Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-04-07 / 15. szám
Vendégünk KLUBMOZGALMUNK NÉHÁNY IRÁNYÍTÓJA Egyre többet foglalkoznak napjainkban — tudományosan is — a szabad idő ésszerű és hasznos kihasználásával, a lehetőségekkel. Kutatások, felmérések alapján próbálnak tanácsokat adni, több hivatalos szerv, intézet foglalkozik a szabadidőkihasználás irányításával, támogatásával, közművelődés vagy népművelés a meghatározott cél. — Az igény — mondja Hornyák István, a CSEMADOK KB szakelőadója — természetes folyamatként jelentkezett. Ahogy Dr. Rudas János írja egyik munkájában: „A fejlett ipari társadalom egy sor olyan képesség, készség kifejlesztését követeli meg az egyéntől, amelyet nem sajátít el sem az iskolában, sem közvetlenül a munkában, tehát szabad idejében igyekszik ezeket kialakítani, vagy más oldalról nézve: a társadalom igyekszik rábírni az egyént, hogy szabad idejében ilyen irányban fejlődjön.“ A meglévő formák az ilyen szándékok kielégítésére már kevésnek bizonyultak, újakat kellett keresni. Ugyanakkor néhány kitűnő klub működött, szinte teljes mértékben megfeleltek az említett követelményeknek, igényeknek. Gondolok elsősorban a József Attila Ifjúsági Klubra, az Ady Endre Diákklubra, valamint a vágsellyei Vörösmarty Klubra. A működő klubok országos híre aztán megmozgatta azok fantáziáját, akikben belső kényszerként jelentkezett az ilyen fajta művelődés, a látóhatár szélesítésének szükségessége. A klubmozgalomra terelte a figyelmet a hivatalos művelődési táborokat megelőző , első őrsújfalusi találkozó is, amelyet a Vörösmarty Klub és a CSEMADOK Komáromi Járási Bizottsága szervezett 1977-ben. Végül — az egyre erőteljesebb hangokat meghallva — a CSEMADOK Központi Bizottsága elfogadott egy határozatot, melynek értelmében létrehoztak egy klubtanácsot és kidolgozták a klubmozgalom irányelveit. A klubtanács 1978. április 29-én alakult meg és május 20-án már jóvá is hagyta az irányelveket. Keszegh István, a tanács tagja szerint az irányelvek elfogadása és közzé tétele valóban mozgósító erővel hatott, annak ellenére, hogy jónéhány kitétele még ma sincs teljesítve. így például alig van olyan klub, amely állandó helyiséggel rendelkezne, pedig a szabályzat értelmében a klub tevékenységének színtere „a klubhelyiség, amely keretet és lehetőséget ad a közösség kialakulásához, a programok megvalósításához“. Ezáltal nehéz megvalósítani egy másik, a klub fogalmát kitöltő alaptézist, mely szerint a tevékneység formái „a kötött és kötetlen programokban a legváltozatosabb művelő, szórakoztató formák, melyek minden esetben a résztvevők aktivitására épülnek“. Ha — témánál maradva: a klubot jellemző tartalmi és formai tényezők — összegezünk, azt kell mondani, hogy mozgalmunk elsősorban a célnak („a szabad idő kultúrált eltöltése, az egyénileg nehezen elérhető szórakozási és ismeretszerzési formák biztosítása“) tudott megfelelni. A formai részhez tartozik még, hogy minden klubot vezetőség irányít, klubvezetővel az élén. — A véleményem, hogy ez a lényeg. Vitatkozhatunk, kell is, mozgalmunk formai részén, de az elsődleges akkor is a művelődés, az ismeretszerzés lehetőségeinek biztosítása — mondja Major Ferenc, az öt újvári (Nővé Zámky) klub képviselője. — Mi is megkérdőjelezhetnénk a kézimunka, a honismereti, vagy bármelyik más klubunk formai létjogosultságát ilyen vagy olyan kitételek alapján. Lehetne egyetlen klub is, s az említett érdeklődési ágazatok a klub vagy az alapszervezet köreként szerepelhetne. De úgy érezzük, igenis klubtevékenységet fejtenek ki, mert nemcsak kézimunkáznak, hanem összejöveteleiken a népművészetről is beszélgetnek, tanulmányozzák jellemzőit, megvalósítják munkájukkal. Közben pedig könyvekről, zenéről, életünkről folyik a szó. Kávét, teát főznek maguknak, mondhatnám: klasszikus klubtevékenységet folytatnak. Vitatéma lehet akár a klubok formai léte és nem léte is. Sokkal lényegesebb azonban, hogy munkájuk tartalmas legyen, célkitűzéseiket teljesítsék, s mint Mézes Rudolf, a galántai közművelődési klub képviselője mondja, ne a határozatot igazoló jelentések-értékelések, a statisztika döntse el klubmozgalmunk jelenlegi helyzetét, határozza meg a következő időszak teendőit, hanem a nagyobb csoportokat megmozgató, tartalmas, valóban a közművelődést szolgáló műsorösszeállítás, és a lehetőségek józan elemzése. — Nézzük az alapelveket: a szocialista nemzeti tudat elmélyítése terén a csehszlovákiai magyar nemzetiség történelmének, kultúrájának megismerése, az anyanyelvi kultúra folytonosságának megteremtése, a hagyományápolás, a magyar nép történelmének és az összmagyar művelődéstörténet tanulmányozása, az ismeretek elmélyítése a cél. A szocialista nemzetköziség szellemében a csehszlovák—magyar történelmi és kulturális kapcsolatok megismerésén, még inkább továbbfejlesztésén van a hangsúly, ugyanakkor a többi szocialista ország és más haladó népek szellemiségének megismerése sem lehet másodlagos, mint a politikaitársadalmi fordulópontok elemzése, értelmezése sem. Sokat kritizáljuk műszaki értelmiségünket, holott ha jól belegondolunk, csak a népművelők és a pedagógusok munkáját volt alkalmunk támogatni, ebbe belekontárkodni. Ezért öröm, hogy klubmozgalmunk céljai között szerepel a tudományostechnikai fejlődés eredményeinek terjesztése a csehszlovákiai magyar nemzetiséghez tartozó tudományos dolgozók bekapcsolásával. A feladatokat természetesen csak összefogással lehet teljesíteni. Nemzedékeket átfogó, szellemiséget gyarapító, társadalmilag mozgósító műsorokra, munkára van szükség. Szepsiben (Moldava nad Bodvou) figyelemre méltó kísérlettel próbálnak lendíteni az eddigi munkatempón. Kérdőívet készítettek, amely komplex módon kívánja felmérni tagságuk műveltségét, kor- és szociális összetételét valamint érdeklődését. Bocskorás Bertalan szerint ennek alapján már a jövő klubévadra mindenki számára vonzó, sokrétű műsort tudnak összeállítani. Juhász László a tiszacsernői (Cierna nad Tisou) klub vezetője. — Ebben az évben alapítottunk klubot, tapasztalatokról még korai lenne szólni. Azt viszont állíthatom, hogy a klub létrejöttének mindenütt másmás indítéka van. A szepsi példa már tartalmi igényességet szolgáló kísérlet, mi pedig ott tartunk, hogy a klubmozgalom elsődleges célját próbáljuk megvalósítani, tehát az anyanyelvi folytonosság megteremtésének lehetőségeit, népünk történelmének és kultúrájának ismertetését, terjesztését tartjuk szükségesnek. Ezt azért mondom ilyen biztonsággal, mert a terebesi járásból még Mihók Zoli van itt Borsiból (Borsa), ott is így, ezért született a klub. Komáromban (Komárno) a pangó kulturális élet bántotta néhány tennivágyó ember önérzetét. Így született a klubalapítás gondolata, s Bajnok István már arról beszélhet, hogy a kéthetenként tartott klubesteken százötven-kétszáz látogató esetében a szervezők szinte csalódottak, mert a vonzó műsorokon, az ismert és érdekes személyiségek előadásain négy-ötszázan is tolonganak a teremben. Ez messze meghaladja a klublátogatottság országos átlagát. Józanul értékelik a jelenlegi helyzetet, tudják, hogy elkelne még néhány hasonló klub. rendezvény, hogy a CSEMADOK helyi szervezete is komolyabb munkát végezhetne, az iskolák is erőteljesebben éreztethetnék jelenlétüket a városban, így a klub még szilárdabb műsorpolitikával teljesíthetné küldetését. A klubok együttműködésének szükségességét kifejtve mondta el a klubtevékenység gazdasági nehézségeit, hiszen a kluboknak egy fenntartó szervük van (a CSEMADOK), s bár lehetne több támogató szervük is, nincsen. Gazdasági tényezők is szerepet játszanak tehát abban, hogy távolabbról, például Prágából, nem nagyon tudnak előadót kérni. Viszont három-négy előadásra meg lehetne hívni, hiszen a kiadások (útiköltségek, szálloda stb.) megosztanának a klubok között. Negyvenöt művelődési klubot tart nyilván a CSEMADOK Központi Bizottsága. Szép ez a szám, s ha hozzátesszük, hogy nemzetiségi szellemi életünket gyarapító SZISZ-klubok, nőklubok is működnek, népművelési központok is szerveznek olyan rendezvénysorozatokat, amelyek megfelelnek a klubmozgalom követelményeinek, elégedettek is lehetnénk. Mégis azt kell írni, hogy gyerekcipőben jár a mozgalom. Túl sok még a formai zavar, a bizonytalanság, mely gátolja a célok gyorsabb, igényesebb megvalósítását, lohasztja azt a lángot, mely elemi erőként ég az emberekben, segítve éppen e zavarok okozta nehézségek leküzdését. Szervezési hiányosságai is vannak a mozgalomnak, igazolásként hadd idézzem Krausz Józsefet, a rozsnyói (Rozfíava) Fábry Zoltán Klub vezetőségi tagját: „A helyi szervezet klubtevékenységre négyezer-ötszáz koronái' tervezett, a klubtevékenységből fakadó bevételt ötezer koronában határozta meg. Ugyanakkor állandó gazdasági nehézségeink vannak. A városi és a járási szerveknek csak a helyi szervezet a jogi partnere, a klub nem. Néhány nagyobb lélegzetű rendezvényünk azért maradt el, mert fenntartó szervünk nem vállalta e partner-szerepet. Talán a Központi Bizottság egy erőteljesebb, klubokra figyeltető felszólítással el tudná oszlatni néhány alapszervezetünk vezetőségének a klubmozgalom iránt érzett bizalmatlanságát, közömbösségét.“ NESZMÉRI SÁNDOR
