Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-16 / 25. szám

VISSZHANG j ÚTON, ÚTFÉLEN Csak két kis kapocs Fújja a szél, fújja, jaj de szépen fúj­ja ... Ha huzatosabb helyre kerül a kioszkban, az újságárusnál, márt ott is. leginkább azonban otthon, vagy a bu­szon, vonaton, villamoson olvasni vágyó emberek kezében. És hullik, darabokra potyog szét az amúgy nem is olyan sok lapból, oldalból álló képes újság. Történetesen a NÖ. Folyton rendezgetni az oldalakat, összeilleszteni, keresgélni, mivel passzol — nem nehéz, de bosz­­szantó. Én a NÖt régóta olvasom, akkor kezdtem, amikor még hetven fil­lér volt, s akkor még fűzték. Most kettő nyolcvanért már nem lehet? Ha kézbe veszem, széjjelesik minden lapja! Pe­dig én olvasni szeretnék, nem bosszan­kodni. Kérem a szerkesztőséget, tolmá­csolja a nyomdának: ne spórolják el a lapból azt a két kis kapcsot, mert annak az árát is megfizetjük, s az is a laphoz tartozik. S gondoljanak arra, hogy esetleg akadnak olvasók, akik a lapot olvasás után sem dobják el, hanem összegyűjtik, netán be is kötte­tik. Nekik sem mindegy, hogy „salátát" kell-e rendeztetniük vagy szépen fűzött lapokat! Mostonában egyre több szó esik az igényességről, a jó minőségű munká­ról, a pontosságról és becsületesség­ről. Azt hiszem, a szerkesztőség igyek­szik is betartani mindezt, mert nekem az Írások tetszenek. Mégsem értem, miért rontják el az ember kedvét ilyen sorozatos bosszantásokkal?! A nyom­dára talán nem vonatkoznak a felsorolt követelmények?! Jogos kérésem orvoslását várva, ma­radok tisztelettel: Fülöp Irén, Rozsnyó (Roznovo), szociális otthon A panasz jogos, szerkesztőségünk is több alkalommal szóvótette, és kérte a hiányosság eltávolítását, ezidáig, sajnos, nem történt változás. Reméljük, az önök támogatósával, követelésünk következetes megvalósításával rövidesen fűzött lapot vehet kézbe az olvasó. A szerkesztőség SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonegy éves, 160 cm magas, el­vált asszony, aki első házasságában nagyon csalódott, ezúton szeretne meg­ismerkedni fiatalemberrel, vagy elvált férfival 28 éves korig, aki szeretetre, boldog családi életre vágyik, úgy, mint ö. Szereti a zenét, szereti a házi mun­kát és szeret kézimunkázni. Egy-két gyermeket is szívesen vállal. Jelige: „Valaki vár, ha hazatérsz" Középkorú nő társaság hiányábon ezúton szeretne megismerkedni házas­ság céljából komoly, magyar anya­nyelvű, becsületes férfival, ötvenöt éves korig. Jelige: „Békéscsaba" Tizennyolc éves, 165 cm magas, bar­na hajú lány ezúton szeretne meg­ismerkedni korban hozzáillő fiúval. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Hosszú forró nyár" Neveletlen emberek Vannak? Sajnos, igen. Hinni sze­retném, hogy kevesen. Kihívó visel­kedésükkel, vagánykodásukkal — csekély számuk ellenére - állandóan megkeserítik a jobb érzésű, tisztes­ségtudó, becsületes emberek életét. Miben nyilvánul meg nem kívána­tos viselkedésük? Abban, hogy fü­tyülnek a mások érdekére, és nem veszik tudomásul, hogy a jó modor, a jó ízlés, a nyugalom, a biztonság megsértését senki sem köteles el­tűrni. A minap vonaton utaztam. A fül­kébe beszállt egy felnőtt fiatal­ember. Alighogy leült, elkezdte bömböltetni a magnóját. Módfelett csodálkozott, amikor figyelmeztet­tem, hogy zenei kiséret nélkül óhaj­tok utazni, óm ha ez nem lehetsé­ges, legalább halkítsa le a magnót, hogy a kecske is jóllakjon, a ká­poszta is megmaradjon. Közvetlenül az indulás előtt beszállt hozzánk még két férfi, s amint a szerelvény meglódult, az egyik cigarettára, a másik Dioára gyújtott, fittyet hányva a dohányzást tiltó táblács­kára. Jómagam is tehettem volna? Fogtam a poggyászomat, s egy másik fülkébe menekültem. Hogy miért? Mert a rend védelmét a rendetlenkedők többnyire „ideges­ségnek" minősítik, s a nyugalmának hóborítása ellen tiltakozó könnyen megkaohatja a magáét. Én csak ennyit kaptam: „ha ideges, menjen ideggyógyászhoz, utaltassa be ma­gát hegyi levegőt szívni és madár­füttyöt hallgatni!" Kezdem azt hinni, hogy az embe­rek nagy többségének — minden ellenkező híreszteléssel szemben - jók az idegei, mert sokat képesek eltűrni. Az utcán lépten-nyomon trágár beszéd üti meg fülünket fel­nőttek és suhancok. sőt lányok szá­jából egyaránt, a vendéglők, a cuk­rászdák, a mozik mellékhelyiségének falai a legválogatottabb „szellemes­ségekkel" vannak telefirkólva, ugyan­ott a vízcsapok pedig használhatat­lanok. Saját fülemmel még nem volt szerencsém hallani, hogy valaki til­takozott volna ellenük. Azt hiszem, kényelemszeretetből - ha a felsorolt kellemetlenségek közepette lehet ké­nyelemről beszélni meghunyósz­­kodósból. Jómúltkor betértem az egyik férfi­­divatáru-üzletbe, mert a kirakatban kedvemre való pulóvert láttam. Meg­kérdeztem. van-e belőle az én mé­retemre. Am az, amit elém raktak, egyáltalán nem hasonlított a kira­kati pulóverre, amikor észrevétele­met közöltem az elárusítónővel, dü­hösen kikapta kezemből a pulóvert, s kifakadt: akkor alászolgája! Egy­szóval kiutasított a boltból Idősebb falusi szülők panaszolták, hogy a gyerekeknek már nem áll rá a szája az édesanyám, édesapám megszólításra, jelölésre, tíz közül nyolc-kilenc azt mondja: öreg. írás közben magunkat rajzoljuk - olvastom valahol. Szerintem ez a szerény megállapítás a beszédre, a viselkedésre is vonatkoztatható. NAGY MIHÁLY I EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN NÉGYSZEMKÖZT Táplálkozás, életmód Táplálkozás szempontjából q mérték­letesség a döntő. A ritka, de bőséges étkezések helyett az orvosok gyakoribb, de kisebb étkezéseket javasolnak. Külö­nösen az esti lefekvés előtti bőséges la­komát tartják károsnak. Kívánatos, hogy a 40 év feletti ember étrendjében a napi zsírmennyiség ne haladja meg az 50- 70 grammot. A főzéshez használt zsira­déknak legalább a felét növényi olaj tegye ki. Annak ellenére, hogy idősebb korban 40—50 éves kor felett, a kalória­mennyiség általában csökken már, ez a csökkenés ne nyilvánuljon meg a napi étrend fehérjetartalmának csökkenésé­ben. Különösen ebben az életkorbon fontos, hogy tej, tojás, nem zsíros hús, hal, túró formájában a napi 100—120 gramm fehérjét elfogyasszuk. A napi összkalóriamennyiséghez szükséges szén­hidrátot a testsúlytól és a végzett fizikai munkától kell függővé tenni. Az is véd bizonyos fokig az érelmeszesedés ellen, ha napi vitaminellátásunk biztosítva van: ezt tej, gyümölcs, főzelék, zöldség, eset­leges gyümölcsnedv fogyasztásával érhet­jük el. Még talán az étrendnél is fontosabb az érelmeszesedés megelőzése szempont­jából a 40 éves kor feletti ember élet­módja. Aki mindennap rendszeresen vé­gez fizikai munkát (pl. kertészkedik, fát vág, sportol, sétál stb.), a legtöbbet tette érrendszere épségéért. Hasznos volna, ha- az iskoláskorú gyermekekhez hason­lóan — a felnőttek rendszeresen tornász-' nónak. A fizikai munka vagy a torna — ahogy ezt a tapasztalat igazolja — még bő zsírfogyasztás esetén is kivédi az érelmeszesedést. Nem célszerű, ha az érelmeszesedésben szenvedő ember a következményektől való félelmében túl nagy lelki erőfeszítést igénylő étkezési vagy életmódbeli tilalmakat vállal. A do­hányzást feltétlenül érdemes elhagyni vagy legalábbis számottevően mérsékel­ni, de a napi 1—2 pohárka borról vagy sörről felesleges lemondania. Vonatkozik ez lényegében a feketekávéra is. Kávét csak este, lefekvés előtt 4-5 órával nem célszerű inni. Élénkítőszerek szedése, túlzott szellemi vagy fizikai megterhelés, árt az idős embernek. KIHEZ FORDULJUNK „Karin munkabeosztása" jeligére A betegség, illetve az ideiglenes mun­kaképtelenség megszűnte utón a dolgo­zót az előző munkahelyére kell vissza­helyezni. Ha azonban az egészségi álla­pota folytán nem képes eddigi munkáját végezni, a munkaadó köteles más, az egészségi állapotának és képzettségének megfelelő munkára beosztani. Ezt a munkaadó köteles a dolgozóval megbe­szélni. Elvileg olyan fizetés jár, amilyen munkát végez a dolgozó. Csak rendkívüli esetekben — melyeket a törvény vagy bérelőírások határoznak meg - van a dolgozónak igénye az eddigi fizetésre, s nem a ténylegesen végzett munkája utón járó fizetésre. Ilyen eset például a munkabalesetből vagy a foglalkozási betegségből származó áthelyezés, vagy az eredeti munkaszerződéstől eltérő be­osztás. Próbáljon a szövetkezet vezetőségével olyan más munkabeosztásban meg­egyezni, ahol a végzettségének megfelelő munka mellett a régi fizetést megközelítő keresetet tudna elérni. Dr. B. G. Kedves olvasónk Z. E.l Leveleiből — mert nem ez a legelső, amellyel tanácsért fordul hozzánk — valóban kitűnik, hogy lelki egyensúlya meglehetősen ingatag. Ez persze nem is lehet másként, ha ön, ahogy erről a legutóbbi levél tanúskodik, folyton­­folyvást csak azzal törődik, azon mor­fondírozik, hogy mi a mások vélemé­nye, mit szólnak mások a hobbijához, a korához, az életéhez, ahhoz, hogy tornázik, ahhoz, hogy szereti-e a zenét vagy sem, és így tovább. Fájlalja a „mindennap elhangzó kritizáló szava­kat”. Tudom, hogy az ilyesmi rosszul esik, de nem is hinné milyen könnyű elkerülni: többek között azzal, hogy nem beszél az ismerősöknek és bará­toknak állandóan és kimerítően prob­lémáiról, érzelmi életéről, a legapróbb részletekbe menően saját kedvte­léseiről. Könnyen lehetséges, hogy már mindenki végtelenül tínja — s ezért kritizál. Ezt elkerülendő, gon­dolom, azt is észre kellene vennie, hogy másnak is vannak problémái, kétségei, érzelmei... Sohasem szokta őket, a „másokat” meghallgatni? Pró­bálja meg — őszinte, mély emberi érdeklődéssel és együttérzéssel —, le­­het, hogy az ő gondjuk-bajuk hallatán az ön álmatlanságát és ingerlékeny­séget okozó világfájdalmai csekély tű­szúrásokká enyhülnek. Természetesen távol áll tőlem, hogy a mások baját vigaszként ajánljam! Csupán arra szeretném ráébreszteni, hogy az oly könnyűnek vélt kapcsolatteremtése az emberekkel ne csak abból álljon, hogy meghallgattatja magát... (S bizony élek a gyanúperrel, hogy így van, hiszen mostani levelében egy szóval sem említette, hogy 1981. január 23-án kelt levelemet — amelyben konkrét párkapcsolati ügyére kért tanácsot — megkapta-e?!) Nagyon megütköztem egy további kérdésén: „ ... foglalkozom minden­féle irodalommal, esztétikával, egy­szerűen a művészettel. De hát mi haszna, ha az emberek szerint csak egyszerű adminisztratív dolgozó va­gyok. Vajon igaz-e ez?” Legyen nyu­godt, nem igaz ez így — de szinte hihetetlennek tűnik, hogy erre saját maga nem jött rá! Ugyanez vonatko­zik a gimnasztikára is: ha örömet szerez, foglalkozzon vele tovább. Na­gyon sok nőt ismerek, akik nagy­mamakorukban is rendszeresen tor­náznak, sportolnak. S nemhogy azt nem kérdezik tőlük az emberek, hogy ugyan mi haszna, hanem egyenesen csodálják őket! ön minden bizonnyal egészen más választ várt tőlem, talán azt, hogy elismerjem, dicsérjem, uram bocsá’ netán csodálattal nyugtázzam a mű­vészetek, a zene, a torna stb. iránti lelkesedését. Meg is tettem volna, ha saját bensőséges élményeit, a művé­szet nyújtotta maradandó, jellem-, s tán életformáló ajándékát tükrözték volna. De sajnos, levele sokkal inkább azt fejtegette, azt adta tudtomra, hogy mit mondanak az emberek erről, arról, amarról. Arról, hogy ennek vagy annak vajon mi a haszna, mire megy vele ... Próbáljon meg és merészeljen ön­maga lenni! A döntés joga az öné! Üdvözli fTffl 11

Next

/
Thumbnails
Contents