kettes számú SZISZ-alapszervezete vette át. Drapák Károly és Gál János mérnökök kezdeményezése jó visszhangra talált. Az üzemi szakszervezet és a vezetőség hozzájárulásával 1980 novemberében megkezdhették a munkát. Zsibrita György, Miskovic Alexander, Hammerschmidt mérnök. Takács Ferenc, Dikácz Ferenc, Bayer József, Smatana Mihály, Macek József. Malinovsky Vladimír, valamint Püspöki Tibor, Fazekas Tibor és a többi segítőtárs munkája nem volt hiábavaló. Terveztek, anyagot szereztek, betonoztak, masszív, megbízható folyosót szerkesztettek. Cikkünk írásakor az utolsó simításoknál tartottak, A gyerekek máris élvezik az újjávarázsolt óvodát. Büszkék is egy kicsit, mert hát apuci munkája is benne van. A nem hivatalos átvevő bizottság — Gyurika, Ildikó, Márti, Jánoska, Norbi és a többi csemete — a maga módján fogja értékelni a hasznos szerkezetet és mindazt, amit a felnőttek eddig tettek második otthonukért. Hogy hány szabad szombat, vasárnap és hétközi szabad óra ment rá, ki tudja? A jószándékból, közös összefogásból sokra telik!
