Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-16 / 25. szám
25. számunk riportja H. ZSEBIK SAROLTA Emberek, otthonok, haza Ez is a mi hazánk. Mégha kicsit idegen is azoknak, akiknek szeme a Csallóköz síkságához, a Gömör dombjaihoz szokott. Itt csak erdőt, hegyet lát az ember. A Magas-Tátra nyúlványai, a Magúra hegység csúcsai, a Pieniny-hegylánc sziklái elbűvölik a vendéget. S aki egyszer felfedezte e táj szépségét, az szívesen tér vissza: pihenni, kikapcsolódni. Mert a vidék mintha erre termett volna. Bár ma ezzel a lehetőséggel még nem nagyon élnek az itteniek. Valaha a legszegényebb része volt ez Szlovákiának. A föld burgonyán kívül alig adott mást, a domboldalakon pedig csak annyi takarmány termett, amennyiből alig élt meg egy-két tehén, néhány juh. Innét vándorolt ki munka után a legtöbb ember, innét indultak útnak az edényt foltozó drótosok. A felszabadulás után itt is sokat változott az élet. De annak, aki Dél-Szlovákia falvaihoz szokott, a meglévő különbség még mindig feltűnő. A déli járásokban már csak a szövetkezetek harmincéves évfordulója kapcsán beszéltünk nadrágszíj-parcellákról, tehenét legeltető magángazdáról, az ökrös-, lovasfogatokról. Itt ez még — igaz, kis mértékben — mindennapi valóság. Mert vannak szövetkezetek, a mezőgazdasági terület 81 százalékát közösen művelik, de a fennmaradó csaknem húsz százalék még olyan szembetűnően felaprózott, hogy az idegent ez a kép ragadja meg először. Legkisebb és legfiatalabb járása ez Szlovákiának, csak 1968-ban alakult. Határos a poprádi, a presovi, a bardejovi járással, északon pedig 78 kilométer hosszan — nagyobb részt a Dunajec és a Poprád folyó — határt képez Lengyelországgal. Lassan, de kielégítően A járás 622 négyzetkilométeres területén a legutóbbi népszámlálás szerint 42 134 lakos él, ebből 2417 ukrán és orosz, 39 lengyel, 19 magyar nemzetiségű. Két városunk van: a járási székhely, Stará Lubovna és Podolinec. A 42 község lélekszáma többnyire kétezren aluli, két faluban a lakosok száma nem éri el a kétszázat sem. Huszonegy községben élnek ukránok, így beszélnek, dalolnak, ez az anyanyelvűk, de szlovák nemzetiségűnek vallják magukat. Ebben a 21 községben összesen 15 479 ember él, vagyis a falvakban élők fele. A szlovák községek lakói többnyire sárosi és gorál tájszólással beszélnek. A járásban lévő munkaképes dolgozókból az 1978-as adatok szerint 10 844 férfi és 8370 a nő. Ezek 37,3 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, 18 pedig az iparban. Jelenleg 3555 munkaerő a járás területén kívül alkalmazott. — Az iparosodás ebben a járásban nagyon későn indult — tájékoztat Stefan Pokrivcák, a járási nemzeti bizottság elnöke. — A felszabadulás előtt mindössze három fűrésztelepünk volt összesen kétszáz munkaerővel. 1946-ban Vysné Ruzbachyban kőfeldolgozó műhelyt, Stará Lubovnában pedig téglagyárat nyitottunk. 1949-ben Podolinecben leraktuk a Piloimpregna, 1960-ban a csavargyár alapjait. 1964-ben Orlovában kavicsfeldolgozót létesítettünk. Mindezzel az ipari dolgozók száma 1968-ban elérte a 1180-at. A későbbi évek folyamán a Május 1. textilüzemmel és a Teslával gyarapodott a munkalehetőségek száma. Jelenleg a nők foglalkoztatottsága biztosított, a járáson belül még vagy ezer férfi számára kell munkalehetőséget teremtenünk. Az ipari üzemekre itt még az extenzív fejlődés jellemző. A munkatermelékenység növelése, a hatékonyság emelése, az alapeszközök és a munkaidő kihasználása olyan fogalom, amellyel inkább csak elméletben találkozunk, mintsem a gyakorlatban. Nehéz feltételek között Ezen a vidéken hat hónapig tart a vegetációs nyugalom. Május végén a Csallóközben már akác nyílott, cseresznye piroslott a fán, itt még virágokban pompáztak a fák, gyermekláncfűtől sárgállottak a rétek. S mintha a természet késésével együtt az élet folyása is lelassulna. A patakok, folyók vizét nem szennyezi vegyiüzem, a levegőben kevés a gáz, a por. Az emberek nyugodtabbak, ráérőbbek, mint másutt. Szép ez a vidék. De a szépséggel társuló gondokat is megtaláljuk. Például a szövetkezetekben, ahol a dolgozó nők — az összes dolgozó több mint fele — csak az év hat hónapjában jut munkához a mezőn. S azokon a helyeken, ahol a vezetőség nem gondoskodik az év másik felében is munkalehetőségről, kevés fiatal nő marad meg. A járás ma még mezőgazdasági jellegű, bár mezőgazdasági össztermelésének értéke 1979-ben csak 119 millió korona volt, az iparé pedig (1980-ban) 504 millió. A mezőgazdasági termelést itt sok külső hatás befolyásolja, elsősorban a terület fekvése: az összterületnek csak 31,5 százaléka szántó. Ennek majdnem egyharmada 20 százalék feletti emelkedéssel, ami meghatározza a mezőgazdasági gépek alkalmazhatóságát (A 18 százalék feletti emelkedésnél biztonsági okokból már nem engedélyezett a nehézgépek használata.) A kollektivizálás itt sokkal később kezdődött. Igaz ugyan, hogy három községben még 1949-ben lerakták a közös gazdálkodás alapját, de jelentősebb szövetkezetesítés csak 1970 után kezdődött. 1970-ben mindössze 5971 hektár szántó, vagyis az összterület 34,6 százaléka volt szövetkezeti tulajdonban, tíz év alatt ez 8477 hektárra emelkedett. — Jelenleg még 10 községben nincs szövetkezet; olyan helyeken, ahol a nagyüzemi termelésnek nincs jövője. A lovas, ökrös, kézi földművelésre ma már csak az idős, a mezőgazdasági munkának élő emberek hajlandók. A fiatalok az iparba menekülnek, mert a gépesítés itt szóba se jöhet. A környező szövetkezetek sem akarják megszerezni e földeket, pedig a tulajdonosok sok esetben már szívesen lemondanának róluk — magyarázza Mikulás Sedík mérnök, a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság vezetője. Az átlagos hektárhozamok is a mezőgazdaság jövője ellen szólnak. Tavaly gabonából 25,3, burgonyából 109,4, szénából 38,4 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. Az évi tejhozam egy tehénre 2234 liter volt. Milyen ember a gorál? — Jöjjön, nézze meg, hogy élünk! — invitált beljebb Haligovcében egy kapuban álldogáló néni. — Nem szégyelljük amink van, verejtékes munkával fizetünk érte. A muskátlis ablakú faházikó szobájában szilonfüggöny, kristálycsillár, puha fotel. A konyhában ivóvizes vödör, lavór, mosóteknő. Jellemző kellékei e vidék háztartásának. Mert a járásban jelenleg csak a lakosság 34,1 százaléka — nagyobb részt a két városban — van vízvezetékkel ellátva. Kanalizációval pedig ennek a fele. A napokban kezdték meg a gázvezeték szerelését. Érthető tehát, hogy szlovákiai méretben ebben a járásban van a legkevesebb fürdőszoba, csupán a lakosság 60 százalékának, 8,1 százalékuknak van automata mosógépe, 74 százalékuknak televíziója, ugyanennyiüknek hűtőszekrénye és 21 százalékuknak személyautója. — Nekünk már életünk végéig kitart, amink van. A íiiamék nagy házat építettek, autót is vettek. Ostravából hozza haza a pénzt — dicsekszik a néni, s hogy meg ne tudjunk minden titkot, közbeszól a férje: CET1!]
