Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-20 / 3. szám

és hogy most már mennyire másképp élünk. Amikor mi otthon a kenyeret leejtettük, meg kellett csókolni, olyan nagy tisztelettel voltunk iránta. Megcsináltam a vetőt, azután a kenyérdagasztást, a bevetést, és azt az ünnepélyes pillanatot is, amikor megszegtük a kenyeret. A kenyérsütéshez kellett a kemencébe (a is, hát megcsináltam a Favágót, és a Vizhordót is. Így jöttek a képek egymás után, hogy mit láttam odahaza. Fonás, szövés, gerebenezés. Most a gyermekkori karácsonyunkat tervezem. Jöttek a betlehemesek, és a nővérem fehér lepedőbe fölöltözött Jézuskának.- Hogyan készül o kép? Először mindig lerajzolja?- Mikor hogy! Van, amikor igen, amikor nem. Elkészítem a vásznat, azután mindig a lejjel kezdem. Az tükröz mindent, ahhoz kell irányítani az alakot is, mert a fej megadja az ember mozdulatát is. Alákerül a szivacs, vagy a vatta, és így már nem sik a kép. Minden részt külön-külön kell csinálni, külön a kezet, külön a lábat. Ahol kell, ott géppel is varrók. A parasztasszony szoknyájába a ráncokat géppel varrtam. A ligura köré először is a teret kell megteremteni, az adja meg a hangulatot.- Az eddig készített képein milyen anyagokat használt?- A legtöbb a filc, azután vászon, persze, csak eredeti szövött vásznat használok, előfordul a bőr, bársony, fa, selyem, gyöngy, vatta, gyapjú, aranyfonál, haj, magvak, tövis, azt hiszem, ez minden.- Hány képet készített eddig?- Harminc körül lehet, de inkább azon íelül. Nincs mind itt, van belőle a Kecskeméti Katona József Múzeumban, a Nemzeti Galériában és a Népművelési Intézetben is. Lehetne több is, de hát ennyit tudtam eddig elkészíteni. Csak állva tudok dolgozni, a lábamat már meg is erőltettem vele. Egyébként azt hittem, hogy ennyi idő után lesz más is, aki csinálja, de eddig úgy tudom, nem vállalkozott rá senki. Fárasztó. Mikor már nagyon Iájt tőle a derekam, fogtam magam, lefeküdtem a földre, hasraieküdtem, úgy szabtam, varrtam, ragasztottam. Ha hasalni se bírtam, térdeltem. Ne íájna semmim, csinálnék még nagyon sokat! Nagyon sok tervem, nagyon sok témám van még. Milyen szép is volt tollfosztás után a bál! Néhány képet ■ estettem is, az almaszedésről; az Almaszedöt, az Almavivőt és mást is.

Rámnéz. Szemével irányítja tekintetem, amely a kis szoba falón, az egymás alatt függő képek tucatján körbejár. A szokatlan anyagból készült képek - amelyektől talán első pillanatra idegenkedtem - valóban meghatók, és hiteles illusztrációi Teri néni gyermekkorából épen megőrzött emlékeinek.

DUNAI LÁSZLÓ

Barnalöldi Gábor felvételei

i|y©if©felk<íRi©k

— Amennyiben bűntényre gondol, a motiváció rendkívül lényeges. És erre a szomorú eseménysorozatra egyszerűen nem lehet indítékot találni. Minden eset más és más. És a kóma? Csakis va'ami nagyon okos pszichopatára gondolhatnánk, akinek nincsenek ésszerű indítékai. De a bűntény ellen leginkább az szó1, hogy a műtőben az ilyesmi egyszerűen elképzelhetetlen, annyian vannak a beteg körül, és mindenki csak vele foglalkozik. A vizsgálat során valóban nem lehetünk szűk látókörűek, de nem hiszem, hogy ebben az esetben bűntényről von szó. De mint már mondtam, be kell vallanom, hogy ilyesmire még csak nem is gondoltam.

— Tu'ajdonképpen én sem azért jöttem ide — mondta Susan —, hogy a bűntényt mint lehetőséget megemlítsem, de ha már fölmerült, nem bánom. Legalább a továbbiakban kizárhatom.

— Egyelőre maradjunk abban, hogy utánanézek, miben segíthetek — mondotta Stark. — De ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy végtelenül kényes ügybe keveredett. Bizonyára az is felmerült magában, hogy esetleg orvosi műhibával áll szemben, márpedig az rossz fényt vetne nemcsak a mi kórházunkra, hanem az egész bostoni orvosi karra is. Veszélyes talajra tévedt, kislány, és ha folytatni okarja, jó lesz, ha vigyáz. Egyedül marad a kollégái között, nem lesz se barátja, se segítőtársa, tehát ha rám hallgat, elfelejti az egészet. De ha mégsem, ha úgy dönt, hogy folytatja, én megpróbálok segíteni, de ígérni semmit sem ígérhetek. Ha talál valamit, örömmel állok rendelkezésére a tanácsaimmal. Természetes, hogy minél több dolgot talál, nekem annál könnyebb megmondanom azt, amire szüksége van.

Az ajtóhoz ment, és kinyitotta.

— Hívjon föl délután, addigra megtudom, sikerült-e valamit intéznem az érdekében.

— Köszönöm, hogy fogadott, főorvos úr. — Susan Starkra nézett, és habozva megállt az ajtóban. — Megnyugtató, hogy ellentétben a rémhírekkel — ön egyáltalán nem emberevő, jobbon mondva, nem nőevő.

— Ha alkalomadtán részt is vesz a gyakorlatokon, lehet, hogy maga is egyetért majd a kollégáival — mondta Stark nevetve.

Susan köszönt és elment. Stark visszament az íróasztalához, és kiszólt a titkárnőjének.

Megfordult és kinézett a kórházi épületekre. Szoros, szinte eltéphetetlen kötelékek fűzték a kórházhoz. Ahogy Bellows mondta is Susannak, Stark hatalmas összegekkel járult hozzá a kórház újjáépítéséhez, és ő maga hét

új pavilont építtetett. Részben ennek is köszönhette, hogy megválasztották a sebészeti osztály vezetőjének.

— Az istenit! — kiáltott fel hangosan, s szinte megbabonázva meredt a kavargó hófelhőkre. Néhány hülye tönkreteheti egész munkáját, mellyel a Memóriáit az ország első kórházává fej'esztette. Évtizedek erőfeszítése veszhet kórba. Megint csak ró kellett jönnie, hogy ha azt akarja, hogy a dolgok rendben menjenek, mindennek személyesen kell utánanéznie.

FEBRUAR 24., KEDD, 19 ÓRA 20 PERC

Bellows lakása körülbelül száz méterrel a Louisburg Square után, az utca bal oldalán volt egy emeletes házban. Odóig minden ház előtt kis pázsit vö t hatalmas szilfákkal. Susan belökte a nyikorgó kerti vasajtót, és fölment a kőlépcsőn a nagy kapuhoz. A kapualjban elkékült ujjait lehelgette. és helyben topogva próbálta felmelegiteni a lábfejét. Novembertől márciusig állandóan hideg volt kezelába. A csengő fölött o'vasható neveket böngészte. Megvan: Bellowsé az ötös. Jól megnyomta a gombot; éles berregés vo t rá a válasz.

A legfelső emeleten megállt, a korlátba kapaszkodott, és erősen lihegett. Lent, öt emelet mélységben látni lehetett a hall metlachit burkolatát. Kopogni akart, de Bellows megelőzte, és kinyitotta az ajtót.

— Van egy palack oxigénem, ha kell, Nagyi — mondta nevetve.

— Úristen, ez a magaslati levegő nem tesz jót nekem. Legjobb lesz, ha leülök ide a lépcsőre, és kifújom magam.

— Egy pohár bordeaux-itól tökéletesen rendbe jössz. Na add szépen a kezed.

Susan hagyta, hogy Mark bevonszolja a lakásba. Levetette a kabátját és körülnézett. Mark a konyhába ment, és két pohár rubinpiros borral tért vissza.

Susan ledobta a kabátját az ajtó mellett álló egyenes hátú székre, és lehúzta a csizmáját. Zavartan elvette a bort, és beleivott. Tetszett neki a szoba.

— Ahhoz képest, hogy sebész vagy, határozottan ízléses — mondta, és a szoba közepére sétált.

Mindkettén nevettek, rájöttek, menynyire nem ismerik egymást. Borozgatás közben a beszélgetés játékos maradt. Susan sokat sejtetően a tűz felé nyújtotta horisnyós lábát, hogy megmelegitse a lábujjait.

— Kérsz még bort, Susan?

(folytatjuk)

CETTl