Nő, 1981 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1981-04-07 / 15. szám
T€RM€L€SI /KIS/RÉGÉNV végett megjegyzem, hogy az első üzemrész második számú forrasztójában álltam, itt láttam meg először, hogy a dolgozók álldogálnak, beszélgetnek, le-fel járkálnak. Én is közéjük keveredtem, belehallgattam egy-egy csoport beszélgetésébe, megkérdeztem, mit ír a friss üzemi újság, melyet többen szorgalmasan tanulmányoztak. Aztán megúntam a „játékot", három fiatal nőhöz fordultam:- Miért hagyták árván a gépüket?- Teljesítettük a mai normát - felelték, s úgy néztek rám, mintha akkor potytyantam volna közéjük a holdról. A következő csoportnak is feltettem a kérdést.- Vége a munkaidőnek, megyünk mosakodni. A szerelőműhelyben, ahol szalagmunka folyik, még dolgoztak. A sorakozó hűtőszekrényeken mindegyik munkásnö végezte a maga munkáját, mikorra a hűtőszekrény váza végigment a szalagon, teljes szépségében készen állt. Bekukkantottam egy másik terembe. Itt az ellenkezőjét láttam. Igaz, a hűtőszekrények (fagyasztók?) itt is szépen sorjázva, lassú ütemben haladtak a szalagon, de senki sem állt mellettük. Egy asszony söprögetett, a többiek az üzemi újságot olvasták, az asztal mellett öt férfi ült, az asztalon üres sörösüvegek, alatta a sörösláda, még néhány teli üveggel. Nem titkoltam meglepődésemet:- Még háromnegyed óra van hátra a munkaidőből, maguk meg sörözgetnek?- A mi munkaidőnk lejárt. Hiányzik egy munkásnő, ma huszonhárom géppel kevesebb került az ellenőrzöszalagra, melynek egy fordulata két és fél óráig tart. Egy újabb „adag" ellenőrzésére már nem futotta volna . .. Hogy hány órakor ért véget az előző fordulat, nem árulták el. De az üres sörösüvegeket látva az volt a gyanúm, elég régen .. . Kivártam a munkaidő végét. Azt is, amikor a második műszak megkezdte munkáját. Háromnegyed hármat mutatott az órám, mikor rámondhattam: végre mindenki dolgozik! AKIÉ A FELELŐSSÉG iozef Culík fömesternek szegeztem a kérdést:- Hogy lehet a normát egy órával a munkaidő vége előtt teljesíteni?... Miért nem érdekük a dolgozóknak, hogy túlteljesítsék a tervet?- Ha arra gondol, hogy a normák lazák, téved. A normák megfelelőek, csak teljesítésük üteme rossz. Ezek az asszonyok még nem tanultak meg „gyári" módon dolgozni. Reggel hozzáfognak, hogy majd beleszakadnak, tiz órára megvan a norma nogyobb része, de a fáradtságtól már nem bírnak kiegyenesedni, a munkaidő utolsó óráját meg elálldogálják. Arra azért ügyelnek, hogy ne nagyon lépjék túl napi tervüket - attól tartanak, akkor emelik a normájukat.- Azt azért csak meg lehetne nekik magyarázni, hogy ha többet dolgoznának, többet is keresnének. Frantisek Sabo, a délelőtti műszak mestere elmosolyodik:- A mi műhelyünk éri el a legjobb teljesítményeket. 1978-ban 101 százalékot mutattunk ki, tavaly már 106 százalékot értünk el. Az idei év februárjában pedig 111 százalékot! Sokszor attól is fükk a terv teljesítése, mennyit kell az anyagra várnunk, vagy mennyit áll a gép, amíg megérkezik a javító. Mert gyakran emiatt is van kiesésünk.- Harminc éve dolgozom a Calexban, munkásból lettem fömester - folytatja Jozef Culík. - Ismerek én itt minden „bökkenőt". Tudnám, hol lehetne javítani a munkaidő-kihasználáson, az anyagellátáson, dehát az ember belefárad a sok beszédbe. Különösen akkor, ha az senkit sem érdekel... Nincsenek karbantartóink, órák hosszat áll a gép, ha elromlik. Hiába mondom, hogy emelni kell a karbantartók fizetését, mert IV. kategóriájú órabérért senki sem vállalja ezt a munkát. Dehát a közgazdászaink bizonyára jobban tudnak számolni, mint én... Ugye, igy van? - fordul Alzbeta Krosláková felé, aki tizennyolc éve alkalmazottja a vállalatnak és tizenöt éve ül a sajtoló mellett.- Konkrétabban kellene beszélnünk, a termelési értekezleten nem szabadna elhallgatnunk a hibákat. Ott fenn, az irodában nem tudhatnak mindenről, ha mi nem figyelmeztetjük őket. Azt mondjuk, műszak végén két óra öt perc előtt nem kapják meg a kártyájukat a dolgozók. De mi haszna, ha úgy sem dolgoznak már háromnegyed kettőtől? Az sem jó, ha gyorsan teljesítik a napi normát, hiszen a közmondás is azt tartja: hamar munka ritkán jó. Jó minőséget nem lehet kapkodva elérni. Ezt mindnyájan tudjuk, mégsem változtatunk rajta. Többet kellene foglalkozni a dolgozók politikai nevelésével, öntudatuk elmélyítésével. Alzbeta Krosláková a CSKP XVI. kongresszusának küldötteként arra szavaz, amit elsősorban itt, a munkahelyén kell majd megvalósítania. A Zlaté Moravce Calex lassan kezdi kiköszörülni a csorbát, melyet termékeinek minőségén ejtett az 1975-1976-os években. Az 1977-ben kinevezett vezetőség már változtatott a helyzeten, de még mindig nagyon sok a javítani való. A komplex irányítási rendszer bevezetése és tökéletesítése, a hetedik ötéves terv feladatainak teljesitése érdekében ez elkerülhetetlen. Együtt a dolgozókkal, az ö nézeteik és javaslataik figyelembe vételével, velük és értük kell megvalósítaniuk. És persze a vásárlók - mindnyájunk érdekében.
