Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-04-07 / 15. szám

Kuckó UTAZÁS A HOLDBA FRANCIA NÉPMESE Balzat falucska lakói híresek voltak együgyííségükről, mi több, ostobaságukról. Történt egyszer, hogy észre­vették: a templomuk mellett terebélyesedő nagy szeder­bokor mór-mór elzárja a templom kapuját. Elhatároz­ták tehát, hogy arrébb viszik a templomot. Megparan­csolták az asszonyoknak, hogy sodorjanak gyapjúból egy hosszú kötelet, azzal háromszorosan körbetekerték a templomtornyot, majd a falu összes lakója a szeder­bokorral ellenkező irányba húzni kezdte.- Hó-rukk! Hó-rukk! A kötél lassan engedett, a balzatiak pedig centi­méterről centiméterre haladtak hátrafelé, miközben boldogan kiáltoztak:- Elmozdult a templom! Sikerült, sikerült! Mikor pedig a kötél elszakadt, s ők valamennyien egymásra hemperedtek a földön, rettentően elcsodál­koztak, hogy a templomuk bizony egy tapodtat se moz­dult előre, sőt még a szederbokor is sértetlenül terpesz­kedik a helyén. Egy más alkalommal a falu lakói halvány narancs­­sárga fényt pillantottak meg az ég alján.- Tűz van! — kiáltották. — Verjük félre a harangot, készítsük a létrákat meg a vödröket! Általános riadalom támadt. Amikor készen álltak a tűz eloltására, kérdezgetni kezdték egymástól, hogy hol is kezdjék az oltást.- Arra, arra — mondta a polgármester. — Előre! Kivonultak tehát vödreikkel és létráikkal a faluból, boldogan és büszkén, hogy lám, milyen gyorsan fel­kerekedtek o veszély hírére. És ekkor megpillantották a távoli erdő felett fölbukkanó hatalmas, narancssárga Holdat. Fény borította el a falucskát, de persze nem a tűzvész fénye. Nem csoda hát, hogy az emberek sokat gúnyolták Balzat lakóit, s ez fölöttébb bosszantotta őket. A polgár­­mester össze is hívta tizenkét tanácsadóját, s így szólt hozzájuk:- Itt az ideje, hogy ország-világ előtt visszaszerezzük falunk jó hírét. Egy ízben, mikor a Hold feljöttét figyel­tem az égen, támadt egy ötletem. Javasolom, hogy menjünk fel, és vegyük szemügyre alaposan. Mi lennénk az első emberek, akik o Holcfra tennénk a lábunkat. Micsoda dicsőséget szerezhetnénk magunknak! A tanácsadók tapsolni kezdtek. — De — szólalt meq az egyik — hogyan érhetnénk el a Holdat? — Nagyon egyszerűen - felelte a polgármester. — Tizenhármán vagyunk. Valamennyien magunkkal hozzuk egy-egy szomszédunkat ez már huszonhat balzati. Mindegyik felgörget egy hordót annak a dombnak a tetejére, ahol a régi malom áll. Ha a huszonhat hordót egymásra álltíjuk, olyan közel kerülünk a Hold­hoz, hogy csak az ördög akadályozhat meg bennünket abban, hogy átugorhassunk rá. Ahogy mondta, úgy is történt. Mihely telihold lett, nagy keservesen felgurították a huszonhat hordót a domb tetejére. A polgármester felmászott az egyik hordóra, kezében kötéllel és kampóval, amelyet be­akasztott egy másik hordó dugójának a helyére, így húzta fel oz első hordó tetejére. Majd felmászott a másodikra, és onnan felhúzta a harmadik hordót. A harmadikról a negyediket és így tovább. A huszonhatodik hordón állva, a roppant magas torony tetejéről aztán lekiáltott: — Közel vagyok már, nagyon közel! Csak egy kis híja, és a kezemmel is elérem a Holdat! Küldjétek föl még egy hordót! — Polgármester úr, az egész faluban nem akar több. Kérnünk kellene a szomszéd faluból! — Hogy milyen kevés a sütnivalótok! - kiáltotta vissza a polgármester. - Vegyétek el alulról azt, ame­lyik a kezetek ügyébe esik! A balzatiak erre kiemelték az első hordót, azt, ame­lyik az egész tornyot tartotta, és — bumm! — a hatal­mas építmény egy szempillantás alatt leomlott a polgár­­mester alatt, aki összevissza ütötte magát. A falusiak pedig elképedve, tátott szájjal állták körül, még meg­szólalni sem tudtak a megdöbbenéstől. A mai napig sem értik, miért végződött ez a holdbéli utazás ilyen rosszul, mikor pedig olyan jól kezdődött. SZTEFAN GECSEV Cruta zó A Hold kerék-kerek, mért nincs két Hold, hogy átváltozzék biciklivé, s ezen utaznék messze, oda, ahol csak egytlen magányos Hold van? WEÖRES SÁNDOR FORDÍTÁSA EHüü A Szepsi (Moldava nad Bodvou) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulói ■János vitéz-illusztrációkat küldtek Kuckónkba. Mi most Tóth Andrea és Be­­nyiczki Gábor rajzát mutatjuk be nektek. KEDVES GYEREKEK! Április 12-én lesz húsz éve annak, hogy emberi szem egészen furcsa szögből, szokatlan távolságból nézhet­te Földünket, Jurij Gagarin űrrepülő és a szovjet űrkutatás nagyszerű sike­rére emlékezhetünk. Addig fantaszti­kusnak, leküzdhetetlennek tűnő távol­ságot, messzeséget hódított meg az ember. S azóta egyre több, egyre me­részebb űrkutatási terv valósult meg, melyek hatására sok fantasztikus me­se, elbeszélés, film született. Idegen bolygók lakóiról, csillagközi emberek­ről, űrhajósok kalandjairól. Az első űrrepülés évfordulóján azonban az a legfontosabb, hogy újra minden or­szág, minden nép elmondja közös kívánságát: a világűr meghódítása békénket szolgálja és nyugalmunkat. Gyerekek! Ez évi rejtvényeinket még nem értékeltük, így bizony sok­sok megfejtés került szerencsekere­künkbe. A nyertesek egy-egy szép könyvet kapnak. Az 1. számunkban közölt rejtvény megfejtéséért: Zagiba Oszkár jólészi (Jovice), Presinszky Mónika nagycétényi (Vdky Cetín) és Setény Erzsébet ipolysági (Sahy) paj­tás. A 3. szám nyelvtörőjére két hi­bátlan megoldás érkezett, Szalay Ti­bortól Kéméndről (Kamenin) és Füsi Anitától Alistálról (Hrobonovo). A 4. számban közölt rejtvényért Csányi Csaba Losoncról (Lucenec), Mázán Péter Udvardról (Dvory n Zitavou), Ferencsik Éva Komárócról (Koma­­rovce). A 6. számban közölt kereszt­­rejtvény megfejtői közül: Csanak Ka­talin Nagykaposról (Ver. Kapusany), Paulovics Angéla Tolmácsról (Tlmace) és a Takács testvérek Magyarország­ról. E heti rejtörőnk: Tornaórán Peti, Feri, Jani és Laci távolugrott. Feri kisebbet ugrott, mint Peti, Jani nagyobbat, mint Laci. Laci nagyobbat, mint Peti. Ki ugrott leg­nagyobbat és ki legkisebbet? Tíz gyerek között egyenlően el­osztottunk 40 narancsot. A fiúknak másfélszer annyi jutott, mint a lá­nyoknak. Hány fiú és hány lány volt a gyerekek között? Két fejtörőnk megoldását küldjétek be címünkre: a Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20.

Next

/
Thumbnails
Contents