Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-06-16 / 25. szám

AZ ORSZÁG HAZÁNK NÉPE SZOCIALISTA ORSZÁGUNK TOVÁBBI FELVIRÁGOZTATÁSÁRA SZAVAZOTT gáraink. A helyi hangszóró vidám dalokkal köszöntötte a szavazókat, akik többsége (85,71 %) már az első napon leadta szavazatát az NF jelölt­jeire. Minden komisszió jól dolgozott. Moholányi Rudolf elnök az üj vá­lasztási időszak terveiről szólt: — Sok a tennivaló, összességben a falu arculatának a kialakítását kell szorgalmazni. Befejezni az óvoda (1 940 000 Kcs), megkezdeni az egész­ségügyi központ építését (2 600 000 korona), utak portalanítása, közműve­sítés, valamint a gáz bevezetése II. szakaszának folytatása, az iskola kompletizálása — tornaterem, nap­közi otthon építése — vár ránk. De ez nem minden. Ha telik erőnkből, terven felül is teljesíthetünk. Az mindannyiunk javát szolgálja majd. П-.akran hangzott el a választási I ту programok értékelése során, J hogy a nőszervezeteknek oroszlánrészük van a társadalmi munkák sikeres szervezésében, a falu­szépítésben, az óvoda-, a bölcsőde- és a kereskedelmi hálózat bővítésében, a szolgáltatások fejlesztésében. Papír­ra vetve, statisztikai kimutatásokba írva munkájuk halott számadat csu­pán, s ha ünnepélyes pillanatban kell jólesően szerénynek lenni rá, a leg­több asszony alig tulajdonítja az eredményt saját érdemének. Brigádok, családok, barátok szavaztak együtt, pozsonyeperjesen (Jahodná) a falusi nőszervezet több mint nyolcvan tagja gyűlt össze: mutatni erejét létszámá­ban is. A legnépesebb csoport volt, huszontól hetvenévesig ... Nagy Eta, a szervezet elnöke vezette a csoportot, köztük az először választó Papp Te­réziát. — Arról a felelősségről, hogy most már én is beleszólok közösségünk életének alakulásába, nem sokat gon­dolkodtam ezidáig. Valahogy termé­szetes, jog és kötelesség is. Ott voltam a választási gyűléseken, hallottam, mi minden vár ránk, igyekszem majd én is dolgozni — mondta az először vá­lasztóknak kijáró virágot szorongatva Papp Teréz. — Valamire azonban erősen gondoltam: az új óvodára. Remélem, elkészül. Óvónőként dolgo­zom (igaz, csak gyermekgondozási szabadságon lévő kollégát helyettesí­tek) és látóm, hogy erre nagyon nagy szüksége van a gyerekeknek, a falu lakosságának. Egy kicsit erre a kor­szerű óvodára is szavaztam ma Pozsonyeperjesen még egy „szerény“ csoport, a SZISZ-tagság is együtt járult az urnához. Alig voltak any­­nyian, mint egy népesebb család. Egri Lajos SZISZ-elnök szerint ez a tény szabja meg a közeljövő legfon­tosabb feladatát: erős, létszámban is jelentős szervezetet teremteni, mert a „körülmények“ már adottak. Kul­­túrház van a faluban, klubhelyiséget is kapott az ifjúság: most már tette­ket várnak tőlük. — Nem is tudom hányszáz érettsé­gizett és diplomás fiatal került ki a faluból, sokan közülük visszatértek, itt élnek, azt várjuk tőlük, hogy ér­tünk is tegyenek, nekünk is adjanak valamit — mondja Nagy Eta képvi­selő. — Sok mindent megtaníthatná­nak velünk. A falu igény tart rá, a tömegszervezetek amatőr csoportjai is .. . Mert fejlődni,' együtt haladni csak úgy lehet, ha ki-ki ereje, tehet­sége szerint szolgálja a közösséget. Varga Béláné Heringes Sarolta huszonhárom esztendeje él Éber­­hardon (Malinovo). Pedagógus, jól ismeri az 1386 lakosú község pol­gárait, azok szokásait, igényeit, terveit. Az elmúlt választási időszakban mint képviselő még inkább magáévá tette a közös problémákat. Űjra jelölték és megválasztották. — Éberhard életét befolyásolja a közeli főváros, de a falu igényét ma­guk az emberek, a lakók szabják meg. Ebből kiindulva készül a válasz­tási program is. A község képe az eltelt választási időszak alatt óriásit változott. Csinosabbak lettek az utcák, melyek portalanítása napjainkban is folyik, sajnos, nem a legjobb ütem­ben. A kivitelező a Nyitrai (Nitra) Útépítő vállalat. Munkájukat késlel­teti a mezőgazdasági szakközépiskola szennyvízcsatornájának építése. Ha a Galántai Vízgazdasági Építővállalat és az említett üzemek mielőbb befe­jeznék a munkálatokat, nagy szolgá­latot tennének a község lakóinak, akik a lezárt utak miatt döcögő autóbusz­közlekedéssel nincsenek megelégedve. Az eltelt választási időszak eredmé­nyes volt. Elkészült az új sportpálya, befejezés előtt áll a „Z“ akcióban épülő tornaterem. A ravatalozó is el­készült. A közművesítést a Kis-Duna „jóvoltából“ rossz ivóvizet adó kutak sürgették. Az új házasságkötő-terem, a parkosítás még inkább otthonossá teszi a lakók életét. Varga Béláné nyitott szemmel jár, együtt él a falu gondjával-bajával, és a püt munkájában ért el szép ered­ményeket. A pionírokkal készített műsoraik nélkül Éberhardon nem is lenne ünnep az ünnep. Szép környe­zetben élményt nyújtó, érzelmi töltetű ünnepségeikre gyerekek, felnőttek egyaránt örömmel jönnek. — Az új választási időszak új fel­adatokat hoz. Terveink: a szlovák tanítási nyelvű iskola korszerűsítése, a tornaterem környékének rendezése, a sportpályák kiépítése, egy új utca közművesítése, a temető körülkerítése, és további utak portalanítása. Varga Béláné ott lesz a község szebbé tevéséért fáradozók között az elkövetkező választási időszakban is. Ügy érzi, a szellemi vagyon gyarapí­tásánál tud majd a legtöbbet tenni. Azt nem tudom pontoson, hányad­szor szavazok, összeszámolni se tudnám, tudja én nyolcvannégy éves vagyok, feleségem nyolcvan. De az biztos, hogy először szavaztunk itthon, eddig még mi járultunk az urnához, most az hozzánk. Bortos István segélykérőn néz egy pil­lanatra feleségére, hátha ő emlékszik. Szidi néni sem emlékszik, de segít: „Nem az a lényeg, hányszor szavaztunk, ha­nem az, hogy mindig a munkáspártra adtuk le voksunkat. Ki másra szavazhat­tunk volna azelőtt, hisz mi is mindig nincstelen kétkezi munkások voltunk. Meg is látszik rajtunk, már főzni se tu­dok, úgy remeg a kezem, a doktor meg azt mondta, sokmindent tudnak már gyógyítani, de ezt nem."- Azóta is részt vettünk minden sza vazóson, mert ha valamit akarunk kérni tudnuk kell, kihez forduljunk. Volt idő hogy Alsószeliben semmi se változott de most jó, hogy kijöttek, hogy szavaz hattunk, mert a Pleva Laci, a mostani nemzeti bizottsági elnök, meg a többiek sokat törődnek a faluval, meg velünk, öregekkel is. Ezek megérdemlik, hogy mindenki rájuk szovazzon. Egészségünk már nem nagyon szolgál, de azért oda­figyelünk még mindenre. ,Az Üj Szót is olvassuk minden nap, fölváltva egyik a másiknak, mikor hogyan fárad el a sze­münk. Meg az utcára is csak kiülünk, hát látjuk a járdákat, a portolanitott utakat, a sok virágot. Megváltozott a vi­lág, csak már nekünk nincs belőle sok hátra Búcsúzóul mégis azzal köszönünk el egymástól, hogy a legközelebbi válasz­tásokon majd újra találkozunk. Riporterek: Gyurkovits Róza, Nagy Lász­ló, Neszméri Sándor. CSTK (1), Nagy László (2) és Neszméri Sándor (3) fel­vételei. ЩТ

Next

/
Thumbnails
Contents