Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-23 / 26. szám
Kommentárunk A SZA VAK ÉS A TETTEK EGYSÉGE A DÖNTŐ Ami Lengyelországban történik, most már közel egy éve foglalkoztatja a világ közvéleményét az utóbbi hetek, hónapok eseményei pedig joggal töltik el féltéssel a szocialista tábor összes tagját, valamint a nyugati országok haladó erőit. Az elmúlt héten ülésezett a LEMP KB 11. plénuma, ezt követően összeült a lengyel szejm. Mindkettő az országban kialakult —- tarthatatlan — helyzetről tárgyalt, természetesen elsősorban az ideológiai, a politikai-hatalmi, valamint az egyre rosszabbodó gazdasági helyzet megoldását sürgetve. Mindkét fórumon leszögezték, hogy a jelenlegi helyzetben Lengyelországban sokkal többről van már szó, mint amit a Szolidaritás szakszervezet továbbra is hangoztat: a munkásság javító szándékú jogképviseletéről. Tulajdonképpen hatalmi harc folyik, melyben a Szolidaritás egyes szervei és szervezetei olyan messzire mentek el, hogy befolyásolni próbálták — s mint Stanislaw Kania mondotta: sikerrel — a párt belső szervezeti életét a kongresszusi küldöttek kilétét Támadásaik fő célja azok a kommunisták, akik továbbra is szilárdan kitartanak a marxista-leninista elvek mellett akik továbbra is a szocialista fejlődést szorgalmazzák szilárd egységben a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal. Stanislaw Kania beszédében leszögezte, hogy „a pártra történelmi felelősség hárul a nép sorsáért, a szocializmus fejlesztéséért és védelméért Lengyelország létéért". A pártplénumon és a szejm ülésén újra leszögezték, hogy az ellenforradalmi erők egyre nyíltabban és szilárdabban lépnek fel, most már nemcsak fékezik a nemzetbiztonsági és rendfenntartó szervek munkáját hanem nyíltan szembe szállnak velük. Rakowski miniszter felhívta a lengyel dolgozó nép figyelmét arra, hogy a nemzetközi közvélemény egyre inkább tiltakozik az értelmetlen sztrájkok ellen, amelyeket a fölforgató erők provokálnak ki, mondván, hogy senki sem fog egy népre dolgozni, csak azért mert nem tudja, mit is akar elérni. A Lengyelországban kialakult helyzet arra késztette az SZKP Központi Bizottságát hogy a szovjet kommunisták, dolgozók nevében levelet intézzen a LEMP Központi Bizottsághoz. Azért hogy — minta levél leszögezi —: „A szovjet és a lengyel kommunisták vállvetve harcoltak a fasizmus elfeni csatában; a háború utáni évek egész folyamán pártjaink együtt dolgoztak. Pártunk, a szovjet emberek segítették a lengyel elvtársakat az új élet építésében. Nem tudjuk aggodalom nélkül szemlélni, hogy most halálos veszély fenyegeti a lengyel nép forradalmi vívmányait." A levél rámutat arra, hogy a szovjet pártvezetés többször figyelmeztette a LEMP korábbi vezetőségét, elsősorban az ideológiai munka hiányosságaira, a gazdaságpolitika hibáira hívta fel a figyelmet A LEMP akkori vezetősége figyelmen kívül hagyta ezeket a figyelmeztetéseket, mint ahogy ignorálta a lengyel kommunisták bírálatát is. Válságot okozott ez a csökönyösség, válságot, amelynek alapja a lenini elvek be nem tartása, a szocialista demokrácia téziseinek figyelmen kívül hagyása. Ezért is értenek egyet a változásokkal, amelyet a lengyel pártvezetésben és kormányzatban eszközöltek. A válság azonban nem oldódott meg, mert az ellenforradalmi erők, amelynek a Szolidaritás jobbszárnya az élcsapata, s amely szorosan együttműködik a szocialista ellenes, imperialista körökkel, újabb követelésekkel álltak elő, a pártvezetés pedig olyan engedményeket is eszközölt amelyek már a szocialista társadalom létét ezáltal Lengyelország függetlenségét veszélyeztetik. Figyelmeztet a levél arra is, hogy a IX. (rendkívüli) kongresszust előkészítő időszak is hibákkal teli, hiszen a küldöttek elenyésző része munkásszármazású, pedig a kommunista párt a munkásosztály élcsapata, a munkásosztály jogos és igaz képviselője. A levél végül hangsúlyozza, hogy: „Szeretnénk bizonyosak lenni abban, hogy a testvéri Lengyelország kommunistáinak központi bizottsága képes lesz ebben a történelmileg oly felelősségteljes időszakban a helyzet magaslatára emelkedni. (... ) Álláspontunkat pontosan kifejezi az, amit L I. Brezsnyev elvtárs az SZKP XXVI. kongresszusán mondott: A szocialista Lengyelországot, a testvéri Lengyelországot nem hagyjuk el a bajban, nem engedjük bántani!" IsM 6 NESZMERI SÁNDOR Ct övetségi miniszterelnökünk, Cubomír Strougal a közelmúltban kétnapos hivatalos látogatást tett Magyarországon. Ebből az alkalomból fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára (felvételünkön). A találkozón kölcsönösen tájékoztatták egymást a CSKP XVI., illetve az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak és feladatainak teljesítéséről. Ezzel összefüggésben hangsúlyozták a két ország közötti intenzív, sokoldalú politikai, gazdasági és kulturális együttműködés további bővítésének fontosságát. Az elvtársi és tárgyilagos légkörben lezajlott megbeszéléseken a két államférfi eszmecserét folytatott több időszerű nemzetközi kérdésről. Strougal miniszterelnök és kísérete megtekintette a híres Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátot is, ahol Burger Róbert igazgató tájékoztatta a vendégeket a vállalat munkájáról, eredményeiről. A látogatás befejeztével kiadott közös közlemény egyebek között megállapítja: A miniszterelnökök megelégedéssel szögezték le, hogy a következő ötéves tervidőszakban jelentősen növekszik a kölcsönös árucsereforgalom. Hangsúlyozták azonban, hogy fokozni kell a kétoldalú erőfeszítéseket az árucsereforgalom bővítése lehetőségeinek feltárására. Cubomír Strougal a Magyar Népköztársaság miniszterelnökét csehszlovákiai látogatásra hívta meg. Világszerte nagy felháborodást váltott ki Izrael légitámadása a Bagdad közelében. Tuvajszban épülő iraki atomkutató központ reaktorjai ellen. A megtámadott Szaúd-Arábia azzal reagált az izraeli agresszióra, hogy felhívja az összes arab államot: tegyék félre a fennálló ellentéteket és nézetkülönbségeket. s egységesen lépjenek fel az Izrael elleni harcban. Más arab államok is — Algéria. Tunisz és Jordánia — felhívásban szorgalmazzák az anticionista front egységének megszilárdítását. A kuwaiti nemzetgyűlés többek között arra szólította fel az arab államokat, hogy foglaljanak el egységes álláspontot azon országokkal szemben is, amelyek a cionista Izraelt támogatják, s kimondta, hogy minden olajszállítást meg kell szüntetni az Egyesült Államokba. A légitámadás magyarázatát Menahel Begin miniszterelnök írásban adta Szadat egyiptomi és Reagan amerikai elnöknek: Izrael „önvédelmi" okokból volt „kénytelen" megsemmisíteni a határaitól 2000 kilométerre levő (!) atomreaktort. A felháborító terrorcselekményről tanácskozott az ENSZ Biztonsági Tanácsa is. Szóba került egy általános Izrael elleni embargó elrendelése, de ebben az esetben — megerősített hírek szerint — az Egyesült Államok élni fog vétójogával, ami azt jelenti, hogy az amerikai kormány elfogadja Begin magyarázatát, az „önvédelmi kényszerűséget”, és — tovább szállítja a bombázókat Izraelnek. Az Egyesült Államok ilyen álláspontja joggal kelt mélységes felháborodást az egész világon, hiszen Izrael támadása egy ország elleni agresszió, amely az ENSZ-dokumentumok egyik alapkérdése. A Reagan-kormányzal álláspontja mérhetetlen, beláthatatlan következményekkel járhat a világbékét illetően, annál is inkább, mert Begin sajtóértekezletén nem zárta ki a hasonló „védelmi" akciók megismétlődését. Felvételünkön Szadun Hammadi iraki külügyminiszter a Biztonsági Tanács június 13-i ülésén A 24. HÉT A NAGYVILÁGBANHétfő: Hivatalos baráti látogatásra érkezeti Moszkvába Sadli Bendzsedid. az FLN főtitkára, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnöke. Fogadására megjelentek az SZKP legfelsőbb tisztségviselői élükön Leonyid Brezsnyevvel, valamint Nyikolaj Tyihonov, Andrej Gromiko. Borisz Ponomarjov és mások. Kedd: — Andrej Baréák csehszlovák és Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter Moszkvában hosszú távú kereskedelmi megállapodást írt alá 1981—85-re a Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti árucseréről és a fizetés módozatairól. Szerda: — Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára Pekíngben a kínai vezetőkkel az indokínai helyzetről folytatott megbeszéléseket, s a térségben uralkodó feszültség csökkentésére irányuló kompromisszumokat javasolt. Peking ezzel szemben továbbra is nyomásának növelésére használja ki a kínai—vietnami és a kambodzsai—thaiföldi határincidenseket. Csütörtök: — Kéthetes nyugat-európai körútja során Szuzuki Zenko japán miniszterelnök Rómába érkezett, ahol találkozott Alessandro Pertini köztársasági elnökkel, majd a Vatikánba látogatott. Péntek: — összeült a Biztonsági Tanács, hogy megtárgyalja az iraki atomreaktor elleni vasárnapi izraeli légitámadást. Irak kérte az el nem kötelezettek mozgalmának és a muzulmán csoportok mozgalmának képviselőit, hogy az ügyben hívjanak össze rendkívüli tanácskozást. Szombat: — Iránban szombaton este összeütközésre került sor Baniszadr elnök hívei és ellenlábasai között. A főparancsnoki rangjától megfosztott államfő élesen elítéli a jelenlegi politikai helyzetet, aggodalmát fejezi ki az iszlám forradalom sorsáért, s „összeesküvésnek" minősíti az ellene tett lépéseket. Arra figyelmeztetett, hogy esetleges félreállítása újabb belső feszültségekhez, harcokhoz vezethet. A Reuter hírügynökségjelentése szerint a Legfelsőbb Nemzetvédelmi Tanács szombat éjszakai ülését már Radzsai kormányfő, a fundamentalisták képviselője vezette. Vasárnap: — Nyilvánosságra hozták az írországi választások végeredményeit, s ezek szerint egyik párt sem szerezte meg a kormányalakításhoz szükséges többséget. Az eddig uralmon lévő párt a szavazatok 4.8 százalékát veszítette el. A 8 független képviselőjelölt közül kettő az észak-írországi börtönök lakója.
