Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-01-13 / 2. szám
KERTÉSZ ERZSÉBET f VILPl/I DOKTORA SSZOPTY Annyi aggodalom csendült ki Vilma hangjából, hogy György elcsodálkozott rajta. — Hót ennyire szerette azokat az idegen lányokat? — kérdezte. Magában még hozzátette: ki tudja, miféle szedett vedett népséggel került össze, és lám, hogy szívébe zárta őket! — Nagyon szerettem őket. de különösen Pulherijót és Annát - felelte Vilma, és hirtelen megelevenedett előtte zürichi első napja, amikor nyolc lány kopogtatott a szobája ajtaján. Elsőnek Pulherija lépett be. Kedves, derűs mosolya mintegy beragyogta akkori magányosságát. Es mennyi szeretettel segítette át a kezdet nehézségein .. . György vállat vont, és tovább bújta az újságot. Végigolvasta, hogy kik adakoztak a szegedi árvízkárosultak javára, megnézte a színházi műsort, aztán felvillanyozva fordult feleségéhez: — Nem volna kedve egyszer színházba jönni? A Kérőket adják. Valami új színésznő fép fel Lidi szerepében: Márkus Emília! — Ha akarja, elmehetünk - bólintott Vilma. örült, hogy Györgynek kedve van valamihez. — Menjen el, váltsa meg a jegyeket! György elkomorodott. — Nem küldhetnénk el Annát? — kérdezte neheztelő hangon. — Még életemben nem álltam oda a színház pénztárához. Nem úriembernek való dolog ez! Vilma keze ökölbe szorult, összeszoritotto a száját, de nem szólt egy szót sem. Csak egy pillanatig haragudott a férjére, aztán máris mentegette magában. És a mentegetéstöl tolón jobban megsértődött volna Szilassy, mintho keményen kikel a megjegyzés ellen. Mert Vilma azt suttogta hangtalanul: „Nem tehet róla, hogy ilyeneket beszél! Hiába, ostoba szegény!" György nem váltott jegyet a színházba, felesége pedig nem küldte a lányt o pénztárhoz. Éppen elég dolga volt Annának, de az semmi munkát nem sokallt. csak egyetlen kívánsága volt, hogy asszonya elégedett legyen vele. A rajongásig szerette, s az egész házat telehorsogta Vilma kiváló tulajdonságaival. Ha a piacon bevásárlás közben valakiről hallott, aki beteg, ajkbiggyesztve jegyezte meg: — Ha eljönne hozzánk, mi meggyógyítanánk! A kofák és a cselédlányok vihogásba törtek ki. Anna elszégyellte magát, és kijavította a mondatot: — Hát úgy gondoltam, hogy az asszonyom, aki orvosnő! Szebelkó Anna úgy beszélt Vilmáról, mint csodadoktorról, és elégedetten bólintott, amikor az Ősz utcai lakás előszobája tele volt várakozó betegekkel. Vilma elbúsulton gondolta, hogy csak azért gyógyíthat, mert a kapu alatt kinn van a szülésznői táblája. De nem akorta ennyiben hagyni a dolgot- Trelortnál tett látogatása nem sok eredményt hozott, de tolón ha leérettségizik, felveszik az egyetemre rendes hallgatónak. Nem ő lesz az első, aki nő létére érettségit , tesz, egy pozsonyi lány, Roth Georgina mór leérettségizett. Ha a pozsonyi lánynak megadták az engedélyt az érettségire, neki is meg kell adniuk. Háromszor is átírta a kérvényét, inig végre megfelelőnek találta. És december 12-én személyesen vitte el a minisztériumba. Amikor megkérdezte, hogy mikor kaphat a kérvényre választ, az átvevő tisztviselő csak a vállát vonogatta.- Nem mondhatok rá terminust. asszonyom. Lehet, hogy két hét alatt elintézik, de valószínűbb, hogy hónapokba is beletelik. A minisztériumi tisztviselőnek igaza volt. Mert beletelt egy fél év, míg megérkezett a válasz. Vilma sápadtan vette ót a levelet, úgy reszketett a keze, hogy alig tudto feltépni a borítékot. Es szinte ujjongott, amikor olvasta, hogy engedélyt kapott az érettségi letételére. Szaladt be a szobába, hogy férjével közölje az örömhírt. György ezen a forró júliusi nation is megszokott helyén ült: a kályha melletti karosszékben, szájában elmaradhatatlan pipájával, és újságot olvasott. — Figyeljen csak, kedves! — fordult Vilmához, amikor az belépett. - A királyné Írországba utozott, és negyvennyolc versenylovat vitt magával. Milyen szenvedélyes lovas! De megértem ezt a szenvedélyét. Nekem is a legjobban a lovaglás hiányzik . . . Szilassy mélyet sóhajtott, aztán tovább böngészte az újságot. Vilma nézte, amint messze tartva maga előtt a lapot, olvasott. És ahelyett, hogy saját öröméről beszélt volna, fejcsóválva jegyezte meg:- Hányszor mondtam, hogy szemüveget kell hordania! így teljesen tönkreteszi a szemét. — Már megint zsörtölődik! Mindig kifogásol valamit rajtam! Furcsa egy istenteremtménye maga! Nehéz így békességben élni - csattant fel élesen György. Az első hónapok szelídsége után mind ingerültebbé vált, mindjobban terhére volt az asszony munkája, mindjobban zavarta a sok idegen a házban, s fogcsikorgatva gondolt arra, hogy nem tud ellene semmit sem lenni. Hiszen ho Vilma nem keresne. miből élnének? Hamar elfogyna az a pár forint, amit görcsösen őriz, hogy legalább dohányt ne kelljen a felesége keresetéből vásárolni. Vilma magához szorította a kapott levelet, mintegy védőpajzsul, s aztán szó nélkül kifordult a szobából. Benne rekedt az öröm. Györgynek igazán nem mondhatja el, hogy milyen értesítést kapott, nyilván arra is sértő megjegyzést tenne. Ha Gyurka itthon lenne, ő bizonyára vele örülne. De Gyurkát ez évben is meghívta Iréné, akit ősszel férje mégis elengedett a Tátrába, s ezért külön hálás volt húgának. Iréné védelmezte Vilmát Irmával, sőt öccseivel szemben is. Viktor és Béla még mindig nem nősültek meg, az uzsorások pedig eléggé szorongatták őket, de akárhány lánnyal öszszeakadtak, nem találták elég nagynak a hozományt. Amióta Vilma bóbatóblájo a kapura került, azt állították, hogy helyzetük teljesen reménytelenné vált, nem mernek társaságban mutatkozni. mert ha valoki meghallja a Hugonnai nevet, gúnyosan megkérdi: „Talán rokona a bábának?" Vilma igyekezett, hogy ne érezze a sok szúrást, fullánkot, de öccsei magatartása felett nem tudott elsiklani. Visszaemlékezett gyerekkori játékaira, amikor a két fiú mindig beavatta a titkaiba, s ha részt vett valamelyik kalandjukban, és kitudódott — lovagiasan nem árulták el nővérüket. És most milyen rútul elárulják. Tőlük sokkol jobban fáj az ütés, mint az idegenektől. Azt tervezte, hogy délután, ha vége a rendelésnek, tankönyvek utón néz. De két napon át nem tudott időben elszabadulni hazulról. Az előszoba ezeken a forró nyári napokon is tele volt, a fal mellé helyezett hosszú padra már nem fértek rá a várakozó betegek. Anna a szobákból, sőt a konyhából hozott ki székeket. Vilma örült, hogy mind többen és többen keresik fel; legtöbbnyire nők jöttek hozzá, s majdnem mind szegény volt. Megilletődötten néztek ró, kis kíváncsiság is volt a szemükben; egyik ki is mondta azt, amit a többi gondelt, de nem merte szovakba önteni: — Éppen olyan nő. mint én. és mégis - orvos . .. Vilma elmosolyodott ezekre a keresetlen szavakra, megértette, mi megy végbe a páciens lelkében: o csodálkozásba egy kis kétkedés is belevegyült. A nők nem bíztak önmagukban, olyan sokat ócsárolták őket évezredeken ót, hogy el is hitték mindazt a lekicsinylést, lebecsülést, ami a férfiak részéről érte őket. Amikor Vilma hallgatott, a páciens, egy csarnoki kofa, megkérdezte:- Csak nem bántottam meg a doktor.. . urat, hogy is mondjam: a nagyságos asszonyt? (lolytotiuk) Fotó: Nagy László KALÁSZ MÁRTON Jelenés vagy Jelenés vagy — mint a téli reggel! Havában húzódik meg szemed; érzem, hogy nyomon tudnék követni minden cirmot. kék tündér-eret. Itt a karjaid zuhatag-íve; válltól a csuklóig hirtelen megnyilvánul, mint íratlan törvény, elemi mértan, a szerelem. Lelkemben ma is e láng kísért meg, hogy lény lehess újra, megható, aki nemcsak hóba-zárt csípőből, idegben őrzött ölből való; Nemcsak tűnő kristályba szorított, itt-ott feltörő rajzként vigyáz — de eleven test, föl tudna állni, kép mögött érezhető sírás; mozdulat-lánc, amin a termékeny világ, mint reflektorfény, csap át; jövőt mosolyba sűrítő arc . .. vagy lehetőség volna legalább, újra a megrendítő, akit hol megmutat, hol eltűntet a köd — lehajtott fejjel előttem járó, különös látvány ég s föld között.
