Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-23 / 26. szám
munkával jutott vezető állásba, nem a szerencse gyermekeként. Ezelőtt húsz évvel kezdte, varrónőként, aztán munkája mellett évekig tanult, egyszercsak mesterré léptették elő, négy éve elvállalta a vezetői beosztást. Szerénységére, közvetlen, nyílt természetére vall, hogy a beszélgetést minduntalan a kollektívára tereli, és meggyőződése, hogy megérdemlik az elismerő szót. — Ötventagú kollektívánk — a férfiszabóság részlege — fő „megkülönböztető jegye", hogy mindig talál valami jó ötletet, mellyel magára vonja a figyelmet, szakmai nyelven szólva: állja a versenyt. Hogy csak az utóbbit említsem: a XVI. pártkongresszus tiszteletére olyan felajánlást tettünk (kollektíván természetesen), amelyből megrendelőink húzták a hasznot. Megnyitottuk a fiatalok szalonját, 15—35 éveseknek. .. Alig propagáltuk, a nyitás napján reggel öt órától mégis mintegy százan sorakoztak — az elsők. És azóta is alig győzzük kielégíteni az igényeket. Azt hiszem, helyes volt az elgondolásunk. Az tudniillik, hogy a fiatalokat megszabadítsuk az egyenruhává vált farmertől, és zugpiacokon vásárolt drága manchesteröltönyöktől. Nagyüzemi áron vásárolt anyagból, tehát olcsóbban, és saját divattervezőink által tér-Kibná« lángul «aggunk.. BEMUTATJUK JIRINA LASTOVICKOVÁ KÉPVISELŐT Prága negyedik, legnagyobb körzetébe repít pillanatok alatt a földalatti. A Moldva feletti dombokhoz érve, a Vysehradnál Jirina, prágai vendéglátónk, hirtelen kizökken a mindennapi témából és büszkén kalauzol a távoli múltba: — Ez az erődítmény a cseh nemzet történelmének színhelye, múltja a legendák világában kezdődik. Itt élt egykor Libuse, nemzetünk ősanyja, a rhondabeli fejedelemnő, és innen jósolta meg Prága örök jövőjét... És tőle ered, jobban mondva hozzá fűződik a mi emancipációnk mondása: „Mi Libuse lányai vagyunk!" Mert a monda szerint Libuse, miután férjhez ment, búcsút mondhatott leány-hadának, akik nem voltak hajlandók többé szolgálni a férfiakat. Inkább kivonultak Vysehradból Vlastával az élükön, és megépítették a szemközti Leányvárat (Dívcí hrad) ... — Aztán tréfásan hozzáteszi: — Tehát egyenjogúságunk a (legendabéli) Libuse korában kezdődött... Akkor hát nincs abban semmi különös, hogy ez a legnagyobb körzet olyan szívesen részesíti előnyben a nő-vezetőket, s hogy a mai beszélgetésünk témájánál maradjunk: a képviselőket... Mert Jirina Lastovicková is egy Libuse lányai közül, korunk modern asszonya. 39 éves, a prágai ruházati üzem egy belvárosi szalonját vezeti. Szorgalmas, kitartó Щ.4 vezett, vagy egyéni ötlet-kívánság alapján szabott nadrágokat, öltönyöket, zakókat varrunk a fiataloknak, rövid rendelési határidővel. Mondhatom nyugodtan úgyis: kedvezményesen, a fiatalok. nagy megelégedésére. — Persze nem könnyű — fordítja panaszra a szót az üzemvezető —, nem megy minden fennakadás nélkül. Szalonunkban többnyire asszonyok dolgoznak, és csaknem egynegyed részük folyamatosan szülési, gyermekgondozási szabadságon van. Szakmailag is érezzük a kieséseket, hiszen a szakiskolát végzett fiatalnak legalább öt év kell ahhoz, hogy a szakma fortélyait is elsajátítsa. Milyen szemmel néz ránk, vásárlókra a szabászmester? — Kritikus szemmel. A divat ugyan pénzbe kerül, de az ízlés nem. Nem ártana többet törődni ízlésünkkel, nem kell válogatás nélkül elfogadni, amit a divat, vagy a piac kínál ... — A munkahelyéhez két évtized köti, elég idő ahhoz, hogy önálló, alkotó munkát végezzen. De mit jelent az új megbízatás, az, hogy lakhelyén a nemzeti bizottság képviselőjévé jelölték ? — Kicsit váratlanul ért, nem tagadom. Gondolkoztam is rajta, merjem-e vállalni. Hiszen ahogy a napilapokat olvasom, a rádiót hallgatom, igényes, sokrétű munka vár ránk az elkövetkező években. A mi körzetünk sem maradhat le. Rekreációs terület, sok belföldi és külföldi turista megfordul itt, a Zluté lázné-i parkjaink vonzzák ide őket. Úszómedencénkben pedig nemzetközi versenyeket is rendeznek. Lakótelepünkön rendnek, tisztaságnak, fejlett közellátásnak kell lennie. És a legfőbb számomra az, hogy a választási körzetemhez — a hetvenhatodikhoz — tartozó 86 lakótömb 1200 családja otthon érezte itt magát... Szerencsére, sok lakótársat ismerek. A háború óta élünk itt, itt jártam iskolába, itt nőttem fel. Nemcsak iskolatársaimat, sokuknak szüleit, barátait, munkatársait is ismerem. Én nem tudnék bezárkózva, senkivel, semmivel nem törődve élni. Az évek folyamán még azokat is megismeri az ember, akikkel csak reggel találkozik a tejboltban, vagy egy villamosvonalon utazik a munkába... A városi életforma nem feltétlenül idegeníti el az embereket egymástól, nálunk ez nem így van. Bőven akad alkalom arra, hogy odafigyeljünk egymásra ... Jirina Lastovicková, az újonnan választott képviselő szavai meggyőzően hatnak. Érezni belőle, hogy szereti, tiszteli az embereket, szabad idejét nem sajnálva vállalta új feladatát, pedig pártfeladatai, a helyi gazdálkodási szervezet aktivistájának feladatai, és vezetői beosztásából eredő kötelességei eddig is szinte kitörölték szótárából ezt a szót: magánélet... Mert hát a munkatársak és lakótársak bizalmát élvezni — nem is olyan egyszerű dolog MEGYERI ANDREA
