Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-04-07 / 15. szám
Kuckó UTAZÁS A HOLDBA FRANCIA NÉPMESE Balzat falucska lakói híresek voltak együgyííségükről, mi több, ostobaságukról. Történt egyszer, hogy észrevették: a templomuk mellett terebélyesedő nagy szederbokor mór-mór elzárja a templom kapuját. Elhatározták tehát, hogy arrébb viszik a templomot. Megparancsolták az asszonyoknak, hogy sodorjanak gyapjúból egy hosszú kötelet, azzal háromszorosan körbetekerték a templomtornyot, majd a falu összes lakója a szederbokorral ellenkező irányba húzni kezdte.- Hó-rukk! Hó-rukk! A kötél lassan engedett, a balzatiak pedig centiméterről centiméterre haladtak hátrafelé, miközben boldogan kiáltoztak:- Elmozdult a templom! Sikerült, sikerült! Mikor pedig a kötél elszakadt, s ők valamennyien egymásra hemperedtek a földön, rettentően elcsodálkoztak, hogy a templomuk bizony egy tapodtat se mozdult előre, sőt még a szederbokor is sértetlenül terpeszkedik a helyén. Egy más alkalommal a falu lakói halvány narancssárga fényt pillantottak meg az ég alján.- Tűz van! — kiáltották. — Verjük félre a harangot, készítsük a létrákat meg a vödröket! Általános riadalom támadt. Amikor készen álltak a tűz eloltására, kérdezgetni kezdték egymástól, hogy hol is kezdjék az oltást.- Arra, arra — mondta a polgármester. — Előre! Kivonultak tehát vödreikkel és létráikkal a faluból, boldogan és büszkén, hogy lám, milyen gyorsan felkerekedtek o veszély hírére. És ekkor megpillantották a távoli erdő felett fölbukkanó hatalmas, narancssárga Holdat. Fény borította el a falucskát, de persze nem a tűzvész fénye. Nem csoda hát, hogy az emberek sokat gúnyolták Balzat lakóit, s ez fölöttébb bosszantotta őket. A polgármester össze is hívta tizenkét tanácsadóját, s így szólt hozzájuk:- Itt az ideje, hogy ország-világ előtt visszaszerezzük falunk jó hírét. Egy ízben, mikor a Hold feljöttét figyeltem az égen, támadt egy ötletem. Javasolom, hogy menjünk fel, és vegyük szemügyre alaposan. Mi lennénk az első emberek, akik o Holcfra tennénk a lábunkat. Micsoda dicsőséget szerezhetnénk magunknak! A tanácsadók tapsolni kezdtek. — De — szólalt meq az egyik — hogyan érhetnénk el a Holdat? — Nagyon egyszerűen - felelte a polgármester. — Tizenhármán vagyunk. Valamennyien magunkkal hozzuk egy-egy szomszédunkat ez már huszonhat balzati. Mindegyik felgörget egy hordót annak a dombnak a tetejére, ahol a régi malom áll. Ha a huszonhat hordót egymásra álltíjuk, olyan közel kerülünk a Holdhoz, hogy csak az ördög akadályozhat meg bennünket abban, hogy átugorhassunk rá. Ahogy mondta, úgy is történt. Mihely telihold lett, nagy keservesen felgurították a huszonhat hordót a domb tetejére. A polgármester felmászott az egyik hordóra, kezében kötéllel és kampóval, amelyet beakasztott egy másik hordó dugójának a helyére, így húzta fel oz első hordó tetejére. Majd felmászott a másodikra, és onnan felhúzta a harmadik hordót. A harmadikról a negyediket és így tovább. A huszonhatodik hordón állva, a roppant magas torony tetejéről aztán lekiáltott: — Közel vagyok már, nagyon közel! Csak egy kis híja, és a kezemmel is elérem a Holdat! Küldjétek föl még egy hordót! — Polgármester úr, az egész faluban nem akar több. Kérnünk kellene a szomszéd faluból! — Hogy milyen kevés a sütnivalótok! - kiáltotta vissza a polgármester. - Vegyétek el alulról azt, amelyik a kezetek ügyébe esik! A balzatiak erre kiemelték az első hordót, azt, amelyik az egész tornyot tartotta, és — bumm! — a hatalmas építmény egy szempillantás alatt leomlott a polgármester alatt, aki összevissza ütötte magát. A falusiak pedig elképedve, tátott szájjal állták körül, még megszólalni sem tudtak a megdöbbenéstől. A mai napig sem értik, miért végződött ez a holdbéli utazás ilyen rosszul, mikor pedig olyan jól kezdődött. SZTEFAN GECSEV Cruta zó A Hold kerék-kerek, mért nincs két Hold, hogy átváltozzék biciklivé, s ezen utaznék messze, oda, ahol csak egytlen magányos Hold van? WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA EHüü A Szepsi (Moldava nad Bodvou) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulói ■János vitéz-illusztrációkat küldtek Kuckónkba. Mi most Tóth Andrea és Benyiczki Gábor rajzát mutatjuk be nektek. KEDVES GYEREKEK! Április 12-én lesz húsz éve annak, hogy emberi szem egészen furcsa szögből, szokatlan távolságból nézhette Földünket, Jurij Gagarin űrrepülő és a szovjet űrkutatás nagyszerű sikerére emlékezhetünk. Addig fantasztikusnak, leküzdhetetlennek tűnő távolságot, messzeséget hódított meg az ember. S azóta egyre több, egyre merészebb űrkutatási terv valósult meg, melyek hatására sok fantasztikus mese, elbeszélés, film született. Idegen bolygók lakóiról, csillagközi emberekről, űrhajósok kalandjairól. Az első űrrepülés évfordulóján azonban az a legfontosabb, hogy újra minden ország, minden nép elmondja közös kívánságát: a világűr meghódítása békénket szolgálja és nyugalmunkat. Gyerekek! Ez évi rejtvényeinket még nem értékeltük, így bizony soksok megfejtés került szerencsekerekünkbe. A nyertesek egy-egy szép könyvet kapnak. Az 1. számunkban közölt rejtvény megfejtéséért: Zagiba Oszkár jólészi (Jovice), Presinszky Mónika nagycétényi (Vdky Cetín) és Setény Erzsébet ipolysági (Sahy) pajtás. A 3. szám nyelvtörőjére két hibátlan megoldás érkezett, Szalay Tibortól Kéméndről (Kamenin) és Füsi Anitától Alistálról (Hrobonovo). A 4. számban közölt rejtvényért Csányi Csaba Losoncról (Lucenec), Mázán Péter Udvardról (Dvory n Zitavou), Ferencsik Éva Komárócról (Komarovce). A 6. számban közölt keresztrejtvény megfejtői közül: Csanak Katalin Nagykaposról (Ver. Kapusany), Paulovics Angéla Tolmácsról (Tlmace) és a Takács testvérek Magyarországról. E heti rejtörőnk: Tornaórán Peti, Feri, Jani és Laci távolugrott. Feri kisebbet ugrott, mint Peti, Jani nagyobbat, mint Laci. Laci nagyobbat, mint Peti. Ki ugrott legnagyobbat és ki legkisebbet? Tíz gyerek között egyenlően elosztottunk 40 narancsot. A fiúknak másfélszer annyi jutott, mint a lányoknak. Hány fiú és hány lány volt a gyerekek között? Két fejtörőnk megoldását küldjétek be címünkre: a Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20.
