Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1981-04-07 / 15. szám

számunk riportja H. ZSEBÍR SAROLTA „Minden területen energikusabban, határozottabban kell törekedni a fogyatékosságok felszámolására, a tartalékok mozgósítására." (G. Husák elvtárs kladnói járási pártkonferencián elhangzott beszédéből.) 15. MEGÁLLÁSRA NINCS IDŐ A Zlaté Moravce-i Calex nemzeti vállalat harmincegyedik éve gyárt - ma már mint monopoltermelö - hűtőszekrényeket, hűtőpultokat, fagyasztókat. A Calex hűtő­szekrény lassan fogalommá vált nemcsak itthon, hanem külföldön is. A jelenlegi évi 310 ezer darabból tíz százalék készül exportra főleg a nyugatnémetek, a fran­ciák, a jugoszlávok, a magyarok rende­lik. Tavaly - első ízben - nagyobb meny­­nyiséget adtak el belőle az ausztráliai nemzetközi mintavásáron. A hetedik ötéves terv feladatai, az irá­nyítási rendszer tökéletesítéséről hozott intézkedések bevezetése náluk is fokozott minőségi igényeket jelent. Hogyan ké­szültek fel a változásokra, mennyire tu­datosították az 1981-1985 gazdasági és szociális fejlődés fő irányelveinek fontos­ságát? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. AZ IGAZGATÓHELYETTES SZEMÉVEL Stefan Kostoláni termelési igazgató­­helyettes azok közé a vezetők közé tar­tozik, akik fokról fokra jutottak feljebb a munkás és igazgatóhelyettesi poszt közötti ranglétrán.' Jól ismeri hát mind­azokat a „buktatókat", amelyek e két munkaterület közötti szakaszon felmerül­nek, mely fölött a gyakorlatban kevésbé járatos vezető esetleg könnyen átlép.- A hetedik ötéves terv első évének feladatait szakaszokra bontottuk. Felada­taink megvalósításának folyamata na­gyon bonyolult. Mór március közepén járunk, de még a gazdasági szerződé­seink sincsenek teljesen rendben. E vál­ságos időszakot a vállalatok közötti cso­portos szocialista kötelezettségvállalások­kal igyekszünk áthidalni. Az 1981-es év­ben 1 milliárd 20 millió korona értékben 260 ezer hűtőszekrényt, 71 ezer fagyasz­tót, 850 ezer kompresszort, valamint 147,2 millió korona értékben bolti hűtőpulto­kat, berendezéseket kell gyártanunk. Feladataink az öt éven belül is évről évre növekednek; 1985-ben már 1 milliárd 440 millió korona értékű árut kell bizto­sítanunk. Egyelőre ez van papíron. Azért mondom, hogy egyelőre, mert például a tavaly májusban kidolgozott terv sze­rint csak 1983-ban kellene annyit gyár­tanunk, amennyit az idén követelnek tőlünk ... A termelési igazgatóhelyettes hivatalos aktákkal igazolja szavait. S hozzáteszi, hogy mindezt csak akkor tudják elérni, ha az 1981—1985-ös gazdasági fejlődés irányelveiben szereplő tényezők megva­lósulnak. Első feltétel a termelés auto­matizálásának és minden egyes dolgozó felelősségének fokozása. Üzemünkben több mint ötezer ember dolgozik (a ter­melésben dolgozók hatvan százaléka nö), de még nagyon kevés részlegen van ne­héz fizikai munkát könnyítő automatikus gépsor. A munkatermelékenység növelé­sének első feltétele a nagy teljesítményű gépek üzemeltetése, mely munkaerő megtakaritást is jelent. Tavaly üzembe helyeztek négy „szerelő szalagot", ezzel húsz munkást takarítottak meg. A fej­lesztésre a jövőben is szükség lenne, mert a munkások létszámát nem emel­hetik. A hetedik ötéves terv időszakában csak 60 dolgozót vehetnek fel, ami ilyen nagy vállalatnál elenyésző.- Az irányítási rendszer tökéletesítésé­nek bevezetéséhez mindnyájunknak „fel kell kötnünk a nadrágot". Sajnos, dolgo­zóink ezt még nem tudatosították eléggé. A magunk gazdái lettünk: úgy fogunk élni, ahogy dolgozunk. Ezt nem jelmon­datként fogjuk ismételni, a saját pénz­tárcánkon tapasztaljuk majd. Két és fél hónap kevés ahhoz, hogy a gyakorlat­ban kézzel fogható eredménye legyen. Lehet, még egy év után sem érünk vele mindenki tudatáig, előbb-utóbb azonban meg kell érteniük, ahogy dolgoznak, úgy részesülnek a termelés eredményeiből. Ezt azért mondom - bizonyára meg is győződnek majd róla —, mert munkaidő­­kihasználásunk, a dolgozók munkához való viszonya még nem olyan, amilyet elvárnánk. Nincs szándékunkban a hiá­nyosságokat takargatni, ellenkezőleg, fel akarjuk tárni és kiküszöbölni. Sajnos, ebben sokszor éppen a Munkatörvény­könyv akadályoz . . . Egy pillanatra elgondolkodik. Mintha mérlegelné, mondja-e a kikivánkozó konkrét példát, vagy inkább, elhallgassa. Aztán mégis belekezd:- Vagy egy éve történt, hogy az egyik munkást súlyos kihágás miatt azonnali felmondással elbocsátottuk. Néhány na­pig járt utánam, szinte sírva környörgött, vonjuk vissza a felmondást. Nem tettük. Fél év múlva a büfében találkoztam vele. Nagy örömmel hozta nekem a féldecit, hálából azért, hogy kidobtuk. Az új mun­kahelyén kevesebb munkával havonta ötszáz koronával keres többet, mint ná­lunk!... Hát ez a baj. Ha egy lógóst egy munkahelyről kidobnak, a másikon két kézzel kapnak utána. így nem tanít­juk meg őket soha rendes munkára ... Pedig a jó minőségnek a rendes mun­ka az ára. S az idei tervükben az is ott áll: javítani a termékek minőségét! 320 millió korona értékű első osztályú árut keli gyártaniuk 0,8 százalékos belső vesz­teség mellett. Azt állítják, tőlük hibás hűtőszekrény, fagyasztó nem kerül ki. Ha mégis, annak a helytelen szállítás, raktározás, valamint elhelyezés, üzemeltetés az oka. Amíg ezt az irodában hallottam, el is hittem. A műhelyben azonban megingott a bi­zalmam . .. MEDDIG TART A MUNKAIDŐ? Feltűnés nélkül kerültem a munkacsar­nokba. Mintha a szomszédos műhelyből ugrottam volna át egy kis tereferére. 1. A vállaltnál több mint hatszáz olyan nö dolgozik, aki kiskorú gyermekéről gondoskodik. Ez a tény gyakran negatí­van hat a termelésre, mert az anyák gyermekük miatt sokszor kénytelenek otthon maradni, rövidített munkaidőben dolgozni. 2. A Calex-ból a hetedik ötéves terv időszaka alatt összesen 2 millió 17 ezer darab hűtőszekrény és fagyasztó kerül a piacra. A termékfelújitás keretében a Calex 225-ös hűtőszekrény és az M-4-50 R fagyasztó jut a vásárlóhoz összesen 127,5 millió korona értékben. 3. Alzbeta Krosláková a CSKP XVI. kongresszusán képviseli a Calex és a nyitrai járás dolgozóit. 4. Stefan Kostoláni: Látjuk a hibákat Nagy László felvételei Senki sem vette észre, hogy „civil van a pályán". Tizenhárom óra harmincöt perc. Ezt azért tudom ilyen pontosan, mert az első pillanatban csalódottan néztem az órám­ra: azt mondták fél háromig tart az első műszak. A műhelyben viszont már alig dolgozott valaki. A félreértés elkerülése

Next

/
Thumbnails
Contents