Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-04-21 / 17. szám

ÖTVENMILLIÓ

Árvácska

Rabszolgasog, gyermekmunkasok kizsákmányolása - anakronisztikus fogalmak a XX. század utolsó éveiben. Bár a világ minden országában törvény tiltja, a valóságban mégis létezik. Az ENSZ Munkaügyi Szervezetének, az ILO-nak adatai szerint mintegy 52 millió a 15 évnél fiatalabb munkások száma a Földön. Többségük, 38,1 millió Ázsiában él (közülük 29 millió Délkelet-Azsiában), 9,7 millió él Afrikában, 3,1 millió Latin-Amerikábon, 0,3 millió Észak-Amerikában, 0,1 millió Óceániában és 0,7 millió Európában (UNESCO Courier, 1980 11).

A valóság azonban messze túlszárnyalja a statisztikát, hiszen ebben csak azok szerepelnek, akiknek „fix állásuk" van. A gyerekek zöme ugyonis illegálisan dolgozik, mint alkalmi munkás. Az ILO 15 évben szabta meg az alkalmazható ság alsó határát, s célul tűzte ki, hogy a korhatárt fokozatosan, az egész világon 16 evre emeljék. Egyes országokban a törvény csak 12-13 evet ir elő, de még ezt sem képesek érvényesíteni.

A törvény írott malaszt azokban az országokban, ahol a szülök nem tudják eltartani a gyermekeket, és nem tudnak gondoskodni iskoláztatásukról sem. Ezért a tilalom ellenére munkába fogják, a munkáltatók pedig illegálisán alkalmazzák őket. Ördögi kör ez: a nyomor kényszere, hogy a gyerekek már 6 éves korukban kenyérkeresők legyenek, emiatt nem járnak iskolába (már ahol van iskola a közelben), az iskolázatlanság pedig megfosztja őket attól a lehetőségtől, hogy tudásuk, szakképzettségük révén kiemelkedhessenek a nyomorból.

A legjobb helyzetben még azok a gyerekek vannak, akik a családon belül dolgoznak: a földeken, az állatok körül, a kézműves műhelyben, o boltban. Szüleik fokozatoson vezetik be őket a munkába, s a család gondoskodik róluk. Mások saját munkáltatójuknál helyezik el a gyerekeket, vagy a rokonok, ismerősök útján szereznek munkát nekik. Van, ahol falusi gyerekeket toboroznak az iparba segédmunkásoknak, és faluról kerül ki a házi cselédek zöme is. Ezek a gyerekek már többnyire teljesen elszakadnak a családtól. Nemcsak Ázsiában, Afrikában, még Dél-Európában is előfordul, hogy a szülők a szó szoros értelmében eladják 8-9 éves gyermeküket, vagy jobb esetben egyezséget kötnek a munkáltatóval o gyerek „adoptálására", ami o gyakorlatban ugyanazt jelenti.

Mivel a gyermekek foglalkoztatása illegális, semmi sem szabályozza munkakörülményeiket. Nincs, aki érdekeiket képviselje, a munkavédelmi intézkedések nem terjednek ki rájuk. Különösen az iparvidékeken tűrhetetlen körülmények között kell dolgozniuk, zajos, nedves,

bűzös, gyengén világított helyisegekben robotolnak látástól vakulásig. Gyárakban, építkezéseken gyakran napi 10-12-14 órán át végeznek nehéz fizikai munkát. Az inasoknak nincs meghatározott munkaidejük; az üzletben vagy a műhelyben vannak, amig az utolsó vevő is el nem megy.

Az ENSZ Munkaügyi Szervezetének vezetésével széles körű kutatás lolyt világszerte a gyermekek helyzetének felmérésére. Ennek a munkának, valamint 15 ország ettől független vizsgálatainak eredményeit az ILO 1979-ben, a gyermekek világéve alkalmából tette közzé. A tapasztalatok mélyreható elemzését, az eredményeket es a tennivalókat az ILO munkatársa, Elios Mendelievich foglalta össze Children at Work című könyvében (Genf, 1979). Érdemes néhány adatot idézni a bőséges anyagból.

Söpörjünk először a magunk portáján, Európában. 1975-ben az ILO adatai szerint 114 000 15 év alatti gyermekmunkás volt Olaszországban. Maguk az olaszok 1971-ben 130 000-re becsülték az illegálisan dolgozó gyermekek számat, egy 1976-os tanulmány pedig 106 000-re tette. Legtöbbjük a mezőgazdaságban és az építőiparban végzett nehéz fizikai munkát, naponta 10-12 órán át. Görögország lokozatosan jovulá helyzetről adott számot. De 1977-ben még több mint 67 000 14 éven aluli állt munkában; 51,3 százalékuk a mezőgazdaságban, 24,9 százalékuk az íporban, 7,4 százalékuk a kereskedelemben és a szolgáltatásban.

Portugáliáról csak közvetett és részleges adatok vannak. A Portugál Ipari Szövetség körkédést intézett 230 gépipari vpllalat 19 000 felnőtt munkásához. Válaszaikból kiderült, hogy a nők 3,6 százaléka 5-7 éves korában ke'zdett el dolgozni, 10,3 százalékuk 8-10 és 41,1 százalékuk 11-13 évesen állt munkába. Eszerint a nők 55 százaléka a törvényben megengedett kor előtt vált rendszeres dolgozóvá. Spanyolországból sincsenek pontos adatok; az illegális gyermekmunkások számát 200 000-re becsülik.

A latin-amerikai országok közül például Argentínában vidékenként erősen eltérő a helyzet; Chacóban 1970-74 között az ott élő 6-9 éves gyerekek 39, a 10-13 évesek 88 százaléka dolgozott a gyapotültetvényeken, a 14 éven felüliek pedig mind. A corrientesi dohónyültetvényeken a 6-9 évesek 31, a 10-13 évesek 75 százaléka állt munkában. Peru statisztikai intezete szerint 1972-ben 80 710 volt a 6-14 éves dolgozók száma, az oktatási minisztérium szerint viszont egyedül Limában 114 000. Mexikóban 1978-ban 571 000 14 éven aluli dolgozó szerepelt, a nyilvántartásban. Ebben az adatban azon-