Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-06-02 / 23. szám
vagy: miből lehet erőszak, és mit tehet velünk — írta alcímként Heinrich Böll kisregényére. A rágalomhadjárat, a mesterkedések, a közvélemény-manipuláció magasiskolájának leleplezése volt elsősorban a szándéka, a minden embernek kijáró tisztelet és tárgyilagosság hiányát érni tetten. Katharina Blum életét egy NSZK-beli fiktív lap újságírója teszi tönkre, s emberi tisztességének elvesztését csak az újságíró megölésével torolhatja meg. Böll izgalmas, irodalmi alkotásként is kiemelkedő művét további számainkban folytatásokban közöljük. HEINRICH BÖLL КАШИНА BLUM elwtétt TISZTESSÉGE VAGY: MIBŐL LEHET ERŐSZAK, ES MIT TEHET VELÜNK Az elbeszélés szereplői és cselekmények kitaláltak. Ha némely ábrázolt zsurnalista mesterkedése mégis hasonlítana a „Bild-Zeitung” mesterkedéseire, akkor ezek a hasonlóságok nem szándékosak, nem is véletlenek, hanem elkerülhetetlenek. Az itt következő tudósításnak néhány mellék- és három főforrása van; ezeket itt elöljáróban egyszer megnevezzük, a továbbiakban már nem fogjuk említeni. A főforrások: a rendőrhatóság kihallgatási jegyzőkönyvei, dr. Hubert Blorna ügyvéd, valamint ennek iskola- és diáktársa, Peter Hach államügyész, aki — bizalmas jelleggel, ez magától értetődik — kiegészítette a kihallgatási jegyzőkönyveket, a vizsgálati hatóság némely intézkedését meg a nyomozati eredményeket, amennyiben ezek a jegyzőkönyvekben nem bukkantak föl; nem hivatalos, hanem, s ezt föltétlenül meg kell jegyeznünk, kizárólag magánhasználatra, mivel valósággal szívére vette barátja, Blorna aggodalmát, meg azt, hogy Blorna az egész ügynek nem lelte a nyitját, és mégis úgy látta, hogy „ha jól meggondolom, nem érthetetlen, sőt majdnem logikus”. Mivel Katharina Blum esete, a vádlott magatartása és védője, dr. Blorna roppant nehéz helyzete folytán amúgy is többé-kevésbé fiktív fog maradni. Hach némely apró, nagyon is emberi inkorrektsége nemcsak érthető, hanem talán meg is bocsátható. A mellékforrásokat, amelyeknek némelyike jelentősebb, más része kevésbé az, nem szükséges itt megemlítenünk, hiszen az, hogy zűrzavarosak, bonyolultak, érdekeltek, döbbentek, valamint az hogy mit közölnek, magából a tudósításból kiderül. PRAHA ROBIN COOK FEBRUAR 26., CSÜTÖRTÖK, 20 ÓRA 10 PERC Susannak telefonálnia kellett. Amikor a Cambridge Streetre ért, ott már akadt néhány járókelő. Orruk hegyéig kabátjukba burkolózva igyekeztek előre a szélben és hidegben. Susan végignézett magán. A nővérruha rongyos volt, mocskos és vérfoltos. A keze is fekete volt a mocsoktól. Megállított egy férfit, tíz centet kért. A férfi hátrahőkölt, a zsebébe nyúlt, és aprópénzt nyújtott felé. Szemében szánalommal vegyes borzadály ült. A tenyerébe dobta a pénzt Susannak, mintha irtózna hozzáérni. Susan megnézte az aprót. Több volt, mint tíz cent, pedig ő csak egy tízcentest kért. — Azt hiszem, a vendéglőben, a másik oldalon van telefon — mondta a férfi, és ránézett. — Rosszul van?- Mihelyt találtam telefont, jobban leszek. Nagyon köszönöm. Fagyott ujjaival alig tudta megfogni a pénzt. Úgy elgémberedett a keze, hogy nem is érezte, van-e a markában valami. Átrohant a Cambridge Streeten a vendéglőhöz. A zsírgőzös meleg szinte megváltás volt számára. A toalett melletti nyilvános telefonhoz sietett. Merev ujjaival ügyetlenül keresgélt az aprópénz között. Végre sikerült egy tizcentest bedobnia a készülékbe. A Memóriáiban a központ jelentkezett. Dr. Wheeler vagyok. Stark doktorral szeretnék sürgősen beszélni. Életbevágóan fontos. Meg tudná adni az otthoni számát?- Sajnálom, de az orvosok otthoni számát nem adhatjuk meg. Ha megadja a számát, szólok a főorvos úrnak, hogy hívja vissza. Susan szeme lázasan kereste a telefon számát.- 523-8787 Susan gyorsan visszatette a kagylót, nem engedte el, s a szemét összeszorítva várta, hogy megszólaljon. Megszólalt. Stark jelentkezett.- Stark doktor úr, itt Susan Wheeler beszél. Megvan a megoldás .. . mindenre. Hihetetlen, egyszerűen hihetetlen!- Csillapodjék, Susan. Hogy érti, hogy megvan a megoldás? - Stark hangja megnyugtató volt és higgadt.- Megvan az indíték! Megvan az indíték is meg a módszer is!- Susan, maga rejtvényekben beszél.- A kómás betegek! Nem véletlen komplikációkról van szó, hanem kiterveitekről. Tudom, hogy hihetetlennek fog hangzani, de a Jefferson Intézet a szervátültetéshez szükséges emberi szervek feketepiacának az elosztóközpontja! Azok az emberek ott megrendelést vesznek föl bizonyos szövettípusú szervekre. Aztán aki az egészet vezeti, körülnéz a bostoni kórházakban, és kiválasztja a megfelelő egyéneket.- Hihetetlen, Susan - hüledezett Stark. - Tudja ezt bizonyítani?- Éppen ez a probléma. Ha nagydobra verik a dolgot, ha például csak azért megy ki a rendőrség a Jeffersonba, hogy körülnézzen, valószínűleg mindent el tudnak tüntetni. A kórház úgy van megépítve, mint egy valódi intenzív kórház. Csak úgy lehetne lecsapni rájuk, ha egy olyan nagy tekintélyű személyiség, mint ön, meggyőzné a hatóságokat, hogy valóban villámrazziát tartsanak.- Jó ötletnek hangzik, Susan - mondta Stark. - De szeretném hallani a részleteket is, hogyan jutott ehhez a fantasztikus következtetéshez. Még mindig veszélyben van? Elmegyek magáért és elhozom.- Nem, nincs semmi baj - mondta Suson, és benézett a vendéglőbe. — Jobb lenne, ha találkoznánk valahol. Taxiba ülhetek.- Jó. Találkozzunk az irodámban a Memóriáiban. Máris indulok.- Ott leszek. Dr. Harold Stark miután Susannal beszélt, letette az íróasztalon álló telefon kagylóját, kihúzta a jobb oldali fiókot, és kivett belőle egy másik készüléket, amely minden plusz ellenállást és interferenciát jelzett. Nem lehetett lehallgatni. Gyorsan tárcsázott rajta. A Jefferson Intézet kontrollszobájóban egy manikűrözött körmű, vékonydongájú férfi a piros telefonkagyló után nyúlt.- Wilton — üvöltötte Stark, meg sem próbálva leplezni dühét —, maga teljesen impotens, ha arról van szó, hogy el kell fogni egy fegyvertelen lányt egy erődítményszerű épületben?- Nyugalom, Stark. Megtaláljuk. Kimászott a párkányra, de előbb-utóbb kénytelen lesz visszamászni.- Mondok én magának valamit. Épp most beszéltem vele telefonon, és elmondta az egész programunk lényegét. A lány kijutott, maga barom!- Kijutott?! Az lehetetlen!- Mi az, hogy lehetetlen? Mondom, hogy most hívott föl telefonon. Úristen, Wilton. Miért nem vigyáztak rá jobban?- Megpróbáltuk. De meglógott egy megbízható hivatásos gyilkos elől. Az elől, aki Walterst elintézte.- Atyaisten, még ez is?! Miért nem nyírták ki Walterst simán? Miért kellett ez az öngyilkossági komédia? A történtek után megváltozott a véleményem. Azt hiszem, ideje, hogy lefújjuk az egész vállalkozást. Megértette, Wilton?- Szóval a nagy doktor ki akar szállni, mi? Majdnem három év óta ez az első kellemetlenség, és maga azonnal ki akar szállni. Megkapott minden pénzt, hogy újjáépíthesse a kórházát. Kineveztette önmagát sebész főorvosnak. És most benn akar hagyni minket a slamasztikában. (folytatjuk) ши
