Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-23 / 26. szám
H. ZSEBIK SAROLTA MÁSODIK KENYERÜNK Hogy milyen becses és nélkülözhetetlen, azt csak akkor vesszük észre, ha nincs. Egy olyan év után, mint a tavalyi, amikor egész Közép-Európában kevés burgonya tennett. Tavaly nálunk is sok gondot okozott a burgonya. A valamikor híres szlovákiai burgonvatermö-vidék olyan keveset adott második kenyerünkből, hogy a közellátáshoz hiányzó mennyiséget Csehországból, sőt a Szovjetunióból, Lengyelországból, Franciaországból, Hollandiából kellett több millió koronáért behozni. Ez pedig olyan „luxus’', amelyet a jövőben aligha engedhetünk meg magunknak Miért jutottunk idáig? Ezt a kérdést az utóbbi időben nemcsak a fogyasztók, hanem a szakemberek is gyakran felteszik. Joggal. Hiszen mindnyájan úgy tudjuk, a burgonyatermesztéshez föltételeink adottak. Csak mintha nem tudnánk élni velük. Szlovákia burgonyatermelése az utóbbi 30 év alatt egyharmadával csökkent. 1934—38-ban 216 ezer hektáron 2 275 000 tonna burgonya termett — ekkor a magasabban fekvő vidékeken a burgonya a takarmányalap nagy részét is fedezte —, a kollektivizálás után ez a terület 200 000 hektárra csökkent, 1965-ben már csak 142 000 hektár volt 675 300 tonna terméssel, s tavaly alig értük el a 67 000 hektárról a 772 000 tonnát. A szövetkezetnek nem volt kifizetődő a burgonyatermesztés. az össztermésnek több mint fele egészen 1975-ig a magángazdáktól és a háztájiból származott. Ez az arány csak a legutóbbi öt évben változott, ám még 1980-ban is a burgonyamennyiség mindössze kétharmadát termelték a szövetkezetek. Ez pedig befolyásolja a közellátást is. mert például tavaly, amikor a rossz időjárási viszonyok miatt a kistermelőknek kevés termett, nagyon keveset értékesítettek. A Szlovákiában termelt burgonya mennyisége tehát 1951- től 1980-ig 1 904 600 tonnáról 772 800 tonnára csökkent. Tudnunk kell azonban, hogy az utóbbi években lényegesen kevesebb burgonyát használtunk takarmányként, és harminc év alatt a táplálkozásban is folyamatosan kisebb szerepet kapott. Mindezek ellenére sem szabad elhallgatnunk, hogy a hatodik ötéves terv időszakában a tervezett burgonyamennyiségnek csak 80.2 százalékát termeltük ki. a felvásárlási tervet pedig csak 81.7 százalékra teljesítettük. Ez pedig elég indok, hogy elgondolkozzunk afölött, mi lesz a következő években a burgonya sorsa. Mi okozta a lemaradást, hogyan szüntethetnénk meg az említett egészségtelen folyamatot?! Emberek, gépek hiánya A burgonyatermelés pangásának fő okát elsősorban a munkaerőhiányban kell keresnünk. A nehéz természeti körülményekkel birkózó szövetkezetekből egyre többen menekültek az iparba, s a kézimunka-igényes növények termesztése — ezek közé tartozik a burgonya is — lassan kimaradt a mezőgazdasági üzemek terveiből. A statisztikai kimutatások szerint 1948-tól 1980-ig a mezőgazdasági dolgozók száma 730 899 fővel csökkent. Legtöbben éppen a burgonyatermő vidékről mentek el, ahol a gépesítés a mezőgazdasági területek fekvése miatt minimális, a betakarítás pedig kézi erővel, idénymunkásokkal egyre nehezebb, körülményesebb és drágább. Szlovákia mezőgazdaságában a gabonatermesztés gépesítése fokozatosan megoldódott, a burgonyatermesztésé viszont a mai napig problémát jelent; a betakarítás gépesítése, az agrotechnika és biológiai anyagellátás távolról sincs olyan színvonalon, mint világviszonylatban. Ez részben azzal magyarázható, hogy mi a burgonyatermelés anyagi-műszaki bázisának kiépítését csak az ötödik és hatodik ötéves tervben kezdtük el. A hatodik ötéves terv időszakában — annak ellenére, hogy a beruházásra szánt összegeket túlléptük — а XV. pártkongresszuson meghatározott feladatokat nem teljesítettük; például a burgonyatermő, valamint a hegyi és hegyaljai körzetek kétezer traktorral kaptak kevesebbet, mint ahogy az irányszámok meghatározták. A munkagépek szükséglete csak 20 százalékban volt fedezve, fgy nem lehetett biztosítani a megfelelő mennyiségű istállótrágyát, a burgonya kiültetését és betakarítás utáni osztályozását, valamint raktározását sem. A szükséges burgonyavetőgépeknek csak a 40—50 százaléka volt meg — Csehországban 1 vetőgépre 36 hektár jut. Szlovákiában 54. Elgondolkoztató a betakarítógépek helyzete is; a legutóbbi években több két- és háromsoros burgonyakombájnt vásároltunk az NDK-ból, ezek azonban az Agrotechnika raktáraiban maradtak, mert a Szlovákiában lévő nehéz talajviszonyok nem teszik lehetővé használatukat. Ezek a kombájnok ugyanis a könnyű, homokos, egyenes (legroszszabb esetben 12 százalékos emelkedésű ) talajhoz készültek, így érthető, hogy 1979-ben Szlovákiában csupán 15 500 hektárról tudtuk a krumplit kombájnnal betakarítani, ami az összterületnek mindössze 32,4 százaléka. (Csehországban ugyanakkor a termés 72.8 százalékát gyűjtötték be kombájnnal). A követelménynek nem felel meg az ültetőburgonya raktározása sem. Az idén a kiültetésre szánt burgonyának csak az 51,6 százaléka volt kellőképpen tárolva ... Még ennél is rosszabb a helyzet az étkezési burgonyával. Itt nemcsak a burgonyakombájnok, az osztályozó gépsorok hiányoznak, hanem a csomagolási és raktározási technológia is jóval a világszínvonal alatt van. Ezek a hiányosságok főleg az esős, hideg ősszel mutatkoznak, a fogyasztásra kerülő burgonya minősége ugyancsak megsínyli őket Sajnos, klimatikus berendezéssel ellátott burgonyaraktárakkal a kereskedelem sem rendelkezik, s ez a télire szánt burgonyamennyiségben nagy veszteséget okoz. A múlt év végén a raktárak befogadóképessége mindössze 56 ezer tonna burgonya volt ami a felvásárolt mennyiségnek csak a 28 százaléka ... A raktárak építése ma már semmi esetre sem mellőzhető. Sem a mezőgazdasági, sem a kereskedelmi minisztérium nem halogathatja. Közös erővel, összefogással, mielőbb hozzá kell látni e probléma megoldásához. Nem titok ugyanis, hogy a tárolt burgonyából a tél folyamán nagyon sok megy kárba; vonatkozik ez mind az üzletek nagyraktáraiban, mind a fogyasztók pincéiben tároltra. A követelményeknek a feldolgozó ipar sem tesz eleget: a megtermett mennyiségnek nagyon kis hányada került úgy feldolgozásra, hogy a lakosság ellátását — főleg félkész és készárukkal — biztosította volna. Jelenleg mindössze hatezer tonnát képesek feldolgozni, holott ennek a duplája is kevés lenne. Ültetőburgonya és védőanyagok kellenek Azt már nagyapáink is tudták, hogy megfelelő ültetőburgonya nélkül nem várhatunk jó termést Ebből Szlovákiában valamikor nem is volt hiány. Ám a gépi betakarításra a hosszan tartó tárolásra az egyébként bevált nemesített fajták nem felelnek meg. Igaz ugyan, hogy a Havliékúv Brod-i és a Veiké Lomnica-i Burgonyanemesítő Kutatóintézet 30 év alatt 37 fajtával gazdagította a választékot, de ez még mindig nem fedi az igényeket. Középkorai és középkései konzumfajtákból már ellátják a mezőgazdasági üzemeket — ebből jelenleg 10 fajta termesztése engedélyezett —, de például a korai fajták teljes behozatalára szorulunk. A hatodik ötéves terv időszakában a vetőburgonya 72 százalékát kicseréltük, de ennek sem a biológiai, sem a vetőmag-értéke nem érte el a kívánt minőséget. A hektárhozamok emelésében jelentős szerepet tölt be a betegségek, a kártevők elleni védekezés, a gyomirtás is. Sajnos, a fejlett burgonyatermesztő országok mögött ebben is lemaradtunk. Nincs elég és megfelelő minőségű növényvédőszerünk, e nélkül pedig már nem lehet jó minőségű termést és veszteségmentes tárolást biztosítani. A szakemberek számításai szerint az idei évben 48 ezer hektáros vetőterületen a szocialista üzemekben 64 millió korona értékű növényvédőszerre lenne szükség. Ebből mindössze 8 millió korona értékű a hazai gyártmány, 10 millió koronáért a szocialista országokban vásárolunk védöszereket. A többit a kapitalista országokból kellene behozni, sajnos a 46 millió koronának csak az egy harmada van fedezve. Megoldás lenne, ha több mezőgazdasági terméket adnánk el a kapitalista országoknak, amelyekkel részben növelhetnénk devizaalapunkat. Eljutottunk tehát odáig, hogy a burgonyatermelésre nálunk az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani. Elsősorban el kell oszlatni azt a tévhitet, mely szerint burgonya csak a hegyvidéken termeszthető. Ha figyelembe vesszük, hogy Franciaországban, az NSZK-ban. Ausztriában, Dániában, Belgiumban, Hollandiában két-háromszorosát érik el a mi hektárhozamainknak, akkor azt is látnunk kell, hogy ott alacsonyabb fekvésű, sík területen is termesztenek krumplit. Van elegendő növényvédőszerünk, a betakarítást teljesen gépesítették, és komplex berendezéseik vannak a feldolgozásra. a tárolásra is. Ezeket a feltételeket nekünk is meg kell teremtenünk, ha azt akaijuk. hogy a burgonyával ne legyen évről évre nagyobb gondunk. Ezenkívül a mezőgazdasági üzemeket is érdekeltté kell tenni. Az alacsony felvásárlási árak mellett ugyanis számukra nem kifizetődő a burgonya termesztése. Mindezek után feltehetjük a kérdést: lesz-e ezen az őszön, télen is bonyodalom a burgonya körül? A tervek szerint idén 1 100 000 tonna burgonyának kell teremnie. (1980-ban 772 800 tonna volt.) Kereskedelmi célra 160 ezer tonnával jut majd több a tavalyinál. Ez a két mutató megmarad egészen 1985-ig, azzal a különbséggel, hogy a 7. ötéves terv végéig a hektárhozamok emelkedésével még 30 ezer tonnával gazdagodik a belpiac. Természetesen csak akkor, ha biztosítjuk a megfelelő feltételeket, kiküszöböljük az említett hibákat, hiányosságokat. A kutatóintézetek már megkapták a vetőmag-nemesítéssel kapcsolatos feladataikat, s konkrét határozat van arról is, hogyan, milyen gépeket kell behozni a termelés korszerűsítése érdekében. A raktárhelyiségek építésével kapcsolatban három minisztérium — a mezőgazdasági, az ipari és a kereskedelmi — kapott pontosan meghatározott feladatokat. A párt- és kormányhatározatok értelmében tehát a burgonyatermesztés „zöldet” kapott. A felsorolt szervek és intézmények — remélhetőleg — gyorsan hozzálátnak a határozatok megvalósításához, mezőgazdasági üzemeink, felvásárló és kereskedelmi központjaink vezető dolgozói pedig rugalmasan reagálnak a megteremtett feltételekre. Hiszen a határozatok rájuk is vonatkoznak. EEjj
