Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-20 / 3. szám
VITA JOGI TANÁCSADÓ NÉGYSZEMKÖZT Az emberi kapcsolatokról Érdekes, hogy mennyi ember fordul bizalmas kérdéseivel a szerkesztőséghez, Katalinhoz. Mi az oka, hogy közvetlen környezetünkben ezek a tanácskérők nem találnak senkit, aki segítene nekik, legalább annyival, hogy végighallgatná őket? „Nincs barátnőm, nem vagyok senkivel annyira bizalmas viszonyban, erről nem beszélhetek a szüleimnek, a nővérem nem hajlandó velem bizalmasan beszélni, nem bízom senkiben, nem szoktam gondjaimmal másokat fárasztani.” Ilyen és ehhez hasonló mondatok adják meg a levelek alaphangját. Tényleg olyan kevés lenne ma a szilárd, az őszinte, a jó baráti kapcsolat? így devalválódnának az emberi kapcsolatok? Testvér, gyermek, szülő, iskolatárs, kolléga, szomszéd csak a saját érdekeivel törődik, csak annyit tart fontosnak, hogy pénze, háza, autója, nyugalma meglegyen? Hogy a másikat mi bántja, mi sérti, minek örül — abszolút közömbös a számára? Ennyire önzők volnánk? Ennyire ridegek, számítók, ennyire embertelenek? Elég-e egy lap bizalmas postája, törekvése, hogy oldja a magány görcseit, hogy egymáshoz szelídítse az emberi érdekeket. Ezen töprengek, amikor Katalint köszöntőm a lap harmincéves jubileumán. V. Anna, Komárom (Komára») KICSIK ÉS NAGYOK — Anya, Mátyás király jó király volt? — Jó. — Miért? — Mert igazságos volt. — Mindig? — Úgy mondják ... Meg azt is mesélik, hogy álruhában járt a nép között, hogy megismerje az igazságot. — Ahhoz álruha kell? — Nem éppen... de ezt te még nem érted. — Te anya! Ezt a Mátyás királyt se szerették? Most viszont már az anya nem érti, mit gondol a gyermek...- syor -SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonhét éves, 165 em magas, barna hajú lány, ezúton szeretne korban hozzáillő komoly fiatalemberrel megismerkedni házasság céljából. Lévaiak előnyben. Fényképes leveleket kér. Jelige: „Jöjj hozzám, gyere gyorsan!“ Harmincnégy éves. 180 cm magas fiatalember, ezúton szeretne megismerkedni megértő, becsületes, egyedülálló lánnyal, elvált vagy özvegyasszonnyal harminchat éves korig, aki szeretetre, boldogságra vágyik úgy mint ő; 1—2 gyermeket szívesen vállal. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Szeretnélek igazán szeretni“ XXV Két katona (tizenkilenc éves, 175 cm magas, szőke — húszéves. 170 cm magas, barna), aki szereti a zenét és a táncot, szeretne megismerkedni becsületes, vígkedélyű lányokkal tizenkilenc éves korig. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Civil 1981. március“ 1. A házasság A házasság társadalmunkban egy férfi és egy nő szoros érzelmi kapcsolatán alapuló életközösség, amelyben mindkét fél teljesen egyenrangú. A házasság legfőbb társadalmi célja a családalapítás és. a gyermekek nevelése a társadalom érdjeivel összhangban, hogy egészséges, öntudatos és szilárd erkölcsű polgárokká váljanak. A házasságon alapuló család társadalmunk alapja, amit a törvények is sokféleképpen védenek. Számos törvény és rendelkezés támogatja és segíti a fiatalok családalapítását, kedvezményeket nyújt a fiatal házasoknak, megkönnyíti a munkába lépésüket és védi a családot. Ifjúságunk a szocialista jövő és haladás záloga, a fiatalok előtt nincs és nem is lehet semmiféle törvényes vagy egzisztenciális akadálya. hogy érzelmeiket kinyilvánítsák, hogy egymás iránti rokonszenvük, kölcsönös megbecsülésük és megértésük alapján önkéntes és szabad elhatározással házasságot kössenek. Elhatározásuk alapja az a szándék, hogy harmonikus, szilárd és tartós életközösséget alapítsanak. A házasság azonban nemcsak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is jár. Ezek a kötelezettségek erkölcsi és jogi jellegűek, amelyeknek esetleges megszegése jogi következményeket von maga után. A házasságkötéshez tehát nemcsak a házasulandók biológiai — szexuális érettsége, hanem érzelmi és társadalmi érettsége és felelősségtudata is szükséges. Ez a társadalmi felelősségtudat megkívánja, hogy a házasulandók tudatában legyenek a házasságból eredő kötelezettségeiknek, és vállalják a házastársi és szülői feladatokat, amelyek teljesítését a társadalom is elvárja tőlük. Házasságot az köthet, aki nagykorú. A polgári törvénykönyv szerint az ember a nagykorúságát a 18. életévének betöltésével éri el. Kiskorúnak, tehát 18 évnél fiatalabb személynek csak rendkívüli esetekben, fontos okokból engedheti meg a bíróság, hogy házasságot kössön, ha már elmúlt 16 éves és ha ez összhangban van a házasság társadalmi céliával. Ilyen eset például, ha a lány már terhes és a fiatalember személye, helyzete, állása, keresete kellő biztosíték arra. hogy leendő családját eltartsa és gondoskodjék róla. A 16 évnél idősebb kiskorúnak bírósági engedély nélkül kötött házassága érvénytelen. Ha azonban a kiskorú közben betölti 18. életévét vagy a feleség másállapotba jut. a házasság utólag érvényessé válik. Tizenhat éven aluli személynek még a bíróság sem adhat engedélyt a házasságkötéshez. ilyen esetben házasság nem is jöhet létre. Társadalmunkban a család alapja a monogam házasság, ezért házasságot nem köthet nős férfi vagy férjezett nő. E tilalom ellenére megkötött házasság érvénytelen. — Az a fél, aki érvényes házasságban él és új házasságot köt, a bigámia — kettösházasság — bűncselekményét követi el, és ezért két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Ugyanígy büntetendő az a fél is, aki tudva arról, hogy a másik fél nős vagy férjezett, házasságot köt vele. Kedves Ilona és Béla! Meglepő kérdéssel fordultatok hozzánk. Az i kérdeztétek, mit tartsunk manapság az ambiciózus, becsvágyó emberről? És tulajdonképpen, mi a becsvágy — erény vagy aljas kapaszkodás? Való igaz, hogy sokszor esik szó becsvágyó emberekről, és az is igaz, hogy többnyire rosszban emlegetik őket. „X.-töl ugyan ne várj semmit, irtózatosan becsvágyó.” „Y.-nal szóba se állj, csupa ambíció!” És még ennél rosszabbat is kiérdemeltek — nem ritkán úgy beszélnek róluk, mint kíméletlen karrieristákról. Igaz? Nem igaz? őszintén szólva, lehet így is, dé nem muszáj, hogy igy legyen. X.-et valóban füti a becsvágy, hogy karriert csináljon, hogy minél rövidébb idő alatt minél több pénzre tegyen szert, s igy mutassa meg, hogy ki a legény a gáton. Y.-t viszont méltatlanul bántják, mert benne éppen ellenkezőleg, azért dolgozik a becsvágy, hogy jobbat, többet nyújtson, s mert erre őszintén képesnek érzi magát — Talán bennünk van a hiba, hogy felületesen mindenkit egy kalap alá veszünk, akin észrevesszük, hogy több akar lenni, mint ami... Az egészséges becsvágyat egyébként a pszichológia úgy tartja számon, mint az intellektuálisan érett személyiség természetes, pozitiv vonását, ami a józanul, tárgyilagosan kitűzött célok elérésére ösztönöz. Sajnos, a szerényeket is hajlamosak vagyunk megszólni, mert őket lenézzük, és sokszor érdemtelenül. Micsoda tutyi-mutyi ember, csak van magának, és még ennek akarnak funkciót adni?! — mondjuk. Persze, arra nemigen gondolunk, hogy a szerénység is lehet, „igazi”, s hogy ez az ember tárgyilagos önismerettel rendelkezik, s megmarad a helyén, nem „töri magát”, mert tudja, hogy egyszerűen nem futja többre a képességeiből. s a magasabb poszton több kárt okozna, mint hasznot. Dehát „kijár” ezért a lenézés, lebecsülés ...? Az álszerénység kis ceremóniáját ezzel szemben nemcsak elfogadjuk, hanem egyenesen elvárjuk embertársainktól, pontosabban munkatársainktól. Ha valakit érdeme és tehetsége szerint magasabb polcra tettek, elvárjuk, hogy a közösség előtt szabadkozzék, egy kicsit pocskondiázza is le magát. úgy. hogy végül „/elsőbb helyről" utasítsák, s ő engedjen a „kényszernek”. Jóllehet, mindenki tudja, hogy a megfelelő ember kerül a megfelelő helyre, s ő maga is már rég tudja, hogyan fog az új beosztásban dolgozni és helytállni. Sok más dologban is igy vagyunk, a valamiképpen félrecsúszott illemszabályok szövevényében csetlünk-botlunk. Ki tudná megmondani, mire jó, kinek használ a képmutatás, az őszinteség? Félreértés ne essék, nem tapintatlanságot, a bántóan durva, egyénieskedő „én-aztánmindenkinek-a-szemébe-vágom-az-igazat” könyörtelenségét szorgalmazgatom. Csak azt, hogy igenis gyakoroljuk dolgainkban a mértékletesség erényét, az őszinte segitőkészség elvét. Ez vonatkozzék ítéleteinkre is, melyekkel fölmérjük és „helyére tesszük” a mások, — és a saját egészséges, a jobbra ösztönző, becsvágyunk, ambíciónk — megnyilvánulásait is. Üdvözlettel \m
