Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-04-21 / 17. szám
ban nincsenek benne azok a gyerekek, akik az utcákon rágógumit árulnak, az autók ablakait mossák vagy egyéb alkalmi munkát végeznek. Ezek számát másfél millióra becsülik. Indonéziában a 6-15 éves fiúk 22,6, a lányok 15,6 százaléka állt munkában az ILO-vizsgálat idején. Pakisztánban a férfi munkaerő 38,34 százaléka volt 10- 14 éves. Indiában a legutóbbi népszámláláskor 7,8 millió 14 év alatti fiú és 2,8 millió lány dolgozott, legtöbbjük a mezőgazdaságban.' Thaiföldön 759 000 7-14 éves munkást tartottak számon 1975-ben, más adatok szerint jelenleg több mint 900 000 11-14 éves gyerek dolgozik. S végül egy afrikai ország, amelynek adatai régiek ugyan, de olyan kiugróak, hogy nem hagyhatók említés nélkül: másfél évtizede Nigéria 55,6 millió lakosának 20 százalékára rúgott a 6-15 éves dolgozók 16 millióra becsült serege. Nemrég a hamburgi Stern drámai riportot közölt a thaiföldi gyermekrabszolgák sorsáról. A bangkoki rabszolgakereskedők hetente mintegy 500 gyereket szállítanak az olcsó munkaerőt kereső vállalatoknak. Az éhező, sokgyerekes falusi családok közül sokan adják gyermeküket a vidéket járó „toborzóknak", vagy egyszerűen fölteszik a vonatra, és elküldik Bangkokba abban a reményben, hogy majd csak boldogul valahogy a fővárosban, ahol több a munkalehetőség. A pályaudvart kora reggel, a vidéki vonatok érkezésekor ellepik a gyermekre vadászó kufárok. A napi „fogást" azután továbbadják a textil-, játék- és üveggyáraknak, amelyek jutalékot fizetnek az emberkereskedőknek. Mendelievich soraiból, a száraz adatokból is kiérződik az iszonyat, amikor bemutat ilyen munkahelyeket. Faépület, föld- vagy cementpadlóval; a levegő füstös, forró, a világítás és a szellőzés rossz (ugyanezeknek az üzemeknek a vezetői légkondicionált szobákban ülnek). A gyerekek anyagmozgatással kezdik a munkát, majd egyre nehezebb feladatokat kapnak. Örökös veszélyben vannak, hiszen nincs gyakorlatuk a gépek, szerszámok kezelésében (amelyeket egyébként sem rájuk, hanem felnőttekre „szabtak"). Munkavédelmi felszerelések, maszk, kesztyű stb. nélkül dolgoznak, s fejletlen szervezetük nem képes ellenállni a munkahelyi ártalmaknak. Az üveggyárakban például gyakran megvágják, megégetik magukat, a textiliparban naphosszat belélegzik a gyapjúport, amely tüdejüket ROBIN COOK A piszkos kesztyű a törlő-akasztó mellett álló szemétkosárba esett. Az akasztón véres törlőruhák lógtak, mint szennyes ruhadarabok a szárítókötélen. Az egyik nővér Bellows mögé állt, és kibogozta a steril köpeny nyakán a madzagot. Bellows az ajtó melletti fogasra akasztotta a köpenyt, és kiment. — No, Mark — szólt rá egy mély hang az asztal mögül, és mikor megfordult, látta, hogy Johnston jön feléje. — Hogy érzik magukat kedvenc medikusaid? Hallom, a lány sok bosszúságot okozott. Bellows nem felelt. Kérdőn széttárta a kezét. Még csak az hiányzik, hogy ezzel a hülyével tárgyaljon Susanról. — Mesélték a medikusaid, mi történt az éjjel az egyetemen? Életemben nem hallottam még ilyet. Egy pasas betört az Anatómiai Intézetbe. Nagy állat lehetett, mert kispriccelte az oltóanyagot a tűzoltókészülékből, leróncigálta a lepedőt az elsőévesek hulláiról, összevissza lövöldözött, bezárkózott a hűtőbe, és dulakodott a hullákkal. Jó párat le is akasztott a kampóról, és egy-kettőbe belelőtt. Jó, mi? — Johnston majd szétpukkadt a röhögéstől. A történet Bellowsra gyakorolt hatása pontosan az ellenkezője volt. Johnstonra nézett, de Susanra gondolt. Susan azt mondta, hogy megint üldözőbe vették, és hogy valaki meg akarja ölni. Ez lett volna az az ember? Hogy került a hűtőbe? Egyre kevésbé értette Susant. Miért nem mondta ezt meg neki? — És megfagyott a pasas? - kérdezte Bellows. Johnston alig tudott magához térni a röhögéstől. — Nem, legalábbis nem egészen. Egy ismeretlen telefonáló már az éjjel fölhívta a rendőrséget, de őzt hitték, valamelyik medikus hülyéskedik, és míg a reggeli műszak be nem ment, a fülük botját se mozdították. Mire odaértek, a pasas mór eszméletlenül üldögélt a sarokban. Tudod, mennyi volt a hőmérséklete? — 33 C°. De a belgyógyászoknak sikerült felolvasztani anélkül, hogy acidósist kapott volna. Nagy teljesítmény ez azoktól. Sajnos, engem csak két órával később hívtak át konzíliumra. — Túléli? — Persze. Csak itt-ott le kell vágnom egy kicsit belőle. — Megállapítottak róla valamit? — Hogy érted? — Hát, hogy mi a neve, hova valósi, meg mit tudom én. — A, semmit a világon. Volt ugyan nála egy személyi, de kiderült róla, hogy hamis. Képzelheted, a rendőrséget egyből érdekelni kezdte az ügy. Az ürge Chicagóról motyogott valamit. Furcsa, nem? — Azzal Johnston visszatért az asztalhoz. Bellows a betegéhez ment, és megnézte. Az életjelenségek stabilak voltak. Elolvasta a lázlapot: Reid fölírta a további teendőket, minden rendben van. A hűtőben talált férfira gondolt. Bárcsak tudná, hogy ez a pasas üldözte-e Susant! De hogyan tudta a hűtőbe zárni? Mi a fenéért nem mesélte el neki? Nyilván azért, mert nem volt rá alkalma. Susanra gondolt, Az az őrült a hűtőben csakis az lehet, oki őt üldözte. És ha ez igaz, akkor Susannak meg kell tudnia, hogy az illetőt kórházba szállították, és hogy az állapota kritikus. Fölhívta az egyetemet, és a kollégiumot kérte. Tizenkettőt csöngetett ki a telefon, de Susan nem vette föl a kagylót. Visszahívta a kollégium portáját, és üzenetet hagyott Susannak, hogy hívja föl, ha megjön. FEBRUAR 26., CSÜTÖRTÖK, 16 ÓRA 23 PERC Susan enyhén szólva soknak találta a harminchat dollárt (plusz adó) a Bostoni Autós Motel ízléstelen szobájáért. De megérte. Kipihente magát, frissen ébredt — és biztonságban volt. A portás odafütyült egy taxit, Susan beszállt, és bemondta a címet: Dél- Boston, Déli Weymouth Street 1800. Aztán hátradőlt az ülésen. Raktárépületek. kimustrált gyárak, sötét utcák követték egymást. Az utcalámpákból majdnem mindenütt hiányzott egy-egy körte. Kiszállt a taxiból. Mintha holt vidékre érkezett volna. Egyetlen utcai lámpa égett, modern burája volt, és a fénye egy épület kapuját és a kapuhoz vezetőt utat világította meg. A kapun egy réztáblára azúrkék betűkkel ez volt írva: Jefferson Intézet. Az épület egy egész háztömbnyi területet foglalt el. Susan a maga nemében szépnek találta, de tudta, hogy varázsához nagyban hozzájárult a környék rondasága. Susan a kapuhoz ment. Mikor a kapu előtti gumiszőnyegre lépett, automatikusan bekapcsolt egy magnetofon, és egy mély, jóindulatú, megfontolt hang kérte, mondja be a nevét és látogatása célját. Engedelmeskedett, bár látogatása célját illetően habozott. — Tudományos céllal jöttem — mondta végül is. Nem kapott választ. A mikrofon alatt kigyulladt egy négyszögletes piros fény, az üvegen megjelent a Várjon szó. A piros zöldre váltót, a Várjon-ból Lépjen be lett, a vaskapu zajtalanul jobbra siklott és -Susan belépett. Egy vakítóan fehér folyosón találta magát. Nem volt azon se ablak, se kép, se egyéb dekoráció. A világítás alulról, a tejfehér műanyag padlóból jött. Hatása egészen rendkívüli, szinte futurista „volt. Susan elindult előre. (folytatjuk) kárositja. Évente 5-6 szabad napjuk var mindössze. Veszélyeket rejtő munkaterület a gyermekek számára a mezőgazdaság is. Gyakoriak a műtrágyák, rovaröltö szerek okozta mérgezések, a parazitákkal terjedő fertőzések, a légzőszervi és bélbetegségek. Sokszor végzetes kimenetelű balesettel jár a modern gépek használata is. Nemcsak a gyerekek képzetlensége! gyakorlatlansága miatt, hanem azért is, mert koruknál fogva még nincs olyan koncentrációs képességük, ami a gépek, szerszámok kezeléséhez szükséges. Mivel a munkaköri balesetek és ártalmak ellen semmi sem védi az illegálisan alkalmazott gyerekeket, az áldozatok száma fel sem mérhető; a statisztikai adatok csak töredékét tartalmazzák a valóságnak. A dolog eltussolása nemcsak a munkaadónak érdeke, hanem a szülőknek is, akiket a következmények a legkeményebben sújtanak. Mindebből következik, hogy a gyerekek nem kapják meg azt a fizetséget sem, ami ugyanazért a munkáért a felnőtteknek jár. Ha túlóráznak, csak a „normál" bért kapják, amely amúgy sem éri el az előírt minimumot. Ha nem a gyerek az alkalmazott, hanem felnőttel dolgozik együtt, akkor az utóbbi általában csak kis hányadát fizeti neki annak, amit a munkáltatótól felvesz. Gyakori eset, hogy a gyerekek csak szállást és ételt kapnak, fizetést egyáltalán nem. Persze, sok nyomorgó családnak már ez is könnyebbséget jelent. Különféle visszaélésekre ad lehetőséget az inasrendszer is. Rendszerint olyan munkára fogják be a gyerekeket, amelynek nem sok köze van a kitanulandó szakmához. A gazda szolgaként kezeli, nemegyszer megalázza, meg is veri őket, fizetést nem ad nekik, ellátásuk rossz. Mivel a munkakörülményeket önkényesen szabja meg, tőle függ, hogy milyen dolga van a kisinasnak. Szerencsések azok, akik patriarchális felfogású mesterhez kerülnek, s jobb-rosszabb körülmények között, de megszerzik a szakmai képzettséget. A nagyipar kis rabszolgáihoz képest ők a boldogok. Az ILO jelentése szerint a megkérdezett ázsiai gyerekek közül sokan felelték azt, hogy körülményeikkel elégedettek, hiszen nincsenek munka nélkül, s mégis csak keresnek valami kis pénzt. Mintha semmit sem haladt volna a világ Marxnak a gyermekmunkáról szóló döbbenetes Írásai óta.- Mg -