Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-13 / 2. szám

AZ EMBER HELYE A TERMÉSZETBEN Az ember, bár képességei egyedülállók, mégis az ál'atvilág egyik tagja, s ugyanazoknak a természetes evolúciós erőknek az eredménye, amelyek az állati élet többi formáját is kialakították. Már Kari Linné, a nagy svéd természettudós 1735-ben megjelent művében a „Systema nature"­­ban az embert az emlősök közé sorolta; Lamarck pedig a főemlősök élére állította. Ezzel a lépéssel megszűnt az a természetellenes szakadék, amely az embert az állatvilágtól elválasztotta. A „modern ember" a Hominidák családjának egyetlen élő faja (ebbe a csa'ádba tartoznak még a Ramapithecus, Australopithecus, Homo erectus. Homo sapiens neandertalensis kihalt fajok is). A Hominidák családja a Pongidák (emberszabású majmok) családjával a Hominoidák szuperfamíliá­ját alkotja, ame'y viszont az Antropoidák alrendjébe és a Prímátok (főemlősök) rendjébe tartozik. Láthatjuk, hogy Lamarck óta az ember rendszer­tani besorolásán semmi sem változott. Esetleg any­­nyi, hogy az utóbbi 100-150 év alatt a különböző tudományágak a bizonyítékok olyan tömegét hal­mozták fel, hogy a besorolás helyességéhez ma már semmi kétség nem fér. Az ember külön sajátságai a származása, fej­lődése során alakultak ki: az emberré válás követ­kezményei. Az ember származásának, rokoni kap­csolatainak sok bizonyítéka van. Ezek nagy része a szervezet felépítésében található, de több bizo­nyítékot találhatunk az egyedfejlődésben és a szer­vezet működésében is. Szervezetünkben sok olyan szervet találunk, amelynek ma már nincsen élettani fontossága. Az összehasonlítás azonban azt mutatja, hogy ezek a szervek az állatvilágban létfontosságúak. Ezeket a szerveket csökevényes (rudimentóris) szerveknek nevezzük. Ilyen csökevényes szerv a vakbél féreg­nyúlványa is. Az emlősökben a vékonybélnek a vastagbélbe való beszájadzásánál hosszú, henger­­szerű, tág, a vége felé szűkülő vakbelet találunk. A vakbél a félmajmokban is hosszú és vékony, az emberszabású majmokban rövidebb, és az ember­ben még inkább megrövidült, s a mintegy 6—8 cm hosszú, ujjnyi vastag féregnyúlvány alkotja. A csökevényes szervektől el kell különíteni az ún. visszaütéseket vagy atavizmusokat, amelyek az állati szervezet fontos, de az emberi szervezetben jelentéktelen életműködést kifejtő bizonyos embere­ken való ritka felbukkanását jelentik. A csökevényes szervek minden emberben megvannak, a vissza­­ütések csak bizonyos emberekben találhatók meg. Ha pl. egy ember a fülizmaival fülét a fejbőrétől függetlenül mozgatni tudja, ez visszoütés. Vissza­­ütés például a számfeletti mellbimbók megjelenése is. A sok emlöjű emlős állatok magzati fejlődésében a test két oldalán ún. tejléc alakul ki. Ez a magzat egész testhosszában a lágyékig húzódhat. Az emberi magzat testének a két oldalán úgyszintén kifejlődik ez a tejléc, de később a benne levő mirigyek vissza­fejlődnek, és mindkét oldalon csak egy-egy emlő­­bimbós tejmirigy marad meg, ez is csak a nőknek. Előfordul azonban, hogy mindkét oldalon két vagy több mirigy nélküli mellbimbó vagy több emlő­mirigy marad meg a magzati tejlécből. Az ember és az állatvilág kapcsolatának nagyon meggyőző bizonyítékát szolgáltatja a magzati fej­lődés tanulmányozása. A megtermékenyítés pilla­nata, a barázdálódás kezdetleges lépcsői, a szeder­csira- és a hólyagcsíra-stádium, az ősi szervtelepek, a végtagbimbók s a végtagok fejlődése, valamint a test vázának kialakulása és a test hosszanti tago­zódása: mindez csaknem megegyezik az embernél és valamennyi gerincesnél. Aránylag hosszú ideig tart, amíg az embriók odáig fejlődnek, hogy a ma­jomembrió és az emberembrió egymástól külsejéről is megkülönböztethető. Minél tovább megyünk visz­­sza az egyedfejlődés kezdeti szakaszaihoz, annál több megegyezés van az ember és az alacsonyabb rendűek között is. Vagyis az emberre nézve is érvé­nyes Ernst Haeckel hires biogenetikai alaptörvénye: „Minden élőlény egyéni fejlődése során ugyan­azokon a fokozatokon megy át, amelyeken a törzs­­fejlődés (evolúció) során a faj áthaladt." A modern orvosi élettan vizsgálatai mutatják, hogy az ember és az emlős állatok életműködései­ben is igen sok a megegyezés. - Ez teszi lehetővé, hogy a legtöbb gyógyszert először emlős állatokon próbálják ki. Az emberszabású majmoknál ugyan­úgy, mint az embernél, megtalálhatók az ABO és az MN vércsoportok. Nőstényeik az egész év folya­mán teherbe eshetnek és szülhetnek, akár a nő. Nincs külön szaporodási időszakuk, mint más álla­toknak. Kölyküket is kb. egyéves koráig szoptatják. A fentiekben felsorolt néhány hasonlatosság az ember és az állatvilág más tagjai között csupán egy parányi része annak a sok ezer hasonlatos­ságnak, amelyeket a szakemberek az ember szár­mazása közvetett bizonyítékainak szoktak nevezni. Az egyenes vagy közvetlen bizonyítékokat az ember kihalt őseinek leletei alkotják, amelyekkel a követ­kező részekben foglalkozunk. Dr. KÁDASI LAJOS Kérdések: 1. Mi a „modern ember" mint faj tudományos meg­nevezése? 2. Melyik emberszabású majom áll hasonlatosság (rokonság) szempontjából legközelebb az ember­hez? IV. SZELVÉNY Vendégünk A LAKÓTELEPI KLUB Napjainkban sok szó esik az életkörnyezetről. Csak füvek, bokrok, fák alkotják? És azok az emberek, akik­kel naponta találkozunk, „ismerjük" őket? Még csak nem is köszönünk nekik, mert ők „csak lakótelepi embe­rek". Kölcsönösen gondoljuk ezt! Ismerjük egymást, mégis idegenek vagyunk. Ha csak az aszfalton mozgó bakancsot (csizmát, félcipőt) nézzük, talán még belé is rúghatnánk, hiszen a gazdája számunkra szinte látha­tatlan, még csak nem is köszöntjük. Lakótelepeink fájó problémáját mondjam? Ez talán ok is lehet. Nincs hol összejönni. A lépcsőházban? A liftben? Az csak három­személyes. Ennél sokkal egyszerűbb az alagsorban, mondjuk gyermekkocsi-tárolóban. Mert mi van, ha a lépcsőházban lakók nem rendelkeznek gyerekkocsit igénylő lakótársakkal? A helyiség létjogosultságát vesz­ti, és itt jönnek a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Észak II. lakótelep lakói egy cseppet sem eget rengető ötlet­tel, hogy kifestjük, rendbeszedjük, berendezzük: klub­nak, kiállítóteremnek. A nőszövetség novemberben megalakult alapszerve­zete még csupán huszonhárom tagot számlál, első rendezvényük máris említésre méltó. Összegyűjtöttek néhány szóra érdemes kézimunkát, festményt a lakó­társak munkáiból, és az említett helyiségben ízlésesen felakasztják a városi népművelési központból kölcsön­kért panelokra, önerőből, lelkesedéssel alapított kicsi fészeknek nevezném, ahol ugyan nincs fű, bokor, fa, de összejöhetnek, találkozhatnak az emberek, a lakó­telepi emberek, és tervezgetnek. Gyermekrajz-kiállítás, író-olvasó találkozó, családi fényképalbumok bemuta­tója . .. Egypáran összefogtak, ahol háromezer ember él. Azért, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, hogy több szó essék az emberről, a lakótelepi emberről. - Csak úgy szabad időben. Nagy László Néhányon összedugják lejüket: Kiss Erzsébet, Kovács Zsuzsa, Csémy Judit. Részlet oz első rendezvény anyagából

Next

/
Thumbnails
Contents