Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-16 / 25. szám
VISSZHANG j ÚTON, ÚTFÉLEN Csak két kis kapocs Fújja a szél, fújja, jaj de szépen fújja ... Ha huzatosabb helyre kerül a kioszkban, az újságárusnál, márt ott is. leginkább azonban otthon, vagy a buszon, vonaton, villamoson olvasni vágyó emberek kezében. És hullik, darabokra potyog szét az amúgy nem is olyan sok lapból, oldalból álló képes újság. Történetesen a NÖ. Folyton rendezgetni az oldalakat, összeilleszteni, keresgélni, mivel passzol — nem nehéz, de boszszantó. Én a NÖt régóta olvasom, akkor kezdtem, amikor még hetven fillér volt, s akkor még fűzték. Most kettő nyolcvanért már nem lehet? Ha kézbe veszem, széjjelesik minden lapja! Pedig én olvasni szeretnék, nem bosszankodni. Kérem a szerkesztőséget, tolmácsolja a nyomdának: ne spórolják el a lapból azt a két kis kapcsot, mert annak az árát is megfizetjük, s az is a laphoz tartozik. S gondoljanak arra, hogy esetleg akadnak olvasók, akik a lapot olvasás után sem dobják el, hanem összegyűjtik, netán be is köttetik. Nekik sem mindegy, hogy „salátát" kell-e rendeztetniük vagy szépen fűzött lapokat! Mostonában egyre több szó esik az igényességről, a jó minőségű munkáról, a pontosságról és becsületességről. Azt hiszem, a szerkesztőség igyekszik is betartani mindezt, mert nekem az Írások tetszenek. Mégsem értem, miért rontják el az ember kedvét ilyen sorozatos bosszantásokkal?! A nyomdára talán nem vonatkoznak a felsorolt követelmények?! Jogos kérésem orvoslását várva, maradok tisztelettel: Fülöp Irén, Rozsnyó (Roznovo), szociális otthon A panasz jogos, szerkesztőségünk is több alkalommal szóvótette, és kérte a hiányosság eltávolítását, ezidáig, sajnos, nem történt változás. Reméljük, az önök támogatósával, követelésünk következetes megvalósításával rövidesen fűzött lapot vehet kézbe az olvasó. A szerkesztőség SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonegy éves, 160 cm magas, elvált asszony, aki első házasságában nagyon csalódott, ezúton szeretne megismerkedni fiatalemberrel, vagy elvált férfival 28 éves korig, aki szeretetre, boldog családi életre vágyik, úgy, mint ö. Szereti a zenét, szereti a házi munkát és szeret kézimunkázni. Egy-két gyermeket is szívesen vállal. Jelige: „Valaki vár, ha hazatérsz" Középkorú nő társaság hiányábon ezúton szeretne megismerkedni házasság céljából komoly, magyar anyanyelvű, becsületes férfival, ötvenöt éves korig. Jelige: „Békéscsaba" Tizennyolc éves, 165 cm magas, barna hajú lány ezúton szeretne megismerkedni korban hozzáillő fiúval. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Hosszú forró nyár" Neveletlen emberek Vannak? Sajnos, igen. Hinni szeretném, hogy kevesen. Kihívó viselkedésükkel, vagánykodásukkal — csekély számuk ellenére - állandóan megkeserítik a jobb érzésű, tisztességtudó, becsületes emberek életét. Miben nyilvánul meg nem kívánatos viselkedésük? Abban, hogy fütyülnek a mások érdekére, és nem veszik tudomásul, hogy a jó modor, a jó ízlés, a nyugalom, a biztonság megsértését senki sem köteles eltűrni. A minap vonaton utaztam. A fülkébe beszállt egy felnőtt fiatalember. Alighogy leült, elkezdte bömböltetni a magnóját. Módfelett csodálkozott, amikor figyelmeztettem, hogy zenei kiséret nélkül óhajtok utazni, óm ha ez nem lehetséges, legalább halkítsa le a magnót, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Közvetlenül az indulás előtt beszállt hozzánk még két férfi, s amint a szerelvény meglódult, az egyik cigarettára, a másik Dioára gyújtott, fittyet hányva a dohányzást tiltó táblácskára. Jómagam is tehettem volna? Fogtam a poggyászomat, s egy másik fülkébe menekültem. Hogy miért? Mert a rend védelmét a rendetlenkedők többnyire „idegességnek" minősítik, s a nyugalmának hóborítása ellen tiltakozó könnyen megkaohatja a magáét. Én csak ennyit kaptam: „ha ideges, menjen ideggyógyászhoz, utaltassa be magát hegyi levegőt szívni és madárfüttyöt hallgatni!" Kezdem azt hinni, hogy az emberek nagy többségének — minden ellenkező híreszteléssel szemben - jók az idegei, mert sokat képesek eltűrni. Az utcán lépten-nyomon trágár beszéd üti meg fülünket felnőttek és suhancok. sőt lányok szájából egyaránt, a vendéglők, a cukrászdák, a mozik mellékhelyiségének falai a legválogatottabb „szellemességekkel" vannak telefirkólva, ugyanott a vízcsapok pedig használhatatlanok. Saját fülemmel még nem volt szerencsém hallani, hogy valaki tiltakozott volna ellenük. Azt hiszem, kényelemszeretetből - ha a felsorolt kellemetlenségek közepette lehet kényelemről beszélni meghunyószkodósból. Jómúltkor betértem az egyik férfidivatáru-üzletbe, mert a kirakatban kedvemre való pulóvert láttam. Megkérdeztem. van-e belőle az én méretemre. Am az, amit elém raktak, egyáltalán nem hasonlított a kirakati pulóverre, amikor észrevételemet közöltem az elárusítónővel, dühösen kikapta kezemből a pulóvert, s kifakadt: akkor alászolgája! Egyszóval kiutasított a boltból Idősebb falusi szülők panaszolták, hogy a gyerekeknek már nem áll rá a szája az édesanyám, édesapám megszólításra, jelölésre, tíz közül nyolc-kilenc azt mondja: öreg. írás közben magunkat rajzoljuk - olvastom valahol. Szerintem ez a szerény megállapítás a beszédre, a viselkedésre is vonatkoztatható. NAGY MIHÁLY I EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN NÉGYSZEMKÖZT Táplálkozás, életmód Táplálkozás szempontjából q mértékletesség a döntő. A ritka, de bőséges étkezések helyett az orvosok gyakoribb, de kisebb étkezéseket javasolnak. Különösen az esti lefekvés előtti bőséges lakomát tartják károsnak. Kívánatos, hogy a 40 év feletti ember étrendjében a napi zsírmennyiség ne haladja meg az 50- 70 grammot. A főzéshez használt zsiradéknak legalább a felét növényi olaj tegye ki. Annak ellenére, hogy idősebb korban 40—50 éves kor felett, a kalóriamennyiség általában csökken már, ez a csökkenés ne nyilvánuljon meg a napi étrend fehérjetartalmának csökkenésében. Különösen ebben az életkorbon fontos, hogy tej, tojás, nem zsíros hús, hal, túró formájában a napi 100—120 gramm fehérjét elfogyasszuk. A napi összkalóriamennyiséghez szükséges szénhidrátot a testsúlytól és a végzett fizikai munkától kell függővé tenni. Az is véd bizonyos fokig az érelmeszesedés ellen, ha napi vitaminellátásunk biztosítva van: ezt tej, gyümölcs, főzelék, zöldség, esetleges gyümölcsnedv fogyasztásával érhetjük el. Még talán az étrendnél is fontosabb az érelmeszesedés megelőzése szempontjából a 40 éves kor feletti ember életmódja. Aki mindennap rendszeresen végez fizikai munkát (pl. kertészkedik, fát vág, sportol, sétál stb.), a legtöbbet tette érrendszere épségéért. Hasznos volna, ha- az iskoláskorú gyermekekhez hasonlóan — a felnőttek rendszeresen tornász-' nónak. A fizikai munka vagy a torna — ahogy ezt a tapasztalat igazolja — még bő zsírfogyasztás esetén is kivédi az érelmeszesedést. Nem célszerű, ha az érelmeszesedésben szenvedő ember a következményektől való félelmében túl nagy lelki erőfeszítést igénylő étkezési vagy életmódbeli tilalmakat vállal. A dohányzást feltétlenül érdemes elhagyni vagy legalábbis számottevően mérsékelni, de a napi 1—2 pohárka borról vagy sörről felesleges lemondania. Vonatkozik ez lényegében a feketekávéra is. Kávét csak este, lefekvés előtt 4-5 órával nem célszerű inni. Élénkítőszerek szedése, túlzott szellemi vagy fizikai megterhelés, árt az idős embernek. KIHEZ FORDULJUNK „Karin munkabeosztása" jeligére A betegség, illetve az ideiglenes munkaképtelenség megszűnte utón a dolgozót az előző munkahelyére kell visszahelyezni. Ha azonban az egészségi állapota folytán nem képes eddigi munkáját végezni, a munkaadó köteles más, az egészségi állapotának és képzettségének megfelelő munkára beosztani. Ezt a munkaadó köteles a dolgozóval megbeszélni. Elvileg olyan fizetés jár, amilyen munkát végez a dolgozó. Csak rendkívüli esetekben — melyeket a törvény vagy bérelőírások határoznak meg - van a dolgozónak igénye az eddigi fizetésre, s nem a ténylegesen végzett munkája utón járó fizetésre. Ilyen eset például a munkabalesetből vagy a foglalkozási betegségből származó áthelyezés, vagy az eredeti munkaszerződéstől eltérő beosztás. Próbáljon a szövetkezet vezetőségével olyan más munkabeosztásban megegyezni, ahol a végzettségének megfelelő munka mellett a régi fizetést megközelítő keresetet tudna elérni. Dr. B. G. Kedves olvasónk Z. E.l Leveleiből — mert nem ez a legelső, amellyel tanácsért fordul hozzánk — valóban kitűnik, hogy lelki egyensúlya meglehetősen ingatag. Ez persze nem is lehet másként, ha ön, ahogy erről a legutóbbi levél tanúskodik, folytonfolyvást csak azzal törődik, azon morfondírozik, hogy mi a mások véleménye, mit szólnak mások a hobbijához, a korához, az életéhez, ahhoz, hogy tornázik, ahhoz, hogy szereti-e a zenét vagy sem, és így tovább. Fájlalja a „mindennap elhangzó kritizáló szavakat”. Tudom, hogy az ilyesmi rosszul esik, de nem is hinné milyen könnyű elkerülni: többek között azzal, hogy nem beszél az ismerősöknek és barátoknak állandóan és kimerítően problémáiról, érzelmi életéről, a legapróbb részletekbe menően saját kedvteléseiről. Könnyen lehetséges, hogy már mindenki végtelenül tínja — s ezért kritizál. Ezt elkerülendő, gondolom, azt is észre kellene vennie, hogy másnak is vannak problémái, kétségei, érzelmei... Sohasem szokta őket, a „másokat” meghallgatni? Próbálja meg — őszinte, mély emberi érdeklődéssel és együttérzéssel —, lehet, hogy az ő gondjuk-bajuk hallatán az ön álmatlanságát és ingerlékenységet okozó világfájdalmai csekély tűszúrásokká enyhülnek. Természetesen távol áll tőlem, hogy a mások baját vigaszként ajánljam! Csupán arra szeretném ráébreszteni, hogy az oly könnyűnek vélt kapcsolatteremtése az emberekkel ne csak abból álljon, hogy meghallgattatja magát... (S bizony élek a gyanúperrel, hogy így van, hiszen mostani levelében egy szóval sem említette, hogy 1981. január 23-án kelt levelemet — amelyben konkrét párkapcsolati ügyére kért tanácsot — megkapta-e?!) Nagyon megütköztem egy további kérdésén: „ ... foglalkozom mindenféle irodalommal, esztétikával, egyszerűen a művészettel. De hát mi haszna, ha az emberek szerint csak egyszerű adminisztratív dolgozó vagyok. Vajon igaz-e ez?” Legyen nyugodt, nem igaz ez így — de szinte hihetetlennek tűnik, hogy erre saját maga nem jött rá! Ugyanez vonatkozik a gimnasztikára is: ha örömet szerez, foglalkozzon vele tovább. Nagyon sok nőt ismerek, akik nagymamakorukban is rendszeresen tornáznak, sportolnak. S nemhogy azt nem kérdezik tőlük az emberek, hogy ugyan mi haszna, hanem egyenesen csodálják őket! ön minden bizonnyal egészen más választ várt tőlem, talán azt, hogy elismerjem, dicsérjem, uram bocsá’ netán csodálattal nyugtázzam a művészetek, a zene, a torna stb. iránti lelkesedését. Meg is tettem volna, ha saját bensőséges élményeit, a művészet nyújtotta maradandó, jellem-, s tán életformáló ajándékát tükrözték volna. De sajnos, levele sokkal inkább azt fejtegette, azt adta tudtomra, hogy mit mondanak az emberek erről, arról, amarról. Arról, hogy ennek vagy annak vajon mi a haszna, mire megy vele ... Próbáljon meg és merészeljen önmaga lenni! A döntés joga az öné! Üdvözli fTffl 11
